Történelmi tapasztalat: minden diktátorban együtt munkál a túlzott magabiztosság, valamint a bizonytalanság, a félelem a hatalom elvesztésétől és annak következményeitől.

Magyarország teljhatalmú ura ma egyszerre mutatja magát határozott, ereje teljében lévő győzőnek, s - intézkedései alapján - rettegő politikusnak, aki a legképtelenebb ötleteket is hajlandó elővenni, hogy elkerülje a 2014-es bukást, bebiztosítsa a következő négy évet, hogy abban majd megint, különböző eszközökkel tartósítsa hatalmát.

Nem is lenne ezzel baj, ha "egyszeri miniszterelnökként" jól végezné a dolgát, ha ügyesen, országa, állampolgárai javára lavírozna a gazdasági válság és a világpolitika hullámzó tengerén. De a helyzet nem ez. Miniszterelnökünk fél és nem teljesítménnyel, hanem a szabályok megváltoztatásával, a keretek számára kedvező átalakításával igyekszik növelni annak esélyét, hogy hatalmon maradjon.

Kérdezhetnénk: hát hol van a békemenet "méltóságteljes emberfolyama" által megteremtett magabiztosság?

Politikai önalázásként kell újra és újra hozzányúlni a választójogi törvényhez? Folyamatosan csökken talán a 2014-es győzelem esélye?  

Nem volt elég megszüntetni a kompenzációs listát, hogy a töredékszavazatok ne segítsék a Fidesz ellenfeleit? Eltörölni a választások második fordulóját, hogy az ellenfelek az első forduló eredménye alapján ne tudjanak összefogni? Nem ad kellő bizonyosságot a választókörzetek átírása sem, hátha az eddigi statisztikákból kivetített kép mégsem a várt helyzetet tükrözi majd?

A miniszterelnök önmaga minősíti saját esélyeit, pontosabban véleményét saját esélyeiről. Egyre kapkodóbb, s ötletei azt mutatják, egyáltalán nem számol azzal, hogy hatékony ellenzék hiányában "ölébe hullik" az újabb választási győzelem.

A legújabb éca, hogy voksolási szándékukat csak jó előre bejelentő, regisztrált szavazópolgárok járulhassanak az urnákhoz 2014-ben, annyira átlátszó, hogy azt sejteti, már most egyre erősebb a rettegés. Már a látszatra sem kell ügyelni. Már az sem számít, hogy éppen a takarékosság volt a választási rendszer átalakításának egyik indoka - márpedig az új ötlet megvalósítása elég sokba fog kerülni, cserébe viszont kétségkívül tovább növeli a hatalmon lévők maradásának esélyét. Hacsak...

Hacsak nem nyílik ki mindazok szeme, akik még hajlandóak gondolkodni, s nem maguk is a szemfényvesztést, a tekintélyelvű hatalmi politizálás valamennyire megnyugtató rendszerét óhajtják. Hacsak nem éppen ez az újabb pimaszság adja meg a végső lökést azoknak a bizonytalanoknak a számára, akik egyébként csak az utolsó pillanatban határoztak volna, s akiket éppen ezért szeretne kizárni a voksolásból ez az új korlát.

És hát nehéz lesz megmagyarázni az ehhez hasonló furfangos akciókat annak a demokratikus családnak, ahova miniszterelnökünk is tartozónak véli magát és országát. Még hátravan az Európa Tanács előtti kanosszajárás a választási jogszabályok módosítása, a Velencei Bizottság véleményének látványos és pökhendi negligálása miatt, s máris itt az új konfliktusforrás.

Egy biztos. Magyarország miniszterelnöke félni kezdett, immár sötéten néz saját jövője elé. És már ez is valami.