Poldi bácsi megmondója

Történelmi tapasztalat: minden diktátorban együtt munkál a túlzott magabiztosság, valamint a bizonytalanság, a félelem a hatalom elvesztésétől és annak következményeitől.

Magyarország teljhatalmú ura ma egyszerre mutatja magát határozott, ereje teljében lévő győzőnek, s - intézkedései alapján - rettegő politikusnak, aki a legképtelenebb ötleteket is hajlandó elővenni, hogy elkerülje a 2014-es bukást, bebiztosítsa a következő négy évet, hogy abban majd megint, különböző eszközökkel tartósítsa hatalmát.

Orbán Viktor csütörtökön kiszivárgott (kiszivárogtatott?) véleménye szerint a költségvetés rossz helyzete miatt jövőre és 2014-ben (a következő választások évében) "meg kellene szüntetni" a pártok állami támogatását.

Saját beosztottjának húsz évvel ezelőtti nyálas köszöntőjével ünnepeljük lemondott köztársasági elnökünket, hetvenedik születésnapján.

Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor téptem ki újságból cikket. Ez az éppen ma húsz esztendeje megjelent írás ezek közé tartozott. Ma is jól emlékszem, időutazónak éreztem magam az aznapi Nemzeti Sportot olvasva: basszus, ilyen lehetett az ötvenes évek legkeményebb időszaka!

Soha nem látott gigaminisztérium vezetője lesz Balog Zoltán, az Orbán Viktorhoz régóta közel álló református lelkész.

Jól mutatja a helyzet furcsaságát, hogy szegénytől - mint annak idején az "Illetékes Elvtárstól"- bizottsági meghallgatásain gyakorlatilag mindenféle témakörben kérdeztek a parlamenti képviselők. Mert kérdezhettek, hiszen a jövőben ez is hozzá tartozik majd, meg az is, meg amaz is. Úgy általában minden. Most attól eltekintve, hogy megmutatkozott, ezek a bizottsági meghallgatások mennyit érnek nálunk (nem úgy mint a tapasztaltabb polgári demokráciákban), Balog jelölése önmagában sok kérdést felvet.

Nem érti a magyar politikai vezetés, hogy miért rossz a megítélése külföldön. Jó-jó, néha odacsesznek valami durvát, de aztán gazsulálnak kint, ahogy kell, azt meg mindenki tudja, hogy az EU-t fikázó megjegyzések csak "belpolitikai célt szolgálnak".

De van itt egy elég kemény probléma. Hogy most akkor tulajdonképpen akarunk-e megállapodást az EU-val és az IMF-fel, bárhogyan is hívják annak "gyümölcsét", védőhálónak vagy hitelnek. Mert ugye mi már mikor kijelöltük a teljes mandátummal ellátott tárgyaló delegációt, istenem, mióta is ül a miniszterelnökünk a tárgyalóasztalnál és nem jön  oda senki.

Tiszta sor, hogy Ukrajnával nem lenne szabad semmilyen Európa-bajnokságot rendeztetni, hát még nem labdarúgó EB-t, ami mégiscsak a legnépszerűbb sportág nagy ünnepe.

Európai politikusok sorra jelzik, hogy "bojkottálják" az ukrajnai EB eseményeit. Ha elmennének, többségük még vágókép sem lenne egy-egy közvetítés elején, vagy a szünetben, így azonban, hogy nem mennek, s ezt látványosan deklarálják, hírértékű a "nem-ottlétük".

Mikor adja át a rezidenciát? - kérdezte az RTL Klub híradójának riportere a Parlament liftjébe éppen beszálló Schmitt Pált. A bukott köztársasági elnök ennyit mondott: "Még most, a héten" - majd beszállt a liftbe. Mielőtt azonban az ajtó becsukódott volna, - gyors észjárású politikus lévén - eszébe jutott, hogy a rezidencia az nem a hivatal... Kilépett tehát a liftből, s pár másodpercig kereste azt a lányt, aki feltette neki az imént a kérdést. Az illető elő is került, s így láthatóan felszabadult, mosolygó (volt) elnökünk módosíthatta imént adott nyilatkozatát. Eszerint tehát még nem tud kiköltözni, mert nincs meg az új helye.

Váratlanul demokratikus, jogállami beszédet mondott az új köztársasági elnök. Legalábbis annak tűnőt. Legalábbis az első részében annak tűnőt.

Ha megpróbáljuk előítélettől mentesen vizsgálni megválasztása után tartott első beszédét, önkéntelenül is felkapjuk fejünket Áder János bevezető mondataira. Ezek olyanok voltak, hogy bármelyik elődje (persze mínusz doktor úr) szájából elhangozhattak volna, csak éppen a helyzet, az ország politikai helyzete változott meg olyannyira, hogy ezek a szavak ma reményt keltőnek számítanak.

