Érdekes helyzet állt elő ellenzéki oldalon az október 23-i rendezvénnyel. A Mesterházy-Bajnai formáció válaszúthoz érkezett.

El kell dönteniük, hogy ketten együtt (meg persze a hozzájuk csatlakozott szervezetek) elegendő erőt jelentenek-e az orbáni hatalom demokratikus úton, választáson való legyőzéséhez.

A "kicsik" eddigi külön-külön sajtóreagálása, cikke, nyilatkozata erőtlen volt, most azonban, hogy így "pacekban" ugyanazt mondta Kuncze, mint Bokros, továbbá Gyurcsány, mint Fodor Gábor - mellbevágó hatást értek el.

Kétségtelen, hogy az MSZP a legnagyobb szervezett ellenzéki erő. Az is eldőlt, úgy tűnik, hogy Mesterházy legyőzte, "maga alá gyűrte" Bajnait. Egy korszerű politikai színielőadás (a szocialisták kongresszusáról beszélek) után láthatóan azt hitte Mesterházy, hogy minden rendben, rá lehet futni a választásokra így.

Csakhogy.

Mesterházy a régi politikai sablonok alapján építkezik, a szervezettséget, a beágyazottságot emlegeti, s ennek alapján valóban joggal formálhatna igényt a vezető szerepre, akár a miniszterelnök-jelöltségre. De a helyzet az, hogy neki nem az ellenzék vezetői posztját kellene megnyernie, hanem a választást - Orbánnal szemben. Ehhez pedig a felmutatott teljesítmény, a lózungzuhatag, a pódiumra állított néhány "új"(?) ember kevés.

Mesterházy vabankra játszik, úgy képzeli, hogy ha tényleg le akarják majd váltani az emberek Orbánt, akkor arra szavaznak majd, aki ezt a legnagyobb eséllyel meg tudja valósítani.

Ezzel két probléma van. Az egyik, hogy erőszakos, egoista, nagyképű és sunyi politizálás, a másik, hogy nem veszi figyelembe a valós helyzetet. Azt a valós helyzetet, amit a kis pártocskák nyilván politikai biodíszletnek szánt képviselői a szemébe mondtak szerdán a Műegyetem előtt.

Szegény Mesterházy abban a tudatban indulhatott el otthonról, hogy utolsó szónok lesz, katarzisszerű beszédet mond majd és mindenki az ő szavaival a fejében indul haza.

És mit kapott? Nem csak beszédének megzavarását az "Összefogást!" jelszó skandálásával. Hanem azt is, hogy széles nyilvánosság előtt szembesítették őt a felelősségével: ha csupán egy ellenzéki frakció megalakítása (értsd: az ő, családja és néhány MSZP-s politikustársa megélhetési feltételeinek megteremtése) a cél, akkor történelmi bűntett elkövetése előtt áll a szocialisták miniszterelnök-jelöltje.

„Egyenként legyőznek minket - de együtt sikerülni fog” - szokta volt mondani Bajnai Gordon. Most meg azt halljuk tőle, hogy "Az erő velünk van." Hol? Nem látom.

Azt látom, hogy még a számomra nem túl szimpatikus ellenzéki politikusok is józanul mérik fel a helyzetet: mindenütt egységesen támogatott egyéni jelölt kell, közös lista és egyetlen ellenzéki miniszterelnök-jelölt - azonnal.

Mesterházy reggel bemegy a Jókai utcába, tájékozódik a saját munkatársaitól, elmegy vidékre, találkozik a sajátjaival. Megértem, hogy azt hiszi: hatalmas erő áll mögötte. De az államférfi azért államférfi, mert józanul méri fel a helyzetét, nem ragaszkodik csökönyösen a rögeszméjéhez vagy legalább arra képes, hogy felfogja tetteinek következményeit.

Mesterházyt (és Bajnait) ma azzal szembesítették, hogy ha ezt most elszúrják, akkor azzal beírják magukat a történelembe. Talán még nem késő az egészet nulláról kezdeni. Körülbelül onnan, ahol Bajnai indított a zászlóbontáskor: itt most csak egy dolog számít: Orbánt el kell takarítani. Ha ez nem sikerül, akkor nem röhögni fogunk a legerősebb ellenzéki vezetők mostani civakodásán, hanem sírni.

FRISSÍTÉS

Mint hallom, a szocik máris Gyurcsány és a DK aknamunkáját kárhoztatják azért, hogy szónokuk alig tudta elmondani beszédét. Meg azon rugóznak, hogy volt egy megállapodás, miszerint a szónokok nem egymással foglalkoznak, hanem 56-tal... Hiú ábránd azt gondolni, hogy Mesterházy Attilának egyszer végre megjön a józan esze?