Az osztályharc fokozódik? Csapásokat adunk és csapásokat kapunk?

Tulajdonképpen ajándék volt minden nap Uj Péter távozása után. A tulajdonosi viszonyok ismeretében az ember nem is értette, hogy maradhatott meg az Index olyannak, amilyennek megismertük-megszerettük.

Úgy látszik, hogy most már túl nagy a tét. Nem lehet játszadozni. Ha "feljebb" fel-feladják a demokrácia működtetésének és működésének látszatát, akkor ezen a szinten is zárni kell a sorokat.

Nem is a nagyrészt Mészáros Zsófit méltató közlemény ad okot komoly aggodalomra, hanem az a fotó, amivel a főszerkesztő távozásáról szóló hírt illusztrálták. A kollégák, gondolom, vezetőtársak, támasztják a falat és merednek a semmibe. Istenem, hányszor megéltem én is ezt! A "történelmi változás" pillanatának hangulata, félelemmel vegyes kétségbeesés, befelé őrzött, lefojtott vélemény tükröződik az arcokon. Van, aki félrefordítja a fejét, a másik előre mered, a harmadik lefelé bámul, mintha a cipőjét nézné. Indulhat a fotó az idei termésből jövőre merítő "Az év sajtófotója" pályázaton, az tuti.

Persze, hogy e képnek a jövő év elején lesz-e mögöttes "politikai mondanivalója", az a még meg nem nevezett utód tevékenységén, a tulajdonosok "engedékenységén" múlik, vagyis azon, hogy az Index az marad-e, ami eddig volt.

Aggódva várhatjuk a fejleményeket mi, bloggerek is.

A magam részéről ismeretlenként köszönöm meg Mészáros Zsófi eddigi munkáját és a "hátramaradottaknak" azt kívánom, legyenek képesek tartani a frontot. Amíg csak lehet...

Fotó: Huszti István/Index