Szóval, ugye, a demokráciákban az Országgyűlés ellenőrzést gyakorol a végrehajtó hatalom fölött. Nálunk például történelmileg úgy alakult, hogy többek között olyan módon, hogy időnként a saját színe elé citálja a minisztert ("szolga"), vagy annak meghatalmazottját, kérdéseket tesz fel, elszámoltatja, rákényszeríti arra, hogy az illető egy-egy korábbi döntését értelmesen megmagyarázza/megvédje a széles közösség színe előtt. Interpellációk, kérdések, azonnali kérdések és válaszok - ez a részletesen szabályozott forma.

Nagyon leegyszerűsítve, kicsit demagóg módon, de mégiscsak mondhatjuk azt, hogy a főnök behívatja a beosztottját és feltesz neki néhány kérdést, amire értelmes, érdemi választ vár.

Na most, mi van nálunk. Bemegy a beosztott a főnök irodájába, meghallgatja a kérdést, majd "megfingatja" a főnökét. Elmondja neki, hogy tök hülye, tájékozatlan, máskor lesz szíves utána nézni annak, amit kérdezni akar. Egyébként is ostoba, nem ért semmihez, úgy sem érti meg a választ, megint elölről kellene neki elmagyarázni mindent, jó lenne, ha ez a jövőben nem fordulna elő. Nagyobb, sokkal nagyobb szerénységet kér a főnökétől, aki egyáltalán, hogy mer kérdezősködni, mikor a családjában, a szomszédban, az utcában, ahol lakik, többen loptak, foglalkozna inkább azzal, sőt, szégyellje magát!

Az alábbi videóösszeállítás valamennyi eleme a Magyar Országgyűlés hétfői ülésnapján lett felvéve. Országgyűlési képviselőkkel minősíthetetlen hangon beszélő államtitkárok, érdemi választ nem adó KÖZHIVATALNOKOK dorbézolásának képi dokumentumait látják.

Nincs a videóban, de a csúcs a Bárándy-Völner vita egy konkrét eleme volt. A szocialista képviselő szóvá merte tenni, hogy ha a kormány régóta tudott a választójogi szabályozás anomáliáiról, miért nem tett semmilyen lépést a "kopaszgate"-hez hasonló jelenségek elkerülése érdekében. Válaszában Völner Pál igazságügyi (hahaha) államtitkár a képviselő kioktatása mellett konkrét választ is adott, igaz, gúnyosan. Megemlítette, hogy e tárgyban hiába hívtak össze egyeztetést, arra éppen a szocialisták nem mentek el. Talán a jövőben majd konstruktívabbak leszek - mondta, mielőtt az MSZP-t - nyelvbotlásból, amit persze nem vett észre - 1956-os ámokfutással, jogtiprással vádolta meg.

A poén Bárándy Gergely válaszában jött: De hiszen azt az egyeztetést nem e tárgykörben hívták össze és a szocialisták éppen azért nem mentek el, mert szerették volna "e tárgykört" is bevonni a tárgyalási témák közé...

Itt tehát összevissza lehet hadovázni, hazudozni, semmit nem jelent, hogy azonnal megcáfolják az embert, nincs már pír az arcokon.

Nyilvánvaló, hogy ott, ahol az ország miniszterelnöke ugyanezt rendszeresen megcsinálhatja (folyamatosan bólogató biodíszletekkel körülvéve), ahol az ülést vezető házelnök kedvenc szórakozása az ellenfél képviselőinek, képviselőcsoportjainak nyílt színű alázása (másik hobbija büntetések kivetése ugyanezen célcsoportnak), ott ez a fajta viselkedés nem szégyellni való. Sőt. Etalon. Sőt, Valamennyire ma már az elkötelezettség, a párthű, "miniszterelnökhű" gondolkodás és cselekvés szakrális bizonyítéka. Emlékhagyás a Nagy Vezetőben, hátha éppen látta vagy mondták neki utólag.

Mondanám, hogy a Magyar Országgyűlés ülésterme egy nagy homokozó, de ezzel nagyon megsérteném az óvodásokat.