Nem értik a bér- és meggyőződéses jobboldali blogkommentelők (akik mind olyanok, mint a klasszikus sportriporteri zsargon szerint a közelről mutatott edző szájüregében gyors fel-le mozgást előidéző "elmaradhatatlan rágógumi"), hogy mi a túró volt ez pénteken, Orbán Viktor 50. születésnapján.

Hát hisz a jobboldali sajtó nem hozsannázott, a miniszterelnök úr maga intette visszafogottságra az ő ünnepléséért csaknem utcára (de legalábbis templomba) vonuló sokaságot. És erre ez a mindent elözönlő, "viccesnek hitt" blogözön, mind a születésnap történelmi jelentőségéről.

- Hát itt maguk a ballibsik szítják a személyi kultuszt - így foglalható össze a kicsit zavarodott, értetlenséget tükröző magyarázat.

Megpróbálok segíteni.

A dolog lényege Orbán Viktor személyiségében rejlik. Nem a hiúságával van probléma, ez "mélyen emberi" tulajdonság. Bár azért ember, férfi, államférfi legyen a talpán, aki el tudja választani a felé tisztségéből adódó "figyelmet", szeretetet, rajongást a személyes érdemek alapján megszolgált "szeretetre méltóságtól". Gyanítom, ő sem képes erre.

Az igazi gond azonban nem ez. Orbán Viktor életének és munkásságának lényege az, hogy úgy építsen ki tekintélyuralmi rendszert, egyszemélyes teljhatalmat, konkrétan a jog lehetőségeivel visszaélő diktatúrát, hogy e közben demokratának láttassa magát. Olyan embernek, aki jót tesz, népe sorsáért aggódva küzd szüntelen, éjnek évadján is, vállt saját vállának vetve. Nem a haveri, baráti körök, a politikáját meggyőződésből vagy jól felfogott érdekből szolgaian kiszolgáló siserehad megbecsülésére tart ő igényt, nem is a még mindig széles körben fellelhető, a rajongásra oly büszke híveinek megbecsülésére, hanem az egész országéra. Nem tudni, hogy eljátssza-e vagy valóban komolyan gondolja, de úgy csinál, mintha VALÓBAN államférfi lenne, igazi demokrata, az egyszerű emberek, a néptömegek szószólója, ügyintézője, érdekvédője, céljainak megvalósítója. Néptribun és hon-védő.

Igényt tart arra, hogy ezt mindenki elismerje, elfogadja kész tényként. Hiszen ő mondja, ez árad minden megszólalásából.

És talán ez irritálja legjobban a magamfajta mezei blogolót. Ez az arcátlan magatartás, hogy nem elég, hogy konkrétan tönkretesz mindent ez a nímand, simán - mert lehetősége van rá - elveszi az egyik embertől a tulajdonát és odaadja a másiknak. Mi már rég sokkal inkább a magyarázattól kaparjuk a falat, hogy ezzel csak a magyar érdeket védi, meg hogy a kétharmados fülkeforradalom általa társadalmi szerződésnek minősített felhatalmazása jogosítja őt fel erre.

Hát ezért voltak a tegnapi posztok - szerintem.

Nehogy már a zsarnok azt hihesse magáról ezen a nemes napon, hogy ő nem egy hazug, gonosz, bosszúvágytól szomjas despota, hanem ugyanaz a szabadságeszme iránt elkötelezett fiatal demokrata, aki volt pályája elején. Nehogy már ne szembesüljön azzal, hogy a legszűkebb környezetén kívül mit gondolnak róla, s bizony ki is mondják: ez a király meztelen. Hja, kérem, sokat akar a szarka, de nem bírja a farka, tetszettek volna igazi diktatúrát csinálni.

Orbán papának vagy egyáltalán nem kellett volna őt pofon vágnia annak idején, vagy ha már igen, jobb lett volna sokkal "hatékonyabban"  (a  kereszténydemokrata Czakó Gábor normái szerint) alkalmazni a testi fenyítést, mert ez így eléggé felemás eredményre vezetett - mindannyiunk súlyos kárára...