Anélkül hogy vitatnám az LMP-sek 16 órás politikai vitájának drámaiságát - különösen az ügyben érintettek személyes sorsát, politikai pályafutását illetően -, úgy gondolom, nem a hétvégi nagy vita és annak végkimenetele volt az elmúlt időszak legjelentősebb politikai fejleménye. Valami más, olyasmi, ami (éppen az LMP-s vita árnyékában) meglepően visszhangtalan maradt.

A régi-régi, Vince Mátyás-féle ős-HVG-t idéző, egyre komolyabb szakmai teljesítményt nyújtó hvg.hu írta meg elsőként, még pénteken, hogy nem lesz hétfőn parlamenti szavazás a választási eljárási törvényről, amely többek között a regisztráció intézményének részletszabályait is tartalmazza.

A kormánypárti frakciók vezetői nem sokat bajlódtak e némileg váratlan fordulat megmagyarázásával. Rogán Antal elintézte a dolgot annyival, hogy koherenciazavar történt és majd helyrehozzák.

Technikailag arról van szó, hogy a törvényjavaslathoz benyújtott 60 oldalas, 227 pontból álló módosítóindítvány-csomagot kiegészítették kapcsolódó módosító indítványokkal, s ezek egy része egymásnak is ellentmondott. A szavazásdömping után kialakult helyzetet ilyenkor egységes szövegű javaslatban véglegesítik, az esetleges koherenciazavart (az elfogadott, egymásnak ellentmondó indítványok problémáját) pedig a végszavazás előtti külön szavazással szüntetik meg. Az egységes javaslat azonban nem készült el az ahhoz szükséges határidőig, hogy hétfőn végszavazásra kerülhessen sor. Rendkívül szokatlan módon erről úgy értesülhetett a közvélemény, hogy a törvényhozás technikai munkájáért felelős főtitkár frakcióvezetőkhöz írt levelének ezzel kapcsolatos része nyilvánosságra került.

Nos. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a Fidesz törvénygyára alkalmatlan volt arra, hogