Azok közé tartozom, akik nem hiszik el, hogy véletlenül esett ugyanarra a napra a parlamenti zsidózás és a választási eljárás szabályainak arcátlan megváltoztatása. Ügyes, hatékony provokáció volt ez, jól megkoreografált "tévesztés".

Tévesztés, mert ugye a Jobbik védekezése szerint "pongyola" volt a megfogalmazás, a képviselő a magyar-izraeli kettős állampolgárok döntéshozói helyzetbe kerülésének veszélyeire akarta felhívni a figyelmet. Szóval magyarázatuk szerint csupán igénytelen, felületes megfogalmazás volt, amit a képviselő a papírjába nézve kimondott.

A sajtótájékoztatón, amelyen a képviselő farizeus módon kért bocsánatot, egyenesen a sajtót hibáztatta, amely, ha jóindulattal értelmezte volna a szavait, akkor mondanivalója az eredeti felszólása alapján is érthető lett volna.

Hát most közlöm, hogy a média az elsődleges hírekben hamisan tudósított és az ő javára "tévedett".

"Pont itt lenne az ideje egy ilyen konfliktus kapcsán annak, hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a Magyar Országgyűlésben és kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára" - ezt mondta szó szerint, a hírekben pedig az hangzott el minden hírperiódusban, hogy "nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet".

Az elhangzott tényállítás helyett tehát feltételezést adtak a zsidózó képviselő szájába. Nem akármilyen különbség! Akkora, hogy jogi eljárás esetén a bírói döntést is meghatározhatja erre vagy arra. És még ez az ember hibáztatja a sajtót! Vérlázító!

Minél többet töprengek a dolgon, annál valószínűbbnek tartom, nem egyszerűen oda "...szott" szavak voltak ezek, hanem finoman cizellált akciót láthattunk, melynek következményeit részben jó előre felmérték, részben éppen hogy meg akarták ismerni.

Egyrészt kíváncsiak lehettek a derék náci képviselők, hogy meddig lehet elmenni. Megpróbálták az utcán - ment a dolog. Most nézzük meg - gondolhatták - a törvények házában. Milyenek lesznek az azonnali reakciók és meddig gerjed szélesebb körben a felháborodás.

Nyilván tudták, hogy lesz, eddig is folyamatosan feszegették a kereteket, centiről centire tapogatták ki, hogy hol van az utolsó pont, ahol még nem csapnak a kezükre.

Szó nem volt itt véletlen szókihagyásról, minden egyes megfogalmazás a helyén volt, a képviselő ezt akarta mondani és nem mást. A többi is előre elhatározott forgatókönyv szerint ment. Legfeljebb azon lepődhettek meg a jobbikosok, hogy ott a helyszínen, háromnegyed négykor, tévéadásban(!) az ülésteremben mindenki úgy tett, mintha csak szellentett volna valaki és szemérmesen lesütötte a szemét.

Tanulságos lehetett az összes többi is a Jobbik számára, megmérték műszerrel, ki hogy reagál, mekkora a felháborodás, milyen finom különbségek vannak az egyes gesztusokban. (Például jelzésértékűnek tekinthetik, Orbán Viktor csendben van, a köztársasági elnök pedig nem nyilvánult meg személyesen, sajtófőnöke mondta el az MTI-nek, hogy mennyire irgum-burgum. Nem került ki az említett MTI-hír a KEH honlapjára sem, ahol például a Schweitzer Józsefet ért inzultus miatt küldött levél ott van.) Járulékos, előre nem feltételezett sikert is hozott a Jobbiknak az akció. Akaratlanul is leleplezték például a kormányzati kommunikációt, amelynek "szakemberei" a társadalmat felzaklató zsidózások esetén kikeresi a file-listából a "zsidok.doc" nevű készterméket, amit aztán csak kicsit kell átigazítani, hogy megfeleljen az aktuális helyzetnek. A gerinc mindig marad (már nem az a gerinc, természetesen...). A Képviselő Funky zseniális írása után szégyenemben világgá mennék a kormányzati sajtósok helyében, hiszen látványosan, hirtelen vált nevetségessé, hiteltelenné a magyar kormány ilyen esetekben mutatott "határozott felháborodása".

Véletlen lenne, hogy az azonnali kérdések és válaszok során történt zsidózási akció éppen a magyarországi választójog súlyos korlátozásának napján történt? Egyetértek a nap izéjével, ez szinte teljesen kizárt.

De mi lehetett a Jobbik számára biznisz abban, hogy segített elterelni a figyelmet a választójog korlátozásáról? Az egész történetben ez a leginkább baljós. Ha szándékos, előre megfontolt provokáció történt, akkor itt összefonódás, együttműködés van a háttérben. Lehet, hogy Németh Zsoltnak nem szóltak, hadd ne kelljen megjátszania a zavarodottságot, de hogy a kormánykoalíciónak úgy kellett ez a kis epizód, mint egy falat kenyér, az biztos! Ők is bezsebelik a járulékos hasznot, máris mindenki dicsérgeti őket, milyen faszák, hogy elhatárolódtak. És közben (majdnem) síri csend övezi, hogy mit műveltek az emberek alkotmányos jogával, a választójoggal.

Az emberek még a hétvégén is a nácizmus ellen fognak tüntetni a Kossuth téren, sárga csillaggal, az egykor ugyanazon polgári körhöz tartozó Orbán és Vona pedig a tenyerét dörzsölve röhög majd, lehet, hogy ugyanabban a szobában.

Hívjuk fel tehát a figyelmet: Áder János köztársasági elnöknek öt napja lesz arra, hogy megfontolja, mit tesz a szégyenletes választási eljárási törvénnyel. Nincs mese, vége a kettős beszédnek. Az "összes magyar embere" döntéshelyzetben van, és hogy miként dönt, az meghatározza majd helyét a korunkkal foglalkozó későbbi történelemkönyvekben.