Viszonylag új jelenség, hogy a politikai hatalom (Orbán Viktor és közvetlen környezete) megdöbbentően nagyot téved egy-egy konkrét, aktuális napi politikai fejlemény súlyának megítélésében. Így természetesen a várható következményeket illetően is hatalmas melléfogások tanúi vagyunk. A legkézenfekvőbb példa erre természetesen Schmitt Pál esete, hiszen január 11-től március végéig (tehát még az elmarasztaló, s a doktori címet visszavonó tudományos tanácsi határozat után is) azt hitte a miniszterelnök, hogy ez az ügy elaltatható, következmény nélkül megúszható.

És a Schmitt-ügy ilyen szempontból nem egyedi. Amikor a Klubrádió botrányos körülmények között elvesztette a 95,3-as frekvenciára kiírt pályázatot. Orbán Viktor nem mérte fel kellően, hogy ez a kis pitiáner politikai bosszú (Bolgár Györgyért, Kuncze Gáborért, a betelefonáló "panelprolikért") szimbóluma lesz a "mindent megtehetek" kétharmados "NER-politizálás" médiaszabadságra gyakorolt erőszakos törekvéseinek.

A magyar sajtó elmúlt húszéves gyáva viselkedése alapján a miniszterelnök arra számíthatott, hogy egy kis felzúdulás után csendben elalszik a dolog. Ám nem így történt. A Klubrádió ügye kivonult nemzetközi színtérre, s a Magyarország nevét hallva mostanában elkomoruló arcú politikusok fejében ez a hír is beépült a többi információ közé: Orbán Viktor birodalmában baj van, egyre mélyebbre nyúlik a demokrácia már meglévő vívmányainak gyökerei felé a miniszterelnök, hogy írmag nélkül tépje ki a még egyébként sem túl erős, de működő rendszerek alapjait.

A Klubrádió ügye téma lett az Európai Parlamentben, konkrétan szerepelt az amerikai külügyminiszter Orbán Viktorhoz írt levelében, s egyáltalán: felkerült az orbáni diktatórikus törekvéseket rögzítő feketelistára. (Most ne térjünk ki részletesen arra, hogy a klubrádiósok nem túlozták-e el kicsit a saját szerepüket a magyar médiavilágban. A kormányzati kommunikáció pofátlansága gyakorlatilag minden alól felmentést ad nekik... fyi, Szijjártó Péter!)

Amiért ezt az egészet most írom, az egy friss fejlemény.

A mediafigyelo.hu nyilvánosságra hozta a Fővárosi Ítélőtábla március 14-én kihirdetett ítéletét, (pdf) amely hatályon kívül helyezte a médiahatóságnak azt a döntését, miszerint a 95,3-as frekvencia használatára kiírt pályázatot az eddig ismeretlen Autórádió Műsorszolgáltató Kft. nyerte - egyetlen ponttal megelőzve a Klubrádiót.

Már az ítéletről szóló akkori sajtóhír is tartalmazta, hogy a jogerős döntés formai okok miatt született, s hogy a pályázat korábbi paraméterei szerint kell az akkori indulók közül győztest választani - természetesen az Autórádió Kft. kizárásával.

A most közzétett határozat azonban döbbenetes elemeket tartalmaz. Kiderül belőle, hogy a médiahatóság nem érvényesítette saját pályázati kiírásának formai előírásait. Ha ezt tette volna, akkor az Autórádió pályamunkáját be sem fogadja.

Aki írt már pályázatot életében, tudja, hogy a pályamunka benyújtásának feltételei olyan szentírást jelentenek, amitől nem szabad eltérni. Ez minimum, alap, nem vitakérdés.

Ha valaki nem írja alá a kiírtak szerint (ha úgy kérik, cégszerűen) a beadott pályamunka valamennyi oldalát, na azt a pályázót lúzernek lehet nevezni.

És érdekes, hogy 2011-ben Magyarországon így is lehet pályázatot nyerni! Bíróság mondta ki továbbá, hogy a később győztesnek "kihozott" pályázó anyagát a borítékbontáskor a közjegyző nem értékelte az alaki megfelelőség szempontjából.

Nem kevésbé figyelemre méltó, hogy a per folyamán a médiahatóság hogyan próbált kibújni a várható kellemetlen, sőt, felettébb kínos pervesztesi kötelezettségek alól. Először megtámadta felperes kifogását arra hivatkozva, hogy az eredeti kereset csak tartalmi dolgokkal foglalkozott, a formai hibák kifogásolását csak később (szerintük a rendelkezésre álló határidő után) beadott keresetkiegészítés tartalmazta. Aztán megpróbálta megmagyarázni, hogy miért fogadta el a nem megfelelően aláírt pályázati lapokkal együtt a pályamunkát. Hiába. A bíróság kimondta, hogy a felperes jogosan egészítette ki eredeti keresetét (az alaki hibák miatt az ítélőtábla a tartalmi kérdések vizsgálatába már nem is ment bele), a pályázat kiírója pedig ugyanúgy kénytelen alkalmazni saját szabályait úgy, ahogyan a kiírásban szerepeltette, mint ahogy ez a pályázókat kötelezi.

