Poldi bácsi megmondója

Becsületben(?) megőszült köztársasági elnökünk, Orbán Viktor humánpolitikai stratéga selejtes terméke, Schmitt Pál ismét közéleti szerepet vállal.

Kincstári magabiztossága ellenére rendkívül kínos perceket szerzett saját magának és a kormányoldalnak péntek este Rogán Antal, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője, aki megpróbálta meggyőzni a nézőket, hogy egy héttel korábbi sajtótájékoztatójukon Szájer Józseffel nem is azt mondták, ami elhangzott.

Orbán Viktor torkához valahol, valakik kést szögeztek. Nem úgy ismerjük szeretett miniszterelnökünket, hogy a józan politikai megfontolás jellemezné. A NER atyja eddig semmi jelét nem mutatta annak, hogy belátó, mértékletes, tisztességes lenne, ha a politikai hatalom megőrzéséről van szó.

Sőt.

Formailag minden rendben volt a köztársasági elnök éjfél után leadott szilveszteri beszédével, amelyet a nemzethez intézett, mégis olyan dologra vetemedtem, amire korábban soha: a nyílt színen, pezsgőspohárral a kezemben küldtem el egy bizonyos helyre Áder Jánost.

Idén volt éppen tíz éve, hogy Kövér László arra buzdította a fideszes sikerpropagandában kétkedőket, hogy járjanak elöl jó példával, menjenek le a pincébe és akasszák fel magukat. "És ha ők már mind végeztek, akkor mi meg mégiscsak gondolkodjunk el azon, hátha nélkülük többre mennénk".

Bizony, ezt mondta ez a szimpatikus fiatal politikus, aki számos érdekes geggel színesítette a magyar politikai közéletet az elmúlt két évtizedben - a ma is sokszor idézett "Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna" mondástól a facebookon különösen népszerűvé vált, facsimile közölt belépési (ál)igazolványáig. (Utóbbival persze akaratán kívül, de hát ilyen a közszereplők sorsa...)

Az ember azt gondolná, hogy Szájer József szégyenében elbujdokol, de legalábbis jó fél évig kerüli a nyilvánosságot egy ilyen alkotmánybírósági döntés után. De nem. Hebeg meg habog, de mondanivalójának lényege az, hogy az Alkotmánybíróság által kifogásolt formai hiba könnyen kijavítható. Mintha ezzel a regisztráció ügye egy csapásra megoldódna.

Az év talán legbotrányosabb hírével örvendeztette meg a nagyközönséget Karácsony első napján a Magyar Távirati Iroda. Ráadásul szinte sikerjelentésként tálalva az információt.

"A középiskolások véleményére összpontosítottam elsősorban (amikor megoldottam a fölsőoktatás problémáját, kiegészítés tőlem, Poldi), az egyetemistákat ugyanis nem érintik az átalakulások. Értem én, hogy mit mondanak, mit szeretnének, ezt majd a miniszter megfelelő szakmai részletkérdések formájában meg is beszéli vele, engem az érdekelt, hogy a középiskolások mit mondanak".

A történetnek még nincs vége, de néhány tapasztalatot már érdemes összegezni az Orbán-hatalmat láthatóan váratlanul érő diák- és hallgatói ellenállási mozgalom kapcsán.

Egyre több jel mutat arra, hogy a nagy kísérlet nem sikerül. Miniszterelnökünk zseniálisnak tűnő ötlete a gyakorlatban megbukik, nem kivitelezhető.

A világvége megjósolhatatlan. Ha megjósolják, általában nem következik be.

Az ember viszont mindig azt hiszi, hogy ami van, az örök érvényű. Persze, nem is lehet úgy élni, hogy ma még döntök, intézkedem, telefonálok, kinevezek, felmentek, holnap pedig esetleg már a kutya sem foglalkozik velem és - képletesen - egy sötét veremben kell éreznem magam, ahol tehetetlenül ülök, elveszítve mindent, ami eddig betöltötte a napjaimat. A figyelmet, a mások szemében látható szimpátiát, a cselekvőképességet, a HATALMAT.

Valami kimozdult a helyéről és azóta folyamatosan nem passzolnak a dolgok. A legnagyobb baj pedig az, hogy kezdünk hozzászokni az irracionális jelenségekhez. Fel sem tűnnek már olyan dolgok, amiket csak néhány éve még el sem tudtunk képzelni. Megszokjuk, de facto elfogadjuk, hogy megszűnik a normalitás, lassan az extrém válik természetessé. Ha pedig egy pillanatra megvilágosodunk, ijedten nézünk körbe: most jól látjuk vagy mi vagyunk hülyék, hogy ezt vagy azt a dolgot nem tekintjük természetesnek?

