Majdnem azt mondtam: jó, akkor most beszéljünk a hüvelygombáról. De nem illendő a Magyar Szocialista Pártról így beszélni, még ha érezhető is egyfajta tapintat közéletünkben (természetesen nem kormánypárti oldalon) annak kapcsán, hogy kimondjuk, mi az, ami nem tetszik a legnagyobb ellenzéki erő politikájában.

Péntek este egy Harangozó Tamás nevű fiatal szocialista sértetten kifogásolta az ATV Egyenes Beszéd című műsorában, hogy a magyar sajtó velük kapcsolatban azzal van tele, hogy nem engedik szankcionálni a kormány ámokfutása miatt az "egyszerű magyar állampolgárokat". És nem az a hír, hogy az elnökség a párt történetében először Brüsszelben tartott kihelyezett ülést, demonstrálva ezzel az MSZP európai elkötelezettségét.

Édes Istenem! Hirtelenjében az jut eszembe, hogy Kádár János a 70-es-80-as években dühösen üzent a sajtó irányítóin keresztül a szerkesztőségeknek: miért az a hír, hogy néhány ezer lakásban pár napig egy hiba miatt nem volt fűtés, miért nem az, hogy sok százezer lakásban folyamatosan meleg van?

Hát ki a toszt érdekel, hogy hol ülésezik az elnökség?? Tényleg Brüsszelben kell tanácskozni, hogy mindenki lássa, a szocik az EU hívei? Pr-fogásként kiutaztak egy csomó pénzért és most vérig vannak sértve, hogy nem tudják learatni ennek politikai marketinges babérjait? Hé, ébresztő!

Ellenzéki erőnek soha nem volt könnyebb dolga a magyar történelemben. A Fidesz, Orbán Viktor úgy bújtatja demokratikus álarcba a jogállamot lebontó intézkedéseket, hogy az arcpirító, még a tisztességes jobboldaliak is sokszor szégyellik magukat. A szemünk láttára fosztják meg egyéni és kollektív jogaiktól, a szabadságtól (igen, a szabadságtól) az emberek tömegeit. Az egzisztenciális félelem mellett megjelent a Kádár-rendszer óta nem ismert érzés: tehetek-e megjegyzést egy utcai, kocsmai beszélgetésben napjaink "jelenségeire", elárulhatom-e, mit gondolok VALÓJÁBAN? Nem lesz-e belőle bajom?

Az is furcsa, hogy ezt egy egész ország tétlenül nézi, tűri, asszisztál hozzá. De hogy egy ellenzéki párt, a legnagyobb, több mint három éve képtelen megfelelően reagálni - az szinte hihetetlen.

Egyetlen akció jut eszembe, amit véghez vittek: az éhségmenet, az se lett túl sikeres.

A szocialisták reagálása az ország tönkre tételének egyes fázisaira kimerül abban, hogy villámgyorsan próbálnak valami frappánsat mondani, amit kötelességszerűen közöl is a sajtó - hiszen, ugye, ők a legnagyobb ellenzéki párt. A pártelnök kimondja, hogy a fideszes nyilatkozók mind hazudnak, meg hogy létrejött a trafikpárt. És elégedetten hátradől. Pedig ekkor kellene kezdődnie mindannak, amire egy politikai párt képes lehet, amire csak egy politikai párt lehet képes. Hiszen azt, hogy hazudnak, lopnak, csalnak, mindenki tudja! És ők is tudják, hogy mindenki tudja, de ezzel már rég nem törődnek.

Íróasztal mellett kitalált akciók jellemzik ezt a pártot, végtelenül egyszerű, kiszámítható, még az érzelmeknek is csak felszínesen, láthatóan arra a 20 másodpercre utat engedő megnyilvánulások tanúi vagyunk folyamatosan. A múlt nélküli LMP akciói közben (leláncolás a KÖZGÉP-telepen, kékcédula-szórás a parlamenti ülésteremben, stb.) nem szégyellték el magukat, kedves szocialisták?

