Most tényleg, emlékszik valaki olyan esetre, hogy Orbán Viktor külföldön volt, és ahol tárgyalt, részt vett, érdekeinket védte, végül Magyarország számára hátrányos döntés született?
Nem, ilyen nem volt. Egyszerűen a személyes megjelenésének varázsa, a tárgyalástechnikája arra készteti minden tárgyalópartnerét, hogy magába nézzen és beismerje: sajnos ezzel az államférfival nem vagyok egy súlycsoportban. Amikor csoportos tárgyalás van, nyilván titokban mindenki az ő arcát lesi és megnyilvánulásaiból igyekszik erőt meríteni, jó irányba halad-e ez az egész.
Lám, most is. Akármilyen nagy szarban voltunk a hétéves EU-költségvetésről szóló tárgyalások megkezdése előtt - mert abban voltunk, na, ezt mindenki elismeri -, az első forduló vége olyan lett, mintha mi sem történt volna. Szó nincs támogatáscsökkentésről a kohéziós alapoknál, majd lesz valamikor egy új dokumentum. Egyszer. Jövőre. A miniszterelnök úr nyilatkozatából tudjuk, végig rajta tartotta érzékeny ujjbegyét az események ütőerén, pontosan tudta, mi az, amit nem fogadhatunk el.
Amikor az elején mosolyogva bement a tárgyalások színhelyét adó épületébe, a bejáratnál rövid kis nyilatkozatot adott, amiben lecövekelte a fő paramétereket. "Most, amikor be fogok lépni az épületbe, akkor a kohéziós alapokat illetően 18,3 milliárd eurón fogunk állni, és amikor legutóbb, hét évvel ezelőtt megállapodtunk, akkor 22,4-nél voltunk. Azért megyek be, hogy Magyarország pozícióit ebben a számrendszerben jelentősen javítsuk".
Így mondta. Voltak szerkesztőségek, ahol az egyik számból ki is vonták a másikat, vagyis felelőtlenül értelmeztek és azt írták, hogy négymilliárd euróval kevesebbet szánnak nekünk.
Jó az elején tisztázni az ilyesmit, hiszen az ember más szemmel figyeli a történéseket, jobban tud drukkolni, ha tisztában van a legfontosabb információkkal: a tárgyalások különböző fázisában mennyi is hiányzik még a minket sújtó diszkrimináció megszüntetéséhez.
De hogy a fenébe jön ki, hogy a kohéziós támogatásunk akár 30 százalékkal is kisebb lehet, ha elfogadják a jelenlegi javaslatot? Márpedig ezt nyomta mindenki a tárgyalások előtti napokban és ezt nyomják ma is. Nem kellett sokáig kutakodni, a Bruxinfón ott volt a válasz: 25,7 milliárd helyett kellene beérnünk azzal a bizonyos 18,3 milliárddal.
"Hazánk ugyanakkor semmilyen körülmények között nem formálhatna igényt a jelenlegi időszakban elérhető 25,7 milliárd euróra, mégpedig azért, mert az uniós átlaghoz képest 108 százalékos fejlettségi szintet elért Közép-Magyarország régió időközben kinőtte a korábbi kategóriáját, ahol nagyobbak a támogatások. Ilyen értelemben tehát nem a 25,7 milliárd euró (vagy 7,5 milliárd euró) a tényleges viszonyítási alap, hanem valójában annál kevesebb."
Tehát a 30 százalékos fenyegetettség 18,3 vs 25,7 milliárdnál áll fenn, de ma már nem ez a reális összevetés. Viszont az Orbán által "lecövekelt" 18,3 vs 22,4 milliárd sehogyan sem stimmel. Már csak azért sem, mert tisztességtelen a konkrét számokkal játszva mozgásteret csinálni, miközben az EU-ellenes közszolgálati propaganda és tájékoztatás faktumként beszél a 30 százalékos csökkenési veszélyről. Hú, mekkora bravúr lenne, ha vissza tudna tornászni ebből a 30 százalékból valamennyit a miniszterelnök - ájuldoznak már most Fidesz-propagandista értelmiségiek a Hírtelevízió beszélgetős műsoraiban. Hja, igen, hát így könnyű. Még be se ment a tárgyalásra, már a kapuban kétharmadára, 19 százalékosra sikerült csökkentenie a fenyegetettség orrba-szájba kommunikált 30 százalékos mértékét...
