Egyre több jel mutat arra, hogy a nagy kísérlet nem sikerül. Miniszterelnökünk zseniálisnak tűnő ötlete a gyakorlatban megbukik, nem kivitelezhető.

Orbán Viktor új hatalomgyakorlási kísérlete, az egyetlen személy uralmát szolgáló parlamentáris diktatúra sorsa megpecsételődni látszik. Pedig úgy tűnt, az ötlet nem rossz, nem lehet rajta fogást találni.

Emlékezzünk, úgy indult, hogy bármilyen áron, de kétharmaddal kell megszerezni a parlameni irányítást. Ez sikerült, most ne részletezzük, hogy részben az előző kormány alatti minősíthetetlen ellenzéki politizálással (lásd például szociális népszavazás, Kubatov-lista, stb).

Orbán Viktor berendezkedett, kiépítette birodalmát, átalakította az addigi struktúrákat, ha kellett megtartotta a régit, de kiüresítette és létrehozta az új szervezeti elemeket. Közben minden szinten döntési pozícióba helyezte saját embereit, s ezt nagyon sokszor a személyesen vele folytatott konzultáció előzte meg.

Minden úgy történt, ahogy eltervezte, mi hát a gond? Csak annyi, hogy a parlamentális demokrácia cinikus visszájára fordítása nem oldott meg mindent. Még a nem nagy történelmi múltra visszatekintő magyarországi demokrácia is tálcán kínálja azokat a lehetőségeket, amelyekkel az egyre több, végletekig felbőszített ember kifejezheti tiltakozását.

A joggal, a demokrácia szabályaival való visszaélés azért vált csapdává, mert használatuk - hogy úgy mondjam - "nem rendeltetésszerű". Egyetlen ember személyes hatalmi vízióját megvalósítani a közérdeket szolgáló demokrácia eszközeivel - ez fából vaskarika.

Nem csak az a baj, hogy nincs tízezernyi kis Orbán Viktor, aki a maga helyén (ahova őt a párt állította) elvégzi majd azt, amit kell. Ez talán csak tudománypolitikai kérdés és Balog Zoltán úgyis elmondta kedden a parlamentben, hogy az oktatásügy rendbetétele után a kutatás-fejlesztás ügye következik, lehet tehát majd megfelelő sejtekből klónozni.

Én azt mondom, hogy ez így van. Neked, állampolgár, nincs más dolgod, mint hogy ezt elhiszed és e szerint cselekedsz. Azért, mert én vagyok a miniszterelnök és az a szokás, hogy az én szavamat elhiszik. Ezt diktálja a demokrácia. Demokratikusan kerültem hatalomra, minden, amit tettem, megfelelt az alkotmányosság szabályainak, én magam módosítottam (jogszerűen, hiszen kétharmadom van) az alkotmányt, hogy ne lehessen ezzel problémája senkinek.

De jaj, ha ragaszkodom a demokratikus szabályok álcájához, akkor el kell tűrnöm egy csomó mindent, ami nem tetszik, ami kínos, kellemetlen, szégyent hoz rám. El kell viselnem a szemekbe nézve, hogy tudják: tudom, hogy ők tudják, hogy most hazudok.

Kialakul egy ócska hatalmi játék, mint régen, a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában. Csak akkor nem nagyon léptek ki a játék bűvös köréből. (Körülbelül addig, amíg néhány fiatal észre nem vette, hogy a hatályos szocialista jogszabályok tételesen nem tiltják ifjúsági szervezet megalakítását...)

Nagy dilemma ez és nem látszik rá megoldás. El kell viselni, ha naponta és egyre szélesebb körben mondják ki az emberről, amit nem szívesen hall. Nem lehet betiltani a véleménynyilvánítást, nem lehet elnémítani a sajtót, nem lehet pofán vágni, földre teperni a parlamenti ülésteremben demonstráló képviselőket. (Na majd január elsejétől...) Nem lehet egyenként igazoltatni, munkahelyük elveszejtésével fenyegetni a szabad művészeket, akik mindenféle papírlapot tartanak a kamera előtt nyilatkozó miniszteriális Orbán-klón főokos feje mellé.

Vagyis a demokrácia eszközei szembekerülnek azzal az diktatórikus ideával, társadalomirányítási elvvel, amely Orbán Viktor demokráciaálarca mögött rejlik, s amelynek működtetése érdekében sajátítja ki a verbálisan hirdetett, de naponta sárba tiport eszmeiséget.

Ráadásul ezzel a félig demokrácia-félig diktatúra rendszerrel még egy nagy gond van. Működésképtelen a kormányzat, egyre több selejttel történik a társadalom terelgetése, a szabályozások napi élethez igazítása. Nincs ennek más oka, mint hogy a nagy vezérnek is csak 24 óráig tart egy nap. Még a részletek intézését sem lehet másra bízni, MINDENT kézben kell tartani, szájukba kell rágni  még a megfelelő kommunikációt is az illetékes alattvalóknak. Nincs ember, aki így tudna irányítani egy mégoly kicsiny országot is.

Orbán Viktor a saján bőrén tapasztalhatta meg, hogy egy rogyadozó rendszerben a diktatúra slampossága mihez vezet. Eljátszani a demokráciát - ez azzal jár, hogy mások elfogadják, jó, most akkor mi is eljátsszuk. És na nem csap oda a diktátor, akkor napról napra rosszabb lesz. Az engedékenység, a "jó vezetővé" válás megjátszása még jobban elszemteleníti a tiltakozókat. Látni fogják, hogy a hatalomnak már nincs elég ereje.

Hja, kérem, Antall József szavait kifordítva:

Tetszettek volna igazi diktatúrát csinálni!