Többé-kevésbé tűrhető kompromisszumot kötött Rónai Egon, az ATV Húzós című műsorának vezetője Selmeczi Gabriellával, a Fidesz szóvivőjével. Az egykori(?) fodrászmodell kétszer is elmondhatta, hogy Ron Werber honosította meg Magyarországon a gyűlöletbeszédet, és megmutatkozhatott amolyan hétköznapi mivoltában, bizonyítva, hogy ő is ember - valahol.
Többféle végzettsége is van, későn találta meg élete párját, de már két gyermeket is szült, s amikor este hazamegy, az egész napos keménykedés után szívesen veszi fel a gyenge nő szerepét stb, stb.

Rónai Egon az üzletben nagyjából ugyanazt kapta, amit Selmeczi Gabriella a maga sikerének gondolt: beszéltetéssel sikerült megmutatnia, milyen is ma korunk hőse, hogyan kell gondolkodni a világról, saját múltunkról, feletteseinkről ahhoz, hogy sikeres közszereplők legyünk.

Arra gondoltam, félreteszem az előítéleteket, az originális ellenszenvet, amit ez a nő kelt bennem, meghallgatom, mit mond.

És szépen körvonalazódott is az életpálya, a gondolkodás, ami meghatározza e sikeres Fidesz-káder pályáját. Érzelmi alapon, 1989-ben került közel a Fideszhez és azóta folyamatosan egyetértett minden változással, ami a párt irányvonalában végbement. Talán azért, mert a párt vezetői az idoljai voltak és azok ma is.
Szóvivőként egyetértett minden közlemény tartalmával, "üzenetével", amit kiállt ismertetni. És hát ezek a közlemények külön műfajt jelentenek, itt élesebben, rövidebben "hogy ne mondjam, kicsit digitálisabban(sic!)" kell fogalmazni - mondta.

A beszélgetés mélyen emberivé vált, amikor Selmeczi Gabriella - őszinteséggel a szemében - sajnálkozni kezdett amiatt, hogy eltűntek azok a bölcsek, akik mellé csak leül az ember és csendben hallgatja őket. (Megmondom, hova tűntek: megszégyenítettétek és éhhalálra ítéltétek őket, bizony, Gabika!) Eltűnésüket (bár, mint mondja,  biztos vannak valahol) a politika és általában a közélet agresszívvá válásával magyarázza, s láthatóan nagyon sajnálja az éles hangnemű Fidesz-közlemények szerzője.

A több mint félórás beszélgetésből végeredményben kirajzolódik a kép: hogyan lehet egy életre szóló egzisztenciális hátteret teremteni különösebb műveltség és szaktudás nélkül, pusztán azzal, hogy az ember jókor volt jó helyen, s érzelmileg, személyileg örök életre szólóan elkötelezte magát valakik (valaki) mellett. ("Egy élet, egy párt.")

Ez a választás, ez a maga által vállalt egzisztenciális feltételrendszer aztán folyamatosan alakítja, "megfelelő irányba tereli" személyiségét. Nem az a baj, hogy Selmeczi Gabriella nyolcéves gyereke már pontosan tudja, ki az a Gyurcsány és ki az az Orbán (el tudom képzelni...), nem is az, hogy a család felvidéki kirándulása után a gyerek már tisztában van Trianon jelentőségével, azzal, hogy Szlovákiában miért beszélnek magyarul. Ez utóbbi természetes, a furcsa az, hogy ezt milyen büszkeséggel hozza fel példaként arra: magánéletében is megfelel mindazoknak az elvárásoknak, ami fideszes funkciójával jár.

Több mindent elárult a beszélgetés során titkaiból. Nem olvas például commenteket, nem engedi, hogy már reggel "lehúzzák" a hírek, a kollégák, elhatározza, hogy ő márpedig jól érzi magát, s nem engedi, hogy ebből kizökkentsék. "Úgy érzem magam, amilyen közérzetet magamnak belül teremtek."

Egy gyenge képességű, de elkötelezett pártkatona képe bontakozik ki előttünk, s bár az ember nem is számított másra, végtelenül lehangoló szembesülni "korunk hősének" naturalista önportréjával.

A teljes beszélgetés itt tekinthető meg, az alábbiakban saját szerkesztésben tálalok néhány jellemző részletet.