Az MSZP politikája azt mutatja, hogy nem értették meg: vége van a hagyományos politikai váltógazdálkodásnak. Nem úgy van már, ahogy volt régen, hogy az ellenzéki pozíció is fontos, ráadásul ellenzékből lesz - előbb-utóbb - a kormányerő. Nem tetszettek észrevenni, hogy új világ van? Pedig ha a szavakat nézzük, úgy tűnik, mintha értenék a helyzetet (lásd: a demokratikus jogállam lebontása c. fejezet).

Mindezek után sajnos azt kell, mondjam, ennél is nagyobb a baj. Az ember dohoghat a sok lehetőség kihasználatlanul hagyása miatt, csóválhatja a fejét, hogy Mesterházy nem szakít a hagyományokkal és követi az Orbán-féle szociális demagógiát, beleértve az azzal járó külsőségeket. (Ha Viktor a nemzet jelképeit ülteti maga mögé a nagygyűlés szónoki emelvényére, akkor Attila a családját állítja fel színpadi díszletként.) Lelke rajta.

De az MSZP most átlépte a politikai Rubikont.

Egy az egyben ide másolhatnám március 22-i posztomat és mondhatnám: "Én szóltam!".

A sutaságok, tehetségtelenségből fakadó tétlenkedések után most itt a politikai hiba, a tévút, az ország helyzetének, a Magyarországon élők érdekeinek fel nem ismerése.

"Az elnökség politikai utasítást adott az EP-frakciónak, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy semmi olyan intézkedés ne mehessen keresztül, ami a magyar népet büntetné, vagy szankcionálná” - üzeni Mesterházy Attila a "történelmi jelentőségű" brüsszeli elnökségi ülés után magyar újságírókon keresztül a hazai közvéleménynek.

Kimondja a pártelnök, hogy a Tavares-jelentéstervezet (pdf) kórkép, ugyanazokat rója fel, amiket az MSZP évek óta mond. De nem az országot, hanem az Orbán-rezsimet marasztalja el. Így tehát az ország lakosait nem szabad büntetni, ez nem az ő saruk.

Igazi elvi politizálás ez. (Most viccelek.) Rámutat arra, hogy a szocialista párt (vagy talán Mesterházy Attila???) nem bízik a saját erejében, nem hisz abban, hogy Magyarországon az emberek túlnyomó többsége a szemétdombra küldené az orbáni NER-t.

Demagógiában akarja felvenni a versenyt a Vezérrel, elfogadja az ő játékszabályait és ezzel vereségre ítéli saját magát.

Többek között éppen az MSZP "milyensége" miatt reménykednek emberek százezrei, ha nem milliói abban, hogy az EU móresre tanítja Orbán Viktort. Mert azt látják, hogy az ellenzék tehetetlen, képtelen alternatívát felmutatni, egymás között megegyezni, szövetséget kötni. Nem marad más reménység, mint az, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk és talán Brüsszelben mégiscsak tesznek valamit azért, hogy a klub szabályait ne lehessen ennyire negligálni.

És erre jön az MSZP (Mesterházy Attila??) és azt mondja: Ihaj-csuhaj, magyar embert márpedig ne büntessen az unió! Félelmetes, hogy Magyarország jövőjéért felelős politikus ennyire nem érti a helyzetet, nem tudja felmérni, hol él és mi vár rá - no meg az országra.

Európa művelt, szabad, demokráciában felnőtt állampolgárai, politikai szerveződései (politikai nézeteiktől függetlenül) nyilván nem értik mindezt. "Hja, hát akkor oldjátok meg ti a saját problémátokat, ha nem kell segítség. Vagy húzzatok el a klubból" - mondhatják, és sajnos igazuk van.

Mesterházy már jelezte a Guinness-rekordkísérletet: vezetésével az MSZP lehet a világ első olyan pártja, amely hatalmon és ellenzékben is sikeresen "küzd meg" országa tönkre tételéért. Nem tudok hozzá sok sikert kívánni :-(.