Ingyenes időutazást ajánlok a Poldi-blog olvasóinak.

Az alábbi tudósítás a Duna Televízió és a Magyar Televízió híradójának péntek esti (2012.04.27-i) adásaiban volt látható. A harminc másodperces anyag mindennél jobban szemlélteti, milyen volt a híradó akkor, amikor még csak egyetlen tévéműsort lehetett nézni Magyarországon. Bokodi Béla volt a frappáns utcai riporter, de az ő rövid tudósítása csak akkor következhetett, ha már lementek a komolyabb hírek.

Most, hogy az MR 1 Kossuth (vagy mi) munkatársai legalább négyperces éhségsztrájkkal erőszakolták ki, hogy kéthetes szünet után megint legyen miniszterelnöki interjú az adásban, nézzük meg, tartalmilag mi újat adott nekünk ma reggeli szellemi táplálékként Orbán Viktor. Hiszen mi értelme lenne egy ilyen interjúnak, ha abból nem okosodna a közember, a NER-állampolgár, szolgálja akár szívből, meggyőződéssel, akár kényszer hatása alatt fogyasztási és más adójával a NAGY ÁTALAKÍTÁS ügyét.

Lázár János Fidesz-KDNP-frakcióvető ismét elvetette a sulykot (vagy éppen túlzottan őszintének bizonyult) egy szerda esti szolnoki sajtótájékoztatón, az MTI tudósítása szerint.

"A Fidesz parlamenti frakcióvezetője az elmúlt két évre kitérve az egyik legnagyobb eredménynek azt nevezte, hogy sikerült a bankokat, a telekommunikációs szektort és más multinacionális köröket megadóztatni. Ha ezeket az adókat nem szedjük be, akkor az a pénzt a polgároknak kellett volna megfizetni - mondta." - így a tudósítás.

A minden idők Orbán-kormányainak egyik legízléstelenebb törvényével létrehozott 98 százalékos különadó egy még annál is ízléstelenebb jogszabállyal megszűnik. Ez az adó "kivezetődik". Megszüntetése azonban nagyon nehezen magyarázható meg a pofátlan végkielégítések ellen nem is olyan régen még vehemensen harcoló hatalom részéről.

Orbán Viktor a megszokott hurráoptimizmussal utazott hétfőn Brüsszelbe, hogy az unió kormányfőjével tervezett keddi megbeszélésén rendbe tegye  a dolgokat. Hétfőn még tartott egy előadást, újra kiosztotta az uniót, hogy kettős mércét használ, s odavetett egy fél mondatot a Bloomberg újságírójának, miszerint "Nem vagyok szakértője a témának, de azt látom, hogy még a magyar társaság, a MOL is elhagyja a teljes projektet... A Nabucco bajban van".

Martonyi János
külügyminiszter úrnak

Tisztelt Külügyminiszter Úr!

Engedje meg, hogy az alábbi, általam összegyűjtött anyaggal segítsem Orbán Viktor Miniszterelnök Úr felkészítését keddi találkozójára José Manuel Barroso Úrral.

Mivel az elmúlt hónapokban különböző megnyilatkozásokból kitűnt, hogy Magyarország miniszterelnöke nincs teljesen képben az Európai Unió mint közösség rendszerét, értékeinek megkövetelt egyetemlegességét, elvárásait és a tagok kötelezettségeit illetően, igyekeztem egészen leegyszerűsített módon összefoglalni a keddi megbeszélés szempontjából szerintem nélkülözhetetlen információkat.

Hát elérkezett. Itt van, nem is lehetett másra számítani. Most, hogy a közszolgálati média fő funkcióit tekintve gyakorlatilag megszűnt létezni, a kereskedelmi televíziózás és rádiózás így vagy úgy zsebben, már csak egyetlen "platformot" kell valahogy kiiktatni, a túlságosan nagypofájúak fő terepét, az internetet.

A médiatörvény kapcsán tett próbálkozás kudarcba fulladt, még csak név szerint sem lehet regisztrálni, kik olvassák egykori rendszerváltó politikusaink fejére, hogy mit ígértek, honnan jöttek és mi lett belőlük.

A jelek szerint kedden szándékosan jogszabályt sértett két magyar politikus. Jelenleg ők látják el a házelnöki és a köztársasági elnöki feladatokat.

Az történt, hogy a parlamenti frakcióalakításért harcoló 10 képviselő (az MSZP-képviselőcsoportot fél éve elhagyó Gyurcsány és köre) olyan legális parlamenti obstrukciós lehetőséget talált, amellyel a jog szerint lehetetlenné tette a nyilvánvalóan ellenük hozott házszabály-módosítás életbe lépését addig a határidőig, amikor már - a régi szabályok szerint - megalakíthatják saját frakciójukat.

Képzavaros világunkban is szép fogás az új köztársaságielnök-jelölt személyének bejelentésekor elhangzott kifejezés.

