Híradóriportot készíteni nagyon komoly szakmai feladat. Kivenni egy több órás rendezvényből a lényeget, érthető módon interpretáltatni valakivel, idézni egy-egy mondatot úgy, ahogy elhangzott, és miközben az információ lényegét megosztod, hasznos érzékeltetni valamit az esemény hangulatából. Egy átlag-tévénéző nem is sejti, milyen nehéz műfaj ez. Professzionális módon csinálni óriási szakmai teljesítmény, pedig maga a termék elszáll, általában csak akkor emlékeznek rá, ha valamit elrontott a stáb, esetleg a szerkesztő (vagy valamelyik főnöke) retusáltatott ki egy szereplőt a képről.

De hát ugye, mióta újságírás az újságírás, azóta létezik egy sajátos válfaja, a pártos zsurnalisztika. Egykoron voltak ennek szabályai, megfelelő vezetői tevékenység biztosította érvényesülését, de volt olyan is, hogy a társadalmi rendszer, a "környezet" teremtett olyan helyzetet, ahol a "maga belátása szerint" is (meggyőződésből vagy csupán jól felfogott érdekében) mindenki tudta a dolgát, megkereste, megtalálta és alkalmazta azokat a szakmai szabályokat, amelyek segítségével a magasztos célnak megfelelően lehetett tálalni egy-egy fontos információt.

Itt van például az önmagát objektívnek tartó Hírtelevízió, amelynek hírblokkjaiból (a témaválasztástól a kommentbe átcsúszó megfogalmazásokig) csak úgy süt a pártosság, méghozzá a legvadabb, legszemérmetlenebb formában.

Érdemes a részletekre is figyelve megtekinteni az alábbi tudósítást, amely óránként látható volt pénteken a Hírtévén, s amely arról szól, hogy míg a továbbtanulni szándékozó (becsületes, tisztességes, jó magyar - megfogalmazások tőlem - Poldi) fiatalok egy szakmai rendezvényen, standok között tájékozódnak a lehetőségeikről, néhány (nyilván önjelölt) vezetőjük megzavarja a szomszédban megrendezett közoktatási konferenciát, amelyen a téma kormányzati illetékesei Balog Zoltán és Hoffmann Rózsa is beszéltek.

Izgága, az éppen zajló előadásba az idegességtől artikulátlan hangon bekiabáló diákaktivistát mutatnak, majd társait is, akik az első sorban ülnek, egyikük kapucniban, lehajtott fejjel, mint egy bűnöző. Vágókép még másodpercekig (tehát sokat sejtetően) valami furcsa eszköz, talán egy megafon lehet - ebből is kitűnik, hogy a rendzavarók felkészülten jöttek. És ott az ellenpont. A nyugalmából kizökkenthetetlen miniszter, aki frappánsan reagál a történtekre, elnézően mosolyog, a közönség soraiban ülő, felháborodó középkorú hölgy - nyilván pedagógus - aki "Ugyan, gyerekem!" kiszólás sűrű ismételgetésével próbálja helyre rakni az érveket kiabáló rendzavarót, a szakállamtitkár Hofmann Rózsa, aki halkan, nyugodtan beszél, szándékosan érzékeltetve a különbséget a hívatlan vendégek és az ő magatartása között. A sajtótájékoztatón kérdezési lehetőséget kapó lány zavarában miniszterelnöknek szólítja Balog Zoltánt, aki mosolyogva néz szét, elégedetten nyugtázva a teremben feltámadó zúgolódást és röhögést. (És persze így nem kell válaszolnia a lány érdemi felvetésére, hogy miért nem állnak szóba az ő diákszervezetükkel, ja persze, bocs, hogy mit kérdez a lány, az a hírtévés tudósításból ki sem derül, csak a "miniszterelnök úr" megszólítást idézik. Meg a röhögést.)

A kis szociotudósítás végén még egy meglepő fordulat orientál minket az igazság irányába. Pincér áll a folyosón a bejárati ajtó előtt. A következő képen pedig már a teremben azt a bizonyos izgága rendbontó-hallgatót látjuk, aki rövid válogatás után kiemel egy süteményt a terített asztalka egyik táljáról és tányérral a kezében kimegy a képből.

Az ehhez tartozó szöveg (a közoktatási konferencia megzavarásáról készített Hírtévéhíradó-tudósítás utolsó két mondata):

"A konferencia részvevőinek felállított ingyenes svédasztallal az aktivistáknak már nem volt problémájuk. Megebédeltek, majd távoztak" - mondja kicsit éneklő hangon - megfelelő gúnyos feelinget teremtve - a többre hivatott híradós műsorvezető, aki sok ilyen anyag után talán hamarosan visszakerül a közszolgálati televízióhoz, hiszen napjainkban ott van csak igazán szükség az ilyesfajta, elkötelezettséggel párosuló szaktudásra.

Mert mestermunka volt ez, ismerjük el. És örökítsük meg meg a készítők nevét. Szerkesztő: Csorba Viktória. Operatőr: Sztojcsev Mitko. Vágó: Guzsváry Szabolcs.

(Persze, ha a minisztert most mondjuk Hiller Istvánnak hívnák, akkor ugyanennél a stábnál a lánglelkű diákaktivista a nép hangját tolmácsolta volna a köz- és felsőoktatást szándékosan tönkre tevő posztkommunista bagázsnak a híradó-tudósításban...)