(Dr.) Schmitt Pál parlamenti lemondásakor a hatalmi tényezők zárták a pozíciót, hogy a veszteség éppen aktuális szintjén meneküljenek ki a befektetésből, remélve, hogy az elszámolásnál kiderül: viszonylag kis bukással úszták meg a kevesebb mint két évvel ezelőtti hatalmi mámorban hozott, rossznak bizonyult döntést. Igen, akkoriban úgy tűnt, mindent lehet. A kétharmad következményeként elhatározott és végrehajtott döntések megkérdőjelezhetetlenek. Aztán jöttek sorban az ortodox pofonok, s a támolygás ma is tart.

(Itt közbevetőleg megjegyzem, azért teszem zárójelbe a Dr-t Schmitt Pál neve előtt, mert ő maga úgy gondolja, jogtalan a megfosztás, folytatja a harcot, lássuk tehát, mire jut. Meg mi se feledjük, hogy egyszer doktor volt.)

(Dr.) Schmitt Pál előéletébe be volt kódolva a bukás. de hiszen részben éppen ennek köszönhette magasra szárnyalt karrierjét! Lehet, nem éppen a kisdoktori volt a kulcs (annak hiányosságai mintha őszintén meglepték volna őt is - nem beszélve Orbán Viktorról), hanem a többi sok-sok "mindenféle".

Amikor az "álamfő" parlamenti lemondó beszédében megismételte korábbi agyament érveit, s a kormányoldal képviselői felállva, ütemes tapssal fejezték ki megkönnyebbülésüket, szegény (Dr.)Schmitt "azt hihette", hogy ez a lelkesültség az ő emberi nagyságának szólt. (Ebben a hamis tudatban azóta is többen próbálják megerősíteni.) Nem vette észre, hogy a történet vezérfonala már elkanyarodik tőle.:

1. történt ami történt, ne is feszegessük (bár aki nem puskázott akkoriban, nem is volt rendes diák)
2. na de a mi Palink megmutatta, mit kell ilyenkor tenni, példát mutatva mindenkinek
3. hol van Gyurcsány diplomamunkája?

Deffenzívából offenzívába.

Lakatos Ernő, az MSZMP KB agit.prop. osztályának egykori vezetője nyilván irigykedve figyeli azt, ami ma zajlik kormányzati kommunikáció címén a magyar médiában. Sehol egy főszerkesztői értekezlet és mégis egyetlen rezdülésre változik meg a politikai műsorokban megszólaló kormányelkötelezettek érvrendszere.

A jobboldal napi aktuális elveit nyíltan "szakértői" csomagolásban tálaló Mráz Ágoston Sámuel "Még nem kutatható a Schmitt-ügy" című írása április 1., 20.00 órás dátummal került fel a Magyar Nemzet Online oldalára. Ez vasárnap este volt. Túl voltunk Óbersobvszky és Perjés Klára Schmitt-interjúján. Az írásban az "elemző" amellett tesz hitet, hogy nem szabad még közvélemény-kutatást végezni, mert még csak az "egyik tábor" érvei lehettek ismertek a választópolgárok előtt.

"Jól látható, hogy a Dél-Koreából visszatért köztársasági elnök még csak most indította meg offenzíváját, hozza elő érveit. Bárki, bármit gondol a péntek esti interjúról, azt el kell ismernie, voltak benne új és fontos információk. Például az 1985-ös doktori szabályzat előírása, miszerint a doktori értekezésnek vagy a tudományos munka módszereit alkalmazó „új tudományos eredménynek" kell lennie, vagy „a társadalom számára hasznos, új és gyakorlatban hasznosított" alkotásnak. De az is elgondolkodtató lehetett a figyelmes nézőknek, hogy a címmel Schmitt Pál nem szerzett sem anyagi, sem karrierelőnyt, hogy sajnálja az egyetem döntését, amely meghallgatása nélkül, repülőútja alatt született, vagy hogy egy új doktori cím megszerzését is felvállalja.

Ezen érvek, és várható ellenérveik alapján fog folytatódni hétfőn a politikai adok-kapok. Aztán, ha eltelik egy-két nap, leülepednek az egyik és másik fél által felhozott szempontok, már megkezdődhetnek „az emberek" véleményét valóban tükröző kutatások. Kíváncsi vagyok, hogy a „tudományetikai" szabályok megsértésén felháborodók mennyire fogják betartani a szakmai etika szabályait." (Az írást alatta több kommentelő április eljesei tréfának minősítette.)
 
Így utólag persze jól látható, hogy az "elemző" 18 órára se látott előre, Schmitt másnap délben úgy folytatta az offenzívát, hogy lemondott.

Jöhetett tehát a kommunikációs fordulat.

