Lám, ma már újra lehet nyíltan beszélni olyan dolgokról, szándékokról, amelyek kimondásáért egy üstökösszerűen előrehaladó politikust csak hét éve még úgy csaptak pofán, hogy zúgva szállt, mint a győzelmi zászló, s azóta is csak száll, ki tudja merre.

Immár a hivatalos állami propaganda része, hogy a határon túli magyarok bizony érzik: hálával tartoznak a magyar állampolgárságért, s "igyekeznek segíteni" azoknak, akiktől azt megkapták. És nem gondolják úgy, hogy azt Magyarországtól, a Magyar Országgyűléstől kapták meg. Nem. Pontosan tudják, hogy kitől kapták. És hogy mivel kell ezt viszonozniuk. A jobboldali média pedig magától értetődő természetességgel mutat be, orientál, mozgósít a "szent cél" érdekében.

"Nagyon fontos számunkra a magyar nemzetpolitika, mi szeretnénk, ha az a nemzetpolitika, ami az erdélyi magyarságnak jó, ami az egész kárpát-medencei magyarságnak jó, az folytatódna és ennek a szellemében történne az előkészület, illetve a jövő évi választások is."

(Nagy József Barna, partiumi régióelnök, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács)

A Duna Televízió TÉRkép című műsora nem kertel: az utca emberét megszólaltatva mutatja be, hogy a határon túliak tudják a kötelességüket, hálájuk kifejezésére fogják felhasználni a választáson való részvétel lehetőségét.

"Legelsők voltunk az állampolgárságot megszerezni. Ugyanúgy döntöttünk, hogy hálánkat fejezzük ki annak érdekében, hogy az apámnak, akit ugye, hogyhívják, atrocitás áldozata lett, eleget tegyünk és nem maradunk hálátlan a magyar államnak azzal, hogy eleget teszünk a szavazati jogunkkal és próbálunk magunk módján segíteni, amennyit tudunk.

(Kozma Boldizsár, Csantavér)

Mivelhogy én innen nem szeretnék elmenni, ebből az országból és mégiscsak ők élnek ott, de hogyha úgy döntöttek, hogy minekünk is beleszólásunk van, akkor valószínűleg, hogy a kormány számít a határon túliak szavazatára is, de én még személyesen nem döntöttem el.

(Virág Ildikó, Csantavér)

"Hát, még nem tudom, hogy el fogok-e menni szavazni, de, szóval az végett megtenném a szavazást, mivelhogy megkaptuk az állampolgárságot és akkor valamit, hogy viszonozzak ezzel kapcsolatban."

Francia Szabolcs, Szenttamás)

"Természetesen el fogok menni szavazni. Én úgy gondolom, hogy az állampolgársággal járnak jogok, kötelezettségek és az állampolgárnak megadják a lehetőséget, hogy döntsön, hogy beleszóljon a dolgokba és én azt hiszem, hogy ezzel élni kell."

(Sztojánovity Lívia, Szabadka)

"Felelősek vagyunk a tizenvalahány millió magyarral együtt, mert mink is magyarok vagyunk."

(Tóth Tibor, Szabadka)

"Három állampolgárságom van, megvan a szerb, a német (nem érhető) Németországban, felvettem a magyar állampolgárságot is. Nem azért, hogy kimenjek külföldre, mert arra nincs szükségem, mivel már megvan a német, de hát, magyar vagyok, magyarnak születtem, ezért gondoltam, hogy a magyar állampolgárság, ha már egyszer megadták a jogot, akkor használjuk is ki."

(Podoniczki Olivér, Szenttamás)

Emlékezzünk, ez az egész úgy kezdődött, hogy a Fidesz még jól megérdemelt ellenzéki időszakát élte. 2006-ot írtunk, Orbán Viktor készült a választási győzelemre. Az első komoly vereségét, a 2002-es választási kudarcot nagy nehezen túlélte (azután az ellenzék vezéreként három éven át meg sem szólalt a parlamentben...), s még meg is erősödött a búskomorságban (lásd még: polgári körök) töltött időszak alatt. Közvetlenül a 2006-os választások előtt már állt neki a zászló, s a Fidesz XIX. kongresszusa pajzsra emelte, deklarálták, hogy ő a miniszterelnök-jelölt. Helyetteséül a plénum egy olyan embert állított, aki akkoriban nagyon sokat szerepelt a médiában, a Fidesz egyik arca volt. Frappáns, szakszerű és lojális. Igazi helyettes főnöknek való. A kongresszus meg is adta neki a hivatalos sarzsit.