Mondhatnánk hogy ennyi. De mégsem csak ennyi. A médiahatóság a bírósági ítélet szerint súlyos hibákat követett el. Rendben van ez így, mehetünk tovább nyugodtan? Ha a fideszes urak-hölgyek szakmailag alkalmatlanok egy pályázat kiírására és elbírálására, az maradhat-e következmények nélkül? Szinte már szégyellem felvetni, esetleg, netalántán mégiscsak valamiféle politikai szempont motiválta a pályázatok elbírálását...?

Az ítélethirdetéskor készített MTI-tudósítás szerint a pervesztes alperes, a médiatanács a bíróság döntésére így reagált: biztos volt abban, a bíróság ítélete pedig igazolta, hogy a Budapest 95,3 MHz-es frekvencia nem a Klubrádió kizárólagos tulajdona.

Ez a megnyilatkozás komoly versenyben van minden idők legpofátlanabb magyarországi nyilatkozata címért. (A másik oldalon a klubrádió úgy értékelte a döntést, hogy a megismételt eljárásban csak ő nyerhet. Időközben, szintén bírósági ítélet alapján jogot szereztek a 92,9-es frekvencia használatára, de az az ügy sem futott le, a médiahatóság fellebbezett, elmegy a falig, hogy újabb pofontól pattanjon majd vissza - természetesen ismét következmény nélkül. Egyébként a Klubrádió azóta bejelentette, hogy a két frekvencia közül a 92,9-est fogja használni.)

A Népszabadság ma teljes terjedelmében közölte Orbán Viktor miniszterelnök Washington Postnak adott interjúját. (Köszönjük!)

Ide idézem a témába vágó részeteket:

(...) Én azt mondanám, hogy a külső megfigyelők amiatt aggódnak, hogy merre tart az ország, és hogy senki más véleménye nem jelenik meg, csak az öné. A Médiatanács feje Fidesz-tag és az Ön barátja, az OBH-é szintén.

Válasszuk szét a kettőt! A Médiatanács tagjait a Parlament választja.

De mindannyian az ön pártjából érkeztek.

Ez nem igaz. Az előző rendszerben a tagokat pártok delegálták. Most úgy döntöttünk, hogy ne a pártokat reprezentálja a Médiatanács, hanem csak azok kerüljenek be, akiket a Parlament megszavaz.

Nem igaz, hogy Szalai Annamária, a Médiatanács feje Fidesz-tag?

De igen, párttag volt. Ezzel mi a gond?

Miért egy pártember dönti el azt, hogy melyik rádió kap frekvenciát? Miért bocsátkozik bele egy párttag az állami tévé ügyeibe, és mondja, hogy -

Ez egy bizottság, tévécsatornával nem rendelkezik.

De a frekvenciaengedélyeket ők adják ki.

Magyarországon a média 90 százaléka magánkézben van.

De önöknek van egy nagy állami televíziójuk.

Egy kis állami tévénk van, és van egy csomó kereskedelmi. A magyar médiapiac 75 százaléka külföldi kézben van. Szóval menjenek oda a tulajdonosokhoz, és kérdezzék meg tőlük, hogy miért nem adnak elég szólásszabadságot.

Találkoztam Mészáros Antóniával, akit kirúgtak, miután önnel interjút készített.

Nem szeretném megvédeni egyetlen olyan szervezet döntéseit sem, amelyet nem ismerek.

Mi a helyzet a Klubrádióval? Mi lett a frekvenciájukkal? Miért fenyegette meg őket, hgy elveszi tőlük?

Ahogy tudom, ez egy politikai vita volt Magyarországon. Veszítettek egy pályázaton.

De feltételeket állítottak ahhoz, hogy megkaphassák a frekvenciát: 50 százalékban zenét kellett sugározniuk, és csökkenteniük kellett a hírműsorok idejét. Tehát a frekvenciát más kapta meg.

Az engedélyük lejárt, kiírtunk egy pályázatot. Ha úgy gondolják, hogy nem vettük figyelembe a pályázatukat, akkor bírósághoz fordulhatnak, ahogy ez meg is történt. És nyertek.
------------------------------------------------------------------------------------
Akkor most ennyi?
------------------------------------------------------------------------------------