Megszereztük Orbán Viktornak azt a próbabeszédét, amit szűk körben, akkumulátorának feltöltése után mondott el, egyfajta próbaként, hogy a feltöltők újból emberek közé engedhetik-e. A beszédet az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Engedjék meg, hogy szabadságomról visszatérve rögtön a lecsó közepébe csapjak! (A lecsó szónál a szónok félmosollyal csippent egyet a szemével.)

Az elmúlt két évben Magyarország sokat fejlődött, de még nem eleget. Konfliktusaink a szövetségi rendszeren belül új erőket szabadítottak fel, mindenképpen ezen a szinten kell tartanunk kurucos harcunkat, s akkor előbb-utóbb behódol nekünk a magát műveltnek tartó, de valójában hozzánk képest provinciális léptékben gondolkodó nyugati világ.

Beszédemben egyfajta jövőképet szeretnék felvázolni, hogy bemutassam: érdemes vállalni a következő évek harcát, mert történelmi tettek aktív részese lehet mindenki, aki jelenleg ebben a hazában él. És a határon túl.

Nyugati partnereink kezdik belátni, hogy kár volt velünk ujjat húzni. Nekünk most azért kell imádkoznunk, hogy az alatt a kis idő alatt, amíg unortodox módszereink kontinens-szerte megszokottá, követendővé válnak, Brüsszel ne tegye tönkre olyan mértékben a létezés feltételeit, hogy a helyzet már a mi számunkra is kezelhetetlenné válik.

Mindenki láthatta, hogy nem féltem vállalni a konfliktusokat a magyar érdekeket semmibe vevő nyugati politikusokkal. Innen üzenem, hogy a jövőben sem tekinthetnek engem puha tárgyalópartnernek! Nem engedem, hogy más mondja meg, mi jó a magyar népnek, hiszen azért választottak meg engem kétharmados többséggel - amit nyugati "kollégáim" nagy része azóta sem tud megemészteni - hogy én vezessem ezt a népet, meghatározva az útirányt, és az utazás sebességét, ritmusát.

A konfliktusokat én előre tervezett módon vállalom fel, mindig tudom hogy milyen fronton fogok támadni, s azt is, hogy a várható ellenlépésre hogyan válaszolok. Ellenfeleink nem szoktak hozzá az ilyen magyaros, becsületes, "szemtől szembe" harchoz, így akcióim többnyire lerohanásszerű gyors győzelemmel érnek véget. Ennek következtében olyan kész helyzet alakul ki, amiből már nem tudnak minket hátrálásra kényszeríteni, így pozíciónk az eredetihez képest mindenféleképpen javul.  

Már most jelzem, hogy a következő harcot a rezsinek tekinthető szolgáltatások nonprofittá tételéért tervezem. Ez sem lesz könnyű, hiszen a nyugati világ a piacgazdaság elveire hivatkozva minden üzleti tevékenységet profitért enged végeztetni. Nem mondom, hogy például az energiakitermelés (már most!) megoldható nem üzleti alapon, de a már kitermelt energia szétosztása, eljuttatása a fogyasztókhoz, miért ne lehetne az?

Több fórumon nyilatkoztam már, hogy képzett, tapasztalt politikusnak tartom magam, olyannak, aki elsajátította a miniszterelnöki feladat végzésével járó szaktudást. Mert ez egy szakma, akárki nem művelheti, nem elég a szavazattöbbség, tudni kell nagyokat álmodni és ezeket az álmokat megvalósítani!

Talán híveim és ellenségeim is észrevették már: én nem az árral sodródok, hanem jól kialakított elképzeléseimet valósítom meg, azokból semmilyen körülmények között nem engedek! Ez a titkom!

Most például, ha sikerül nonprofittá tennem bizonyos, jelenleg piaci alapon működő szolgáltatásokat, a következő lépés e kör kiterjesztése lesz. Minél szélesebb területen. A korábban profitként realizált bevétel tehát egyre szélesebb körben kerül a magyar államhoz. A Matolcsy úr politikájaként időközben bekövetkező jelentős gazdasági növekedés ezeket a materiális javakat olyan mértékben fogják megtöbbszörözni, hogy jelenlegi gondjainkat ma még elképzelhetően rövid időn belül "kinövi", ahogy közgazdász tanácsadóim fogalmaznak: "eliminálja" a magyar gazdaság. Sőt! Módunk lesz végre meghálálni a mellettünk kiálló egyszerű polgárok sok évtizedes áldozatait. Mert ne feledjük, csak a munkából élő sok ezer ember hátán vitethetjük, vonszoltathatjuk magunkat előre. Kormányok sokasága hitegette eddig a dolgozókat: csak még egy kicsit húzzatok, és aztán tiétek lesz a Kánaán!

Mi vagyunk az elsők, akik azt mondjuk, hogy ezt meg is valósítjuk!!

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy karakán kiállásunknak megvannak a maga hátrányai.