Egy napja vizsgálom magam, hogy vajon érzek-e tiszteletet Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető iránt, amiért fellépett és normális beszédet mondott a vasárnap délutáni budapesti antifasiszta demonstráción.

Azok közé tartozom, akik nem hiszik el, hogy véletlenül esett ugyanarra a napra a parlamenti zsidózás és a választási eljárás szabályainak arcátlan megváltoztatása. Ügyes, hatékony provokáció volt ez, jól megkoreografált "tévesztés".

Most tényleg, emlékszik valaki olyan esetre, hogy Orbán Viktor külföldön volt, és ahol tárgyalt, részt vett, érdekeinket védte, végül Magyarország számára hátrányos döntés született?

Orbán Viktor nem kis pechjére éppen most dől el, hogy milyen lesz az Európai Unió költségvetése. Amit egyébként valószínűleg szerinte úgy összegészében ki nem szar le, viszont az is ebben a terjedelmes dokumentumban szerepel majd, hogy az egyes országok mennyit kapnak felzárkóztatási támogatásként a következő hét esztendőben.

Anélkül hogy vitatnám az LMP-sek 16 órás politikai vitájának drámaiságát - különösen az ügyben érintettek személyes sorsát, politikai pályafutását illetően -, úgy gondolom, nem a hétvégi nagy vita és annak végkimenetele volt az elmúlt időszak legjelentősebb politikai fejleménye. Valami más, olyasmi, ami (éppen az LMP-s vita árnyékában) meglepően visszhangtalan maradt.

Hát itt a következő csomag. Bankadó örökre - ne legyen már vita, hogy mikor lesz megszüntetve. A társasági nyereségadó 50 százalékos kulcsa nyilván jótékonyan hat majd a befektetői tőke további özönlésére. Ma csak az energiaszolgáltatókat érinti, de holnap talán más szektorra is kiterjesztik, mert "nagyon beválik". Közmegelégedés. Természetesen a vezetékek adója sem szivárog majd át a drótokon, csöveken keresztül a magánlakásokig.

Amikor Szijjártó Péter augusztusban részt vett az USA Republikánus Pártjának tampai elnökjelölt-állító konvencióján, meglepően határozott elkötelezettséget jelző nyilatkozatokat tett.

Versenyben van a "Minden idők legcinikusabb politikusi nyilatkozata" címért Orbán Viktor keddi kijelentése az Európai Bíróság Magyarországot elmarasztaló döntéséről, miszerint "Régen láttam olyat, hogy a döglött kutyát fejbe vágják."

Ilyen hatalmas lesz a növekedés?

Varga Mihály furcsa figurája a jelenlegi politikai közéletnek. Politikus is, meg nem is. Gazdasági-pénzügyi szakember is, meg nem is. Fel is mondja az Orbán által előírt leckét, meg nem is. Mintha mindig a határokig kitolná a vezér által még tolerált verbális kommunikáció lehetőségeit - meg nem is.

Bizony, nem is egy üzenete van a kétharmados parlamenti többség hétfői alkotmánymódosításának. A választói regisztráció alaptörvénybe iktatásáról van szó. És ugye választásra regisztrálni kizárólag személyes megjelenéssel lehet majd. (Ugyanis internetes ügyfélkapu megnyitásához is személyesen kell megjelenni egy Okmányirodán.)

Egy napon belül másodszor cáfolta meg a magyar kormányt a nyilvánosság előtt Iryna Ivaschenko, a Nemzetközi Valutaalap magyarországi képviselet-vezetője.

Amikor Orbán Viktor - kizárólag a nyugdíjukra előre gondoló magyar állampolgárok érdekében! - felszámolta a magánnyugdíjpénztárakat, előtte még jól megalázta és megzsarolta azokat, akik önként nem adták a sajátjukat. Ezután indult egy kicsike sajtókampány (nyilván az adófizetők pénzéből), miszerint a nyugdíjalapok kezelői tőzsdén játszadoztak a magyar állampolgárok megtakarításaival. Kriminalizáltak is néhány ügyet, hogy kellő nyomatéka legyen ennek a kampánynak.

Zászlót bontott az a közös civil szerveződés, amely nem csak az orbáni hatalom leváltását, a jogállamiság visszaállítását, új garanciáinak megteremtését tűzte ki célul, hanem politikai korszakváltást ígér, olyan változást, amelynek eredményeként hazánk újra élhető ország lesz.