A miniszterelnök elmondta a frakcióülésen, hogy Áder Jánost ő egyfajta horgony-személyiségnek tartja, abban az értelemben, hogy "biztonságot és kiszámíthatóságot tud adni Magyarországnak, biztonságot és kiszámíthatóságot tud adni a magyar politikai rendszernek". Ez a megfogalmazás szöges ellentétben áll azzal a korábbi orbániádával, amely szerint a magyar gazdaságpolitika hajója "nem egy európai uniós nagy, lomha tengerjáró, hanem egy gyorsnaszád".

A törvényhozás mai ülésén - várhatóan kora este - módosítja az Országgyűlés munkájáról szóló törvényt és az ehhez szorosan kapcsolódó határozatot, amely a Házsszabály rendelkezéseit rögzíti.

Ma nulla órakor életbe lépett az új vasúti és autóbusz-menetrend. Az eddigi napi mintegy 3 ezer vonatból 410 áll le. Az autóbuszjáratok száma harminccal csökken. A vasútvonalak felét érintően megváltozik a menetrend, sok a szűkítés, milliós nagyságrendű embertömegnek kell átszerveznie az életét, mert az eddigi életritmusából kizökkenti őt a mostani változás.

A minisztérium azt mondja: "a közszolgáltatások folyamatos, biztonságos működtethetősége érdekében azonnali eredményt hozó lépésként megkerülhetetlen a menetrendi kínálat ésszerűsítése, összehangolása, a párhuzamosságok kiszűrése". (Idén 8, jövőre 12 milliárd forint megtakarításra számítanak.)

Rágjuk a körmünket, de már nem kell sokat várni. Átérezve a dolog súlyát, még segítünk is Orbán Viktornak a történelmi döntésben.

Néhány óra, és a bennfentesek már tudni fogják, ki testesítheti meg államfőként a következő években a nemzet egységét. Már tanácskozik a Fidesz elnöksége, ott van a megbeszélésen a két jelölt, Áder János és Kövér László is. Kora este előtt nem végeznek, hiszen mégsem akármiről kell dönteni. A kormánypárti frakciók együttes ülése hétfőn lesz, hivatalosan csak ekkor ismerheti majd meg az ország (dr.) Schmitt Pál utódjelöltjének kilétét.

Megrázó élményben volt része tegnap este a Nívó nevű jobboldali blog posztírójának: véletlenül megnézte az ATV Egyenes beszéd című műsorának egyik beszélgetését, a bauertamásost. (Nem tér ki arra, vajon fegyverrel kényszerítették-e, hogy ne kapcsoljon tovább, mikor feltűnik a képernyőn Kálmán Olga.)

A poszt a beszélgetés alapján próbálja levezetni, hogy a magyar bíróság igenis független.

(Dr.) Schmitt Pál parlamenti lemondásakor a hatalmi tényezők zárták a pozíciót, hogy a veszteség éppen aktuális szintjén meneküljenek ki a befektetésből, remélve, hogy az elszámolásnál kiderül: viszonylag kis bukással úszták meg a kevesebb mint két évvel ezelőtti hatalmi mámorban hozott, rossznak bizonyult döntést. Igen, akkoriban úgy tűnt, mindent lehet. A kétharmad következményeként elhatározott és végrehajtott döntések megkérdőjelezhetetlenek. Aztán jöttek sorban az ortodox pofonok, s a támolygás ma is tart.

Viszonylag új jelenség, hogy a politikai hatalom (Orbán Viktor és közvetlen környezete) megdöbbentően nagyot téved egy-egy konkrét, aktuális napi politikai fejlemény súlyának megítélésében. Így természetesen a várható következményeket illetően is hatalmas melléfogások tanúi vagyunk. A legkézenfekvőbb példa erre természetesen Schmitt Pál esete, hiszen január 11-től március végéig (tehát még az elmarasztaló, s a doktori címet visszavonó tudományos tanácsi határozat után is) azt hitte a miniszterelnök, hogy ez az ügy elaltatható, következmény nélkül megúszható.

Szálljunk magunkba, van bizonyos alapja a kormányoldal sértettségének, nekünk ballibeseknek semmi nem jó. Ha kreatív számzsonglőr és unortodox adóbajnok felel a pénzügyekért, akkor abba kötünk bele, ahelyett, hogy büszkénk lennénk. Ha végrehajtó adminisztratív nénit, könnyűsúlyú háziasszonyt állítanak egy fontos minisztérium élére, azt is csak fikázni tudjuk. Ha délceg tus-ember testesíti meg a nemzet egységét, akkor is csak a rosszat keressük benne, mint mindenben, amit egyébként a mi érdekünkben csinálnak, hogy nekünk jobb legyen.

"Magyarország és a nemzet egysége érdekében köztársasági elnöki megbízatásomról lemondok." Schmitt Pál