Amíg a nyugati világot nem éri el a tőlünk kiinduló, világforradalomszerű változás, azzal kell számolnunk, hogy törekvéseinket folyamatosan akadályozni fogják. Nem idegen az EU-tól az elszigetelés politikája, ezért lélekben és a társadalmunk működtetését szolgáló eszközrendszer tekintetében is fel kell készülnünk egyfajta autark, önmagunk eltartására és fejlesztésére képes politika alkalmazására.

Ez átmenetileg áldozatokat követelhet mindenkitől, de ezeket az áldozatokat - talán most először a magyar történelem folyamán - érdemes lesz vállalni, mert nyilvánvaló, hogy sikeres harcunkat követően a mi módszereink terjednek el a világon (aminek már most észlelhetjük a jeleit), s csupán a szabadalmi bejegyzéseknek köszönhető jogdíjbevételek miatt országunkat Kuvaittal, Szingapúrral fogják egy lapon említeni, nem Etiópiával és Venezuelával, mint napjainkban.

Elképzelhető, hogy a külföldre induló magánszemélyek bizonyos ideig csak meghatározott korláton belül kaphatnak nyugati valutát, s ha a támadások ellenünk nem csitulnak, az utazásokat is korlátozni fogjuk. (Azt mindenesetre garantáljuk, hogy a határon túl élő magyarsághoz, valamint a népünk ősi életterét felkeresni kívánó közösségek számára mindig meg fogjuk teremteni az utazás lehetőségét, kerül, amibe kerül!)

A magyar nép már rövid távon élvezni fogja a sajátos magyar rendszer előnyeit. Első lépésben azok, akiknek legalább annyi gyermeke van, mint nekem (jelenleg öt). Számukra bevezetjük az ingyenes bölcsőde- és óvodahasználatot, alsó-, közép- és felsőszintű oktatást. A gazdaság teljesítőképességének függvényében terjesztjük ki ezeket a humánus lehetőségeket a társadalom csaknem egészére. Először a négy, majd a három-, aztán a két-, végül az egygyermekesek számíthatnak ugyanilyen társadalmi támogatásra. A gyermektelenek ezzel szemben már jövőre megkezdik a társadalom számára történő kompenzációs adó fizetését. Az adó kulcsa 50 százalékról évente 5 százalékponttal nő, amíg az érintettek meg nem kezdik tevékeny és bizonyítható részvételüket a magyarság reprodukálásában.

Újjáalakítjuk a társadalom minden építőkövét, kis közösségeket szervezünk a munkahelyeken, hogy az emberek lelkesebben, odaadóbban dolgozhassanak. Szabadidejükben is egyre többet lesznek együtt, amit segítenek majd a kormányzat mögött álló művészek, általunk megszervezett kulturális és képzőművészeti csoportok. Érdemes lesz reggel felkelni és munkába menni, az emberek alig akarják majd letenni a szerszámot, s bár ma még talán utópisztikus gondolatnak tűnik, de lehet, hogy sokan hétvégi pihenőnapjukon is önként vállalnak majd munkát a társadalom javára!    

Egyszerűsítjük a társadalom működtetését, mert most túl sok energia fecsérlődik el terméketlen vitára, felelőtlen akadékoskodásra. Mivel a magyar társadalom egyértelműen kifejezte akaratát, hogy milyen rendszert szeretne, a továbbiakban e rendszer egyre tökéletesebb megvalósítása lesz a feladat. E munkát megkezdtük, a fülkeforradalom óta eltelt viszonylag rövid időhöz képest nagy előrehaladást értünk el, de még sok teendő van a demokrácia tökéletesítése terén.

Nem lenne eretnekség egy olyan társadalmi szervezet létrehozása, amely a Magyarországon és a határon túl élő magyarság valamennyi tagját alanyi jogként tartja nyilván. Ez a szervezet tehetne ajánlást a négyévente sorra kerülő Összmagyar Parlament tagjai megválasztására. Ez az igazi demokrácia, hiszen a világ teljes magyarságának akaratát valósítja majd meg!

Tisztelt hölgyeim és uraim! Barátaim!

Ne feledjük sose, hogy a politikai hatalom nem cél, hanem eszköz. A végcél számunkra az, hogy ez az Európa közepén élő, kiválasztott nép úgy éljen, ahogy ma még elképzelni sem tudja. Sajnos a körülmények nem teszik lehetővé, hogy már most mindenki szükségletei szerint részesüljön a javakból, de erre kell törekedni. E téren is megtettük az első lépéseket, így mindenki láthatja az irányt: volt köztársasági elnökeink (akik ráadásul képességük szerint tettek le az asztalra aktív időszakukban) már szükségletük szerint vehetik ki részüket a közösből. E példa arra is látványosan rávilágít, hogy a NER rendszere figyel az idős emberekre, igyekszik megszépíteni számukra a jól megérdemelt pihenés napjait. A célunk e megkezdett folyamat kiterjesztése, először a politikai elit legáldozatkészebben dolgozó tagjaira, akik éjt nappallá téve fáradoznak mindannyiunk sorsának javításán, majd folyamatosan tovább, egyre tovább. A határ a csillagos ég!

Nemzetünk most induló új korszakához kívánok dolgos, eredményes hétköznapokat és ünnepeket! Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!