Voltak-vannak kísérletek arra, hogy Schmitt Pál egykori cselekedetét legitimálják (az akkori szabályok szerint elég volt a végén feltültetni a felheasznált irdalmat, s  nem volt megszabva, hogy ezzel a módszerrel milyen terjedelmű anyagot lehetett átvenni, tehát a doktori csak a mai szabályok szerint lenne elvehető), de alapjában jobboldalon is elfogadják a tényt: Schmittnek annyi, levadászták, "kivégezték", mert helyzete védhetetlen volt. Ezért inkább arra koncentrálnak a jobboldali megmondóemberek, hogy az emberek embere - először az emberi faj kialakulása óta - politikusként levonta a következtetést és nagy cselekedetet hajtott végre: lemondott. Ezzel a Magyarországnak ártó liberálbolsevik trógerek zászlójából kivonta a méregfogat. Emberi nagysága csak Jézushoz hasonlítható (bár vannak ettől eltérő keresztényi megnyilatkozások is.)

Le is vonják a következtetést: a dologból a kormányoldal jöhet ki győztesen, nem csak erkölcsileg, hanem politikai szempontból is. És mondják, mondják, mondják, a végére talán már maguk is elhiszik.

Egy apró dolgot kellene valahogy megoldani, de ez szinte lehetetlen. (Dr.)Schmitt Pál ugyanis nem azért mondott le, mert a hibáját elismerte, hanem (és most ne térjünk ki egy feltételezett háttérbeszélgetésre valaki mással), mert személyes ügye megakadályozza a nemzet egységének megtestesítésében. Harcol tovább a kisdoktoriért, ügyvédi irodát bízott meg, s közleményt is elküldött a szerkesztőségeknek (fájdalom, a keh.hu oldalt erre már nem veheti igénybe, máig ismeretlen okból). Valaki szóljon neki, mert jelenleg "azt hiheti", hogy elvbarátai az ő becsületét is meg akarják védeni, nem csak az általa otthagyott tisztség méltóságát.

Így a hír:

,,Schmitt Pál volt köztársasági elnök kedden, irodája által kiadott közleményben erősítette meg, hogy "Magyarország és a nemzet egysége érdekében" mondott le államfői megbízatásáról. A tájékoztatásban hangsúlyozzák, "az ettől eltérő valamennyi információ nem felel meg a valóságnak".

Schmitt Pál munkatársai útján - ugyancsak hétfői parlamenti bejelentését nyomatékosítva - úgy fogalmaz, a határozat kézhezvétele után az általa megbízott ügyvédi irodával megteszi a megfelelő jogi lépéseket a "Semmelweis Egyetem szenátusa ténybeli, jogi tévedéseket és eljárásjogi szabálysértéseket tartalmazó döntésének ügyében".,,

(Dr.)Schmitt Pált tehát úgy avatja mártírrá a jobboldal, hogy az ügy nincs lezárva, főhősünk ezért erkölcsileg eleve nem magasztosulhat fel, hiszen ragaszkodik korábbi hazugságaihoz. Megilleti őt az "ártatlanság védelme" (sic!), de hogy ártatlan-e, azt ezek szerint majd a bíróság dönti el. Eddig konszenzus volt abban, hogy "volt ott egy kis hiba" és bár annak idején más volt minden, sokan szereztek hasonlóan doktori címet, azért a turpisság tényét mindenki elismerte.

(Dr.)Schmitt Pál egyelőre nem hajlandó eljátszani a neki szánt szerepet, s ezzel okoz némi zavart. Egyelőre ugyanis egyszerre kell kommunikálni a hibáját el nem ismerő, megtépázott becsületéért reménytelen harcot indító férfiút, s a megtévelyedését jó keresztényként beismerő és a következtetést levonó nagy formátumú államférfit, a politikailag meghurcolt Jézust. Elméleti változat: utólag még fel is támadhat, hiszen mi van, ha Handó Tünde szignál, frissen kinevezett bíró ítél - ne vessük el ezt a Nemzeti Együttműködési Rendszerhez illő végkifejletet se, magvan rá minden "technikai" lehetőség. A valószínűbb mégis az, hogy a kormányoldal csendben túllép (Dr.)Schmitten, aki felperesi magányában morgolódhat tovább, megfejteni igyekezvén a vele történt megmagyarázhatatlan dolgok okát.

Addig meg majd csaponganak a gondolatok, egy kicsit ide is, egy kicsit oda is érvelnek a jobboldali politológusok, adásonként háromszor megjegyezve, hogy ők "elemzőként" így meg úgy gondolják. (Érdemes megfigyelni, hogy mindegyikük ugyanazon kényes pontnál akad el, kezd hebegni, amikor ki kéne mondani, minek is vonta le példaszerűen a következtetését Schmitt Pál. Aztán ha ezen a részen túljutnak és jön Horn Gyula példája, már újra gördülékenyen folyik a szó...)

Valahogy ekképpen: