Ahogy tegnap írtam: érzékelni fogjuk a létszámbeli arányokat, hát érzékeltük. Sokan voltak, nagyon sokan. Mindegy is, hogy százezren vagy egymillióan (ez a két szélsőérték maradt meg bennem a sajtót böngészve). A lényeg, hogy a szándék sikerült, nagy számban voltak utcán azok, akik... mit is akarnak?

Benne volt a pakliban, de mégis meglepő talán, hogy a tüntetés éle egyáltalán nem a belpolitikai ellenfelek ellen irányult, (való igaz, hol is vannak azok?), hanem Brüsszel reszkessen. A "Nem leszünk gyarmat - We will not be a colony!" frontzászló nyomát követte a sok-sok ember, s ezen el kell gondolkodni. A kormány melletti belpolitikai kiállás, Orbán Viktor "megvédése" másodlagossá vált, mint ahogy a Millának szóló üzenet is csak járulékos sikersztori: mi is meg tudunk ám ennyi embert mozgatni, ha akarunk.

A fő, KÖZVETLEN üzenetet az EU-nak címezték. Ha sokat ugráltok, egyszer azon veszitek majd észre magatokat, hogy a magyarok nélkül vagytok kénytelenek vegetálni.

A demonstráció lényege a miniszterelnök látványos megtámogatása volt, de nem a hazai, parlamenti politizálásban. Viktor, kérünk szépen, sőt, követeljük, hogy fűts be nekik, mutasd meg, hogy mi a magyarok istene, állj a magyar sarkadra, tegyél rendet köztük (szélsőségesebbek hozzáteszik azt is, hogy szerezd vissza az elcsatolt területeket, de minimum Erdélyt).

Vagyis tanulja meg végre Európa, hogy velünk magyarokkal nem lehet kikukoricázni. Nem azért szavaztuk kétharmados mandátumaránnyal hatalomba ezt a politikai erőt, hogy külföldről, bábként mozgassák a miniszterelnökünket.

Orbán Viktor véletlenül éppen kedden találkozik a vele sokat keménykedő Barrosóval. Látom magam előtt, ahogy a sajtó látóterén kívülre kerülnek, Viktor udvarias mosollyal megkérdezi az Európai Bizottság elnökét: Na öreg, láttad, mit üzentek neked szombaton a magyarok? És közben a szemével csippent egyet csibészesen, kádárosan. De nem kell beszarni, öreg, kézben tudom tartani a dolgokat. Ha ti rendesek vagytok és észhez tértek, akkor nem lesz bajunk egymással. Tudod, van egy régi magyar közmondás: Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! Láthattad, milyen mandátumot kaptam a népemtől. A kétharmad neked nem volt elég, most jól a fejedbe véstük, hogy milyen az, ha felűl a népnek árja!

Tegnapi bejegyzésemet azzal kezdtem, hogy százezer embert kivinni az utcára - ehhez vagy nagyon erős szervezettség kell, vagy tömeges, elemi erejű felháborodás.

Ezt tartom. Most már nyilvánvaló, hogy a tüntetést nem Bayer Zsolt és titkárnője szervezte meg, nem is csak annyiba került, amennyit előzetes számolgatással el mertünk képzelni. Itt óriási erők mozdultak meg egyetlen cél érdekében: Orbán Viktornak kedden ne kelljen remegő gyomorral kezet fognia Barrosóval...

Talán egyszer majd megismerjük ennek a demonstrációnak a részleteit, s kiderül, hogy a nyílt EU-ellenességet felvállalni nem merő kormánypárt keze milyen mélyen volt benne az események ilyetén alakításában. Szó sem volt itt attól való félelemről, hogy majd pár száz öreg nénike rázza az öklét dühösen. Itt kérem biztosra lett menve.

Ugyanez a tömeg alig várja, hogy újra utcára vonulhasson, mondjuk március 15-én.

Sokba fog ez nekünk kerülni, és most nem a szervezési költségekre gondolok...