Orbán Viktor nem kis pechjére éppen most dől el, hogy milyen lesz az Európai Unió költségvetése. Amit egyébként valószínűleg szerinte úgy összegészében ki nem szar le, viszont az is ebben a terjedelmes dokumentumban szerepel majd, hogy az egyes országok mennyit kapnak felzárkóztatási támogatásként a következő hét esztendőben.

Tudjuk, hogy ha a föld isten kalapja, hazánk a bokréta rajta, de ilyenkor azért jó legalább papíron elmaradottnak lenni. Sok pénzről van ugyanis szó. Olyan sokról, hogy a külügyi apparátus még azzal is megfenyegette az ország nyugati szövetségeseit, hogy ha megmarad a jelenlegi tervezetben szereplő, minket érintő 30 százalékos csökkentés, akkor nem térnek vissza Magyarországra, hanem (valószínűleg) politikai menedékjogot kérnek és éhségsztrájkot indítva fognak tüntetni az utcán, valami főépület előtt. (Győri Enikő külügyi államtitkár mondta, hogy 30 százalékos csökkentéssel nem jönnek haza - a többi már az én egyenes következtetésem. De egyébként nem baj, mert majd rendeznek azon az utcán valami ideiglenes fotókiállítást, miután a környéket bekamerázták és behangszórózták, éjjel-nappal helyi népdalokat üvöltetve a hangszórókból, s az átépítésre hivatkozva odébb lökdösik majd Enikőéket. Szinte látom magam előtt.)

A kampányt Orbán Viktor kezdte nemrég, jelezve, hogy a 30 százalékos csökkentés elfogadhatatlan, miközben fejlett államok támogatását növelik. Aztán jött Enikő a fentebb idézett fenyegetéssel, ami akkor igazán hatékony, ha Enikő arcát, előadásmódját is megtekintik a nyugatiak, hiszen a verbális kommunikációnál is erősebb a látvány: ez a nő jönne ide tüntetni és folyna ki állandóan a köztévék híradójából??? Lehet, mégis inkább meg kéne békíteni ezeket a magyarokat...

Megszólalt Martonyi is, aki szerint elfogadhatatlan ez a csökkentési javaslat. A szintén a külügyi apparátust erősítő Prőhle Gergely váratlant húzott. Miután közölte, hogy a csökkentés terve elfogadhatatlan Magyarország számára, belengette a magyar vétófenyegetést, amiből ugye rögtön látszik, hogy milyen fontosak is vagyunk mi. Ha mi nemet mondunk, mehet az egész EU a picsába. Jó lesz tehát megfontolni, méghozzá időben, hogy kekeckednek-e velünk.

Mármost kinek, minek drukkoljunk mi, demokraták, akik undorral és kétségbeeséssel figyeljük mindazt, amit Orbán művelt ezzel az országgal hatalomra kerülése óta?

Hazaárulók volnánk, ha annak örülnénk, hogy Brüsszel találjon már valamilyen eszközt ennek az embernek a megfékezésére? Hiszen nem éppen az az egyetlen reményünk, hogy tagja vagyunk a világ legelitebb klubjának, az emberi jogokat, a demokráciát alapvető, megkérdőjelezhetetlen értéknek tekintő Európai Uniónak? Nem azt várjuk el, hogy fékezzék meg valahogy az ámokfutást, ha már "mi" olyan balgák voltunk, hogy korlátlan hatalmat adtunk OV kezébe?

Persze ha csökkentik a támogatásunkat, az nem csak Viktor családját, baráti körét és üzletfeleit fogja érinteni, hanem az egész országot. Súlyosan. És hosszú távra szólóan. De vajon annak kellene örülnünk, ha Orbán Viktor diadalittasan tér haza (Enikővel) és büszkén veri a mellét, elintéztem, megmondtam, hogy velünk nem lehet kikukoricázni! Aztán a Közgép ugyanannyi mennyiségű közpénzt nyer el a pályázatokon, mint eddig, nem pedig 30 százalékkal kevesebbet?

A magyar emberek unió ellen hangolására kiváló költségvetési vita testhez álló feladat Orbán Viktor számára. Ilyenkor szokott elemében lenni, szinte vert helyzetből szereti megtalálni a kiutat, hogy utána megdicsőüljön. De most a helyzet teljesen új. Ő maga ásta el magát nyugaton. Az EU vezető alkalmazottait ordenáré hangnemben bíráló nyilatkozataival, konkrét hazugságaival, amiket eleinte meg sem cáfoltak kinti tárgyalópartnerei, mert nem szoktak ilyen bunkósághoz és nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. És persze főleg a cselekedeteivel, a kulturált Európára nem jellemző bosszúálló politikájával, a demokrácia magyarországi intézményrendszerének teljes lebontásával, embertelen, képmutató és közösségellenes döntéseivel.

Brüsszelben joggal mondhatják: de hisz ti adtatok kétharmadot ennek az embernek! Ők csak annyit tehetnek, hogy nem tetszésüknek adnak hangot, az uniós jog adta eszközöket alkalmazzák (azokat is, amelyeket másokkal szemben még nem vesznek elő - igaz, azok számára általában elegendő maga a fenyegetettség, nem próbálják állandóan a fejükkel kitapasztalni, hogy milyen közel van a fal és mennyire erős).

Mi mást tehetnének Orbán Viktorral, mint azt, hogy előbb csak éreztetik vele, aztán megüzenik neki: amíg te képviseled Magyarországot, tőlünk ne számíts semmi jóra. Bizonyíts, méghozzá tartósan és meggyőzően, utána talán beszélhetünk. De a legjobb az lenne, ha eltakarodnál.

A bizonyításnak meg nem a legjobb eszköze, ami napjainkban is egyre nyíltabban folyik, legújabban az Alkotmánybíróság tervbe vett gyarmatosítása, hogy mostantól véletlenül se születhessenek "nem megfelelő döntések" a taláros testületben. Egyértelmű, hogy a magyar diktátor minden nyugati sikert politikai és gazdasági eszközök alkalmazásával saját elnyomó rendszerének megszilárdítására fordít. Ezt a célt szolgálja a nagy eltökéltség a túlzottdeficiteljárás hatálya alól való kikerülésre, vagyis arra, hogy a választásokat megelőző esztendőre az unió elveszítse egyetlen eszközét a hagymázas magyar unortodoxia korlátozására - ahogyan azt a VV mai posztja nagyon világosan le is vezeti.

Most szólok tehát, hogy ha a következő hét évre elfogadott költségvetés kapcsán hazánkat súlyos veszteség éri, az nem Magyarországnak, hanem "egyszemélyi felelős vezetőjének" szól. Ahogy a pénz megmentése személyesen Orbán Viktor sikere lenne (ilyen tálalásban fogjuk majd megkapni, ha ez lesz az eredmény), bizony, a kudarcért is egyedül a miniszterelnököt terheli majd a felelősség!

És akkor ugye Orbán a magyar vétó már belengetett alkalmazásával elindíthatja a B tervet, az EU-ból való kilépés menedzselését. Hiszen Brüsszel nem pusztán egy tagállamát sérti halálra, ennél többről van szó: Magyarország miniszterelnökét, a legnagyobb európai államférfit. És ez tűrhetetlen, megengedhetetlen, egy egész országnak kell megfizetnie ennek az árát.