Szóval hülyének vagyunk nézve megint. A rendkívül bonyolult uniós költségvetési összetevők nem nagyon tesznek lehetővé olyan tájékoztatást, amely agytornára késztetés nélkül informálja az egyszerű állampolgárt a valós helyzetről. És innen már az övék a terep, úgy lehet bűvészkedni a százalékokkal, arányokkal, ahogy éppen tetszik, ahogy éppen kedvezőbb színben tudnak feltűnni. Ha annak tudatosítása a cél, hogy az EU "báncsa a magyart", akkor előkapjuk a 30 százalékot, bedobjuk és nyomatjuk folyamatosan, majd a végeredménynél megint közlünk egy százalékos arányszámot, mondjuk legyen az 5-10 százalék - ennyire sikerül esetleg visszanyomni a csökkenést - és azt már majd senki nem vizsgálja, hogy a 30 százalék vetítési alapja nem ugyanaz, mint az 5-10 százaléké...
Jól megtervezett, tudatos félrevezetés folyik (itt is), egy virtuális világ folyamatos építgetése, amit a Magyarországon élő emberek mérhetetlen lenézése tesz lehetővé.
Odavetett, megalapozatlan adatok, poénok, amelyek sértőek, hamisak, nem az adott szituációhoz illők, de nem is az a funkciójuk, hogy mély értelmük legyen, hanem csak annyi, hogy a híradó nézése közben a sörtől éppen böffentő NER-polgár csettintsen egyet: megint milyen jópofát mondott ez a Viktor!
"Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van" - vetette oda az órák óta rá váró riportereknek Magyarország miniszterelnöke a tárgyalások éjszakáján, amikor éppen felfüggesztették a kilátástalan egyeztetést. Csak úgy menet közben mondta, kicsit oldalra fordulva, majd vigyorgó arccal ment tovább, hogy milyen frappáns is volt ő most.
És fogalma sem volt, hogy mit beszél. Hogy mostanában éppen az ő köreiben még 56 esetében sem "komilfó" kommunista politikust idéz. (A személyes emlék persze nagy erő, hiszen az újratemetés hat koporsója volt számára az ugródeszka annak idején...)
De vajon felfogta, hogy Nagy Imre november 4-én hajnalban, amikor elmondta emlékezetes szózatát a magyar néphez és a világ közvéleményéhez, leoltotta a lámpát és teljes környezetével együtt, kerülőúton, nagy nehezen jutott el a jugoszláv nagykövetségre, hogy ott menedékjogot kérjen? A magyar (kormány irányította) csapatok nem álltak harcban, ez a harc éppen hogy tiltva volt nekik az adott pillanatban, a kormány pedig csak a beszéd végéig volt a helyén.
Ezt nagyjából mindenki tudja, aki a felszínes dolgokon túl egy kicsit is foglalkozott 1956 történetével. Mit akart tehát Orbán Viktor mondani nekünk, őt reménykedve figyelő magyaroknak ezzel a mondattal? Azt, hogy minden elveszett? Hogy pár perc és én is csomagolok, fusson ki merre lát?
Hát a Századvégnek adott büdzséből nem futja egy korrekt szlogengyűjteményre? Részletes leírással, hogy mit milyen esetben érdemes használni. Vagy ez van, ha a Szeretett Vezető teret ad saját gondolatainak és szabad asszociációival szórakoztatja az ő kedvenc népét?
Az utolsó 100 komment: