Emlékszem, jó régen szellemi felüdülés volt megnézni néhány politológus vitáját a tévében. Finom árnyalatokból lehetett érezni, hogy melyik vitázó milyen irányba húz, de ez inkább csak némi pikantériát kölcsönzött a vitaműsornak. Okos emberek értelmes beszélgetései voltak ezek, rengeteg olyan dolgot (szempontot, megközelítést, háttérben megbújó tényt vagy szándékot) ismerhetett meg az ember, amire talán sose gondolt volna. A politológusok ezzel alapozták meg tekintélyüket, sőt, szakmájuk tekintélyét.

Aztán ugyanúgy erodálódott ez is, mint minden, ami egy kicsit is stimmelt ebben az országban. És ha ugrunk egy nagyot, mindjárt napjainkig, azt látjuk, hogy a megőrzött, már inkább hagyományos szakmai tekintély, vagy "egyéni arc" segítségével konkrét, földhözragadt agitációs és propagandamunka folyik a televíziókban.

Szándékosan nem írok neveket ebben a posztban, mert nem egyéni "magatartásproblémáról" van szó, hanem általános jelenségről. (Egyébként is tisztelet a nagyon csekély számú kivételnek.)

Nyilván alaposabban is érdemes lenne elemezni ezt a folyamatot. Talán azzal kezdődött, hogy a politika megpróbálta a maga javára fordítani a szaktudást. És a polititológus is csak egyszer él, ha olyan kéri, akinek eszméjével, személyével amúgy is szimpatizál, miért ne vállalhatna deklaráltan szerepet a dolgok jobbá tételében.

A baj csak az, hogy eddig mindenki úgy gondolta, a váltás után van visszaút. Néhány év az aktív politikában, az ideológiával átitatott adminisztráció valamely vezető posztján, majd visszamegyünk, s független ténymagyarázatokkal okosítjuk a nagyközönséget. Ez nyilvánvalóan nem megy.

A csaknem két éve kormányon lévő politikai erő ráadásul radikálisan nyúlt a kérdéshez. (Ehhez is.) Pokolba az árnyalt megoldásokkal, a híveinktől nem mismásolást, hanem egyértelmű kiállást várunk el. Magyarázzák meg az ő profi szókészletükkel, politológusi szakmaiságukkal, hogy miért nekünk van igazunk.

És lőn. Megvalósult. A tehetségtelenek bután, tenyérbe mászóan, a rátermettebbek profi módon, a valóban védhető érveket megkeresve és középpontba állítva - de akárhogy is, a papagájkommandó tagjaként magyarázzák a bizonyítványt. Az ember tátott szájjal ül a képernyő előtt és kicsit még szégyelli is magát. Helyettük.

És most napvilágot látott egy hír. A NFM tavaly szeptemberben - még Fellegi Tamás minisztersége idején - nyílt közbeszerzési eljárást hirdetett meg közvélemény-kutatási, tanácsadási, tanulmánykészítési és kommunikációs stratégiai feladatok elvégzésére. Decemberben szerződést kötött a Századvég Politikai Iskola Alapítvánnyal, a Strategopolis Stratégiai elemző és kommunikációs tanácsadó kft.-vel és a Századvég Gazdaságkutató Zrt.-vel havi 37 millió forint értékben, 2014 végéig szólóan (tehát a következő választások utáni időszakra is).

A győztes megbízását később kiegészítették, s így összesen 2,18 milliárt forint lehet a sokrétű szellemi munkáért kifizetett vállalkozási díj végösszege.

Minden szabályos és nyilvános, maga a szerződés is elolvasható. Kiderülnek belőle a részletek, látható, hogy az állami megrendelő alaposan bebiztosítja magát, ilyen-olyan szankciókat helyez kilátásba, ha a vállalkozó nem szerződésszerűen teljesít.

Lesz is persze időközönkénti jelentés, nemzetközi összehasonlító elemzés a MÁV-csoport szerkezeti stratégiájáról, Budapest fejlesztéséről, a szerencsejáték-stratégiáról, a határon túli magyarokról, meg sok minden másról. Meg közvélemény-kutatás, meg mélyinterjú, meg koncepcionális előkészítés, meg sok-sok tanács, személyes is, mindenféle téren. És nem csak a kiíró tárcának, hanem az egész kormányzatnak.

2,18 milliárd forint rengeteg pénz. De mindenki láthatja, hogy az elvégzendő munka is sok.

Persze kommunikációs feladatok is vannak, így a közvélemény előtt eddig is szereplő szakemberek aztán egy kicsit más megvilágításba kerülnek. Ha szakmai okfejtésüket hallgatom, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ezt a mostani érvelést vajon melyik részjelentésben szerepeltetik majd.

Kezdenek megszaporodni a magyar kormány melletti kiállás lenyomatai a nemzetközi sajtóban is. A napokban a Financial Times egyik blogjában védte a magyar kormányt két századvéges "zászlóshajó".

Mi pedig újra szegényebbek lettünk valamivel ebben a kettészakított országban. A szó szoros értelmében "alkalmazott tudománnyá" vált a politológia. Ahogy e blog mottója szól: sajnos már nem csak az a szép zöld gyep fog nagyon hiányozni.