És nem sokkal a kongresszus után ez az ember gyakorlatilag eltűnt a magyar közéletből. Azóta is csak elvétve látjuk, ma OECD-nagykövet, nyilván, hogy legyen valami megélhetése. De mi történt vele?

Csupán annyi, hogy Mikola István egy sziporkázóan jó beszédet mondott azon a kongresszuson, néhány mondata viszont olyan nagy felzúdulást váltott ki, hogy a Fidesz kénytelen volt kivonni őt a politikai frontvonalból, s ez a "kivonás" tart még ma is. (Pedig milyen érdekes, az idézett beszéde végén maga biztosította a Fidesz-tagságot, hogy jó kondícióban van, "se testi, se lelki elgyengülés" nem jellemző rá...)

"...Meg kell próbálnunk nyerni. De nem csak négy évre nyerni, hanem húsz évre nyerni legalább. Nekem is van egy elképzelésem ezzel kapcsolatban. Ha négy évre nyerni tudunk, és utána - Martonyi János professzor úrra nézek - utána mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adnni, és ők szavazhatnának, húsz évre minden eldőlne ebbe az országba."

(Érdemes figyelni a joviálisan mosolygó Martonyi János arcát az utolsó szavak közben...)





Néhány nyilatkozattöredék az ezt követő időszakból - a Népszava alapján:

- "Soha nem kapcsoltuk össze a magyar állampolgárság kérdését a választójog ügyével, a két dolog nem kezelhető együtt". (Martonyi János, 2006. március)

- "A Fidesz elképzeléseiben nem szerepel, hogy a kettős állampolgárság mellett szavazati jogot is adjon a határon túli magyaroknak." (Répássy Róbert, 2010. május)

- "A határon túli magyarok egyéni kérelem alapján kapnak magyar állampolgárságot, s ez nem fog magyarországi választójoggal járni." (Martonyi János, 2010. május)

- "Az állampolgárság és a szavazati jog elválaszthatatlan, ám ahhoz, hogy valakinek teljes szavazati joga legyen, magyarországi lakcímmel kell rendelkeznie." (Semjén Zsolt, 2010. június)

A Fidesz tehát elvesztette a 2006-os választásokat (részben a váratlan felzúdulást okozó "Mikola-kifecsegés" miatt). Aztán 2010-ben megnyerték. Kétharmaddal.

Gulyás Gergely, az alkotmány-előkészítő bizottság fideszes alelnöke 2010 őszén hozta szóba ismét a kérdést. „Az alkotmányból vélhetően kivesszük azt a passzust, ami kizárólag a Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgároknak biztosítja a választáson való részvétel jogát”, nyilatkozta a Népszabadságnak. Véleménye szerint "valamilyen formában" a határon túl élő magyar állampolgároknak választójogot kell kapniuk.

2012 novemberében fogadta el az Országgyűlés a választójogi törvény módosításait. Eszerint ezentúl egyfordulós választás lesz, a kopogtatócédulákat eltörlik, illetve a szavazáshoz a választók előzetes regisztrációja szükséges. A törvénymódosítások tartalmazták a határon túli magyarok választójogára vonatkozó intézkedéseket is. Ennek értelmében a környező országokban élők levélben vagy az interneten regisztrálhatnak a választásokra. A választás eredetileg tervezett szabályai aztán (részben belső, részben külső nyomásra) módosultak (a legfontosabb változás, hogy eltörölték az itthoni kötelező előzetes választási regisztráció intézményét), de így is maradtak aggályos pontok, például a külföldön élő magyarok levélben történő szavazási lehetősége, ami általános megítélés szerint visszaélések táptalaja lehet.

