Orbán Viktor csütörtökön kiszivárgott (kiszivárogtatott?) véleménye szerint a költségvetés rossz helyzete miatt jövőre és 2014-ben (a következő választások évében) "meg kellene szüntetni" a pártok állami támogatását.

(Most ne menjünk abba bele, hogy mitől rossz a költségvetés helyzete, amikor a kétharmados támogatással bíró hatalom minden idők legjobb büdzséjét nyújtotta be tavaly.)

A demokrácia alapjairól van szó, az alkotmányos diktatúra felépítményének utolsó építőkockáit láthatjuk helyükre kerülni. Orbán Viktor zseniálisnak tűnő módszere ennyi idő után senki számára nem okozhat meglepetést: a demokrácia fegyvereit használni  a demokrácia lefegyverzéséhez.

Hiszen a pártokat mindenki utálja. Hiszen maga a politika közmegvetés tárgya és a politikát megszemélyesítő politikus ma Magyarországon megvetett, közutálatnak örvendő figura. Egy fillért se ezeknek - mondja a miniszterelnök, aki a rendszerváltáskor létrejött konszenzuson alapuló politikai rendszer szabályainak köszönheti kétharmados hatalmát.

Ki teheti szóvá a pénzmegvonást, hiszen a pártok önmaguk érdekében, "saját bukszájuk" védelmében felhozott érvei mind hamis színben tűnnek majd fel.

Lehet-e egyáltalán egy szót is szólni, amikor a legtöbb pénzről (egymilliárd forintról) maga a Fidesz mond le - szigorúan a köz javára. (Akinek pedig konkrét ismerete van a pártkasszából kieső összegek illegális pótlásáról, az ugye szíveskedjék a rendőri szervekhez fordulni...)

A rendszerváltás óta rendezetlen terület a pártfinanszírozás ügye. Valahogy suba alatt konszenzus alakult ki abban, hogy maguk a pártok "megoldják okosba". Így maradt a képmutató, hamis szabályozás, amely szerint a pártok olyan mértékű legális forrásból tartják fenn magukat és valósítják meg választási kampányukat, amely összegek erre nyilvánvalóan nem nyújtanak fedezetet. (Persze szigorú elszámolási rendszer szerint, évenkénti ÁSZ-vizsgálat mellett...)

Húsz éve keringenek legendák arról, hogy a politikai élet ezen területén a mindenkori kormányhatalom és ellenzék ismeretlen strukturáltságú együttműködésben van. Kevéssé szalonképes módon: hagyják egymást lopni. S az éppen erősebb odaengedi a zsírosbödön széléhez az éppen gyengét, hogy a lecseppenő "manna" életben tartsa őt is. Hiszen lesz ez még fordítva is, nem árt az óvatosság, valamiből majd ellenzékben is meg kell élni.

Ezt az egyensúlyi helyzetet rombolta szét a kétharmados fülkeforradalom, de talán inkább egyetlen politikus, a meghurcoltatásokért véres bosszúra kész Orbán Viktor. Az eredményt láthatjuk Budai Gyula munkásságában, s a jobboldali média naponta cserélődő (közszolgálati) híreiben, mindjárt az elején, a "bűnügyi rovatban".

És most itt van ez a formálódó javaslat arról, hogy pártokra ne kelljen költeni az adófizetők pénzéből, ezentúl működjenek saját tagdíjbefizetésükből, kisebb adományokból.

Az igaz, hogy a demokrácia pénzbe kerül, viszont ahol meg fát vágnak, ott hullik a forgács.

Na és akkor mi van? Majd kicsit kevesebbet ugrálnak és jobban beosztják a pénzt. Tulajdonképpen már az is elgondolkodtató, hogy minek a parlament, azzal a hatalmas kiszolgáló személyzettel. Nyáron jeget kell önteni a hűtőrendszerbe, ez is sok pénzbe kerül, a mocskos ellenzékiek meg mindenféle reklámra használják a laptopjuk hátoldalát. Azt a laptopot, amit mi adunk nekik, a kétharmados emberek pénzén.

Viszonosság nem kell, mi sosem leszünk ellenzékben! Nem csak azért, mert a haza nem lehet ellenzékben, hanem (főleg) azért, mert mostantól nem veszítünk el választást!

A pártokat megtartjuk, a törvényhozást megtartjuk, lesz továbbra is bíróság, meg izé..., internet is, ha nem szemtelenedik el nagyon. A lényeg az, hogy a döntés demokratikusan szülessék majd meg, kétharmaddal, ha kell, alkotmánymódosítással.
-------------------------------------------------------------------------------------
Orbán Viktor mostani javaslata a rendszerváltás óta eltelt időszak legcinikusabb, legfelháborítóbb kezdeményezése. A jogállam lebontásának újabb fázisa. Antidemokratikus lépés, a nép (a választópolgárok) akaratának, érdekeinek semmibe vétele. Egy teljhatalomra törekvő ember átlátszó kísérlete saját uralmának további bebetonozására. Méghozzá mindent vagy semmit alapon - örök időkre.