Ma nulla órakor életbe lépett az új vasúti és autóbusz-menetrend. Az eddigi napi mintegy 3 ezer vonatból 410 áll le. Az autóbuszjáratok száma harminccal csökken. A vasútvonalak felét érintően megváltozik a menetrend, sok a szűkítés, milliós nagyságrendű embertömegnek kell átszerveznie az életét, mert az eddigi életritmusából kizökkenti őt a mostani változás.

A minisztérium azt mondja: "a közszolgáltatások folyamatos, biztonságos működtethetősége érdekében azonnali eredményt hozó lépésként megkerülhetetlen a menetrendi kínálat ésszerűsítése, összehangolása, a párhuzamosságok kiszűrése". (Idén 8, jövőre 12 milliárd forint megtakarításra számítanak.)

A MÁV-Start szerint a változtatást „előzetes utasszámlálások előzték meg, és a megszüntetésre kerülő vonatok a kihasználatlannak bizonyult járatok közül kerültek ki. Az így felszabaduló járműveknek köszönhetően lehetőség nyílik a nagyobb utasforgalmú vonalakon közlekedő vonatok erősítésére, így csökkentve a zsúfoltságot és javítva az utasok kiszolgálását, különösen a hétvégi utazások alkalmával”.

Szakmailag a döntést nem tudom megítélni, mert nem értek hozzá. Az biztos, hogy a tartós magyar növekedést szolgáló teendők között nyugati szakemberek, s a hiteltárgyalásaink ügyében is kompetens tényezők régóta az egyik reformra szoruló területnek tartják a pazarló magyar közlekedési rendszerek átalakítását.

Erre a Kóka János vezette gazdasági tárca annak idején kísérletet is tett, sőt, szűkítette is a vasúti járatok számát, megszüntetve számos "viszonylatot", elsősorban a mellékvonalakon, ahol néhány utas ült csak a vagonokban. Az biztos, hogy a mostani változások fővonalakat is vastagon érintenek - ezért lesz jelentős kihatásuk az emberek nagyobb tömegeire.

A Fidesz az egykori Kóka-féle intézkedéscsomagot, annak vehemens támadását beépítette hosszúra nyúlt választási kampányába, amelynek során sosem az ország érdekeit nézte, hanem azt, hogy miként tudja gyengíteni a hatalmat, meggyőzni a szavazópolgárok minél nagyobb hányadát arról, hogy a szocialista-liberális kormányzat döntéseit nem a nép szolgálata, hanem éppen ellenkezőleg: Magyarország tönkretétele vezérli. Megragadott minden alkalmat arra, hogy az egyes ember életkörülményeit kedvezőtlenül befolyásoló döntések ügyében meggyőzze az érintetteket: azok vagy szakmai hiba következményei, vagy pedig kifejezetten az ő szándékos megkárosításukra születtek.

Sok szó esett már arról, hogy a Fidesz bizonyos szempontból a maga sírját ásta a sikerre vitt, emlékezetes szociális népszavazással, a tandíj elleni demagóg érveléssel és még folytathatnánk a sort. Ebbe illeszkedik a vasúti közlekedést alapjaiban érintő változtatással kapcsolatos egykori magatartásuk. Hiszen lám, hatalomra kerülve ugyanolyan intézkedések megtételére kényszerültek az egészségügy, a felsőoktatás és most a közlekedés terén is. A technika lehet, hogy más, az elnevezések különböznek, de a lényeg mégiscsak az, hogy ugyanazokat az érveket kell most felsorakoztatniuk, mint a "nemzetére rárontó" kormánynak annak idején. Igaz, mivel megvan a kétharmad, sok érvre nincs is szükség, s a változások sokkal durvábban is végbemehetnek, nem kell figyelembe venni olyan sok szempontot. (Ehhez képest sem a gazdaság teljesítőképességében, sem az új munkahelyek számában, sem a gazdaság tartós növekedéséhez vezető szerkezeti reformok terén nem láttunk semmilyen előrelépést a Fidesz-uralom lassan két esztendeje alatt.)

A jelenlegi kormánykoalíció jelentős részben annak köszönheti kétharmados parlamenti többségét, hogy sikeresen lázította fel a népet az éppen regnáló hatalommal szemben. Ennek során a szociális demagógia tankönyvekbe illő eszközeit használta leghatékonyabb fegyverként. A hatalom megszerzése sikerült, s azóta szabadságharcos retorika fedi el, hogy Orbán Viktor egyszemélyes hatalmi rendszere ugyanúgy "ront rá nemzetére", mint a "zelmúltnyolcév" politikai figurái, akikkel kapcsolatban még ma, a hatalomváltás után csaknem két évvel is naponta kerül be új, büntetőügyről szóló hír a jobboldali médiába.  

– Azok az erők, amelyek fel akarták számolni ezt a vasútvonalat, és amelyek felszámoltak sok más vasútvonalat Magyarországon, megsemmisültek. A választópolgárok gondolták úgy, hogy Magyarországnak van jövője, amely nem a felszámolásokon keresztül, hanem a bővülésen, a fejlesztéseken keresztül vezet majd.

Ezt mondta Navracsics Tibor, a második Orbán-kormány leendő miniszterelnök-helyetteseként 2010 májusában, a Cuha-völgyi vasút megmentése kapcsán rendezett ünnepségen. Arról a Navracsics Tiborról van szó, aki Fellegi Tamás szakminiszter leköszönése után - ideiglenes jelleggel - átvette a közlekedésért is felelős tárca irányítását Némethné érkezéséig.

A mostani közlekedési szűkítés, átszervezés jóval nagyobb hatású lesz, mint amit a szocik megvalósítottak. (Csendesen jegyzem meg, még az sem kizárt, hogy ebbe is beleszól az EU, vagy nem szól bele, de esetleg visszakér néhány milliárdot, amit éppen a vasúti szárnyvonalak fejlesztésére kértünk, s kaptunk, persze megalapozott érvekkel, adatokkal megtámasztva egykori kérésünket...)

Talán remélhető, hogy az embereknek rémlik majd a régi fideszes retorika, s az, hogy bizony nekik nem ezt ígérték. Ahogy a budapestiek is észhez térnek majd legkésőbb 2014-ben, a szavazófülkében, s eszükbe jut, hogy a BKV kivéreztetése miatt ma már nincs normális tömegközlekedés a fővárosban. Bevésődik az emlékezetbe, ha fél nappal korábban kell elindulnom egyik vidéki városól a másikba csak azért, mert véglegesen kiesett egy járat. Meg az is, hogy Budapesten most már nem ritka, hogy húszpercenként jön egy metrószerelvény, s csak úgy fér fel rá az ember, ha - japán útifilmekben látottak alapján - két kézzel benyomja az előtte tornyosuló embertömeget.

Tényleg ezért adtak kétharmadot a választók 2012-ben?