Azóta, hogy véglegessé váltak a határon túli magyarok szavazási procedúrájának részletei, a magyar államgépezet pénzt és energiát nem kímélve hatalmas erőfeszítéseket tesz külföldön az érintettek szavazási lehetőségének propagálására, és annak ösztönzésére, hogy minél többen kérjék a magyar állampolgárságot. Természetesen ezt valamennyi magyarországi adófizető pénzéből teszi, tehát a nem rá szavazó adózók pénzéből is. "Technikai jellegű" tanácsokat is adnak: buzdítják az állampolgárságot igénylőket, hogy regisztráltassák magukat a szavazásra akkor is, ha még nem tették le az állampolgársági esküt, majd leteszik azt, de ha kicsúsznak a szavazói névlistára való feliratkozásról, akkor nem élhetnek szavazati jogukkal. Segítséget nyújtanak az adminisztráció intézéséhez, s egészen véletlenül a konzervatív kormánypártokhoz közel álló határon túli magyar pártok, szervezetek e folyamat motorjai. Aktivistáik járják az utcákat, házakat és győzködik a magyarokat.

A múlt heti parlamenti plenáris ülés kezdetekor Semjén Zsolt "nemzetpolitikáért felelős" miniszerelnök-helyettes történelmi tettnek nevezte a törvényhozásnak a határon túli magyarokkal kapcsolatos jogalkotását. Büszkén jelentette be, hogy meghaladta az 500 ezret a határon túlról érkezett magyar állampolgársági kérelmek száma. Kicsit árulkodó módon (de még mindig büszkén, a saját mellét verve) arról is tájékoztatott, hogy milyen adminisztratív könnyítéseket alkalmaztak annak érdekében, hogy még a választások előtt (ezt persze már én interpretálom így) a lehető legtöbben megkaphassák a magyar állampolgárságot.

"Az államigazgatás e tekintetben felülmúlta önmagát, összecsiszolódott az intézményrendszer a nemzetpolitika tekintetében, a biztos úr, a kormánybiztos úr tekintetében, aki a honosításokat intézi, a külügyminisztérium vonatkozásában, a járások, önkormányzatok tekintetében és fontos volt az is, hogy radikális bürokráciacsökkentést csináltunk, például a lejárt útlevelekkel lehet igazolni az állampolgárságot, állami adatokat nem az ügyfeleknek kell beszerezni, hanem az államigazgatásnak, az űrlapokat töredékére csökkentettük és nagyon fontos volt az, hogy számos új konzult küldtünk ki, akik kimennek a kistelepülésre, a diaszpórában elmennek nagyobb városról nagyobb városra és a Kőrösi Csoma Sándor program keretében kiküldött munkatársaink sok helyen a már csak pislákoló parazsát fölszítják a nemzeti identitásnak, lángra lobbantva azt."

Jó, értjük, világos.

Még egyszer mondom, mindezt a Fidesz előre megfontolt szándékkal, a szavazatok megszerzése érdekében, az összes magyar állampolgár közös adókasszájából teszi, hogy a maga hatalmának megőrzéséhez szükséges morzsákat is összegyűjtse.

Morzsákat, mert a frissen állampolgárságot kapott magyarok sok huzavona, összevissza törvényelőkészítés után végül majd csak néhány magyarországi mandátum sorsáról dönthetnek. (Kap is szépen a radikálisoktól a NER vezénylő tábornoka itthonról és a határon túlról is: no ugye, mégiscsak másodrendű állampolgárok a nem itthon élő magyarok, hiába ígérték nekik, nem kapták meg ugyanazokat a jogokat, mint az "anyaországiak".)

És ha a fentiek alapján azt mondom, hogy a Fidesz és a vele szövetséges (egyébként nem is létező) KDNP leszarja a határon túli magyarságot és évtizedek óta csak azért jár ki hozzájuk, kizárólag azért sajátította ki az úgynevezett "nemzetpolitikát" magának, hogy egyszer, ha eljön az idő, ezekből a "külső nemzettestekből" érkező szavazatokkal szerezze meg azt a hatalmat, amit e szavazatok nélkül elveszítene?

Orbán Viktort egy esetleges választási vereségnél is jobban fogja sújtani, ha körülbelül annyival nyer, amennyit a határon túli magyar választók hoznak. Ez esetben ugyanis - a fent részletezett körülmények miatt - választási győzelme illegitim lesz, nem minősíthető másnak, mint alkotmányos eszközökkel végrehajtott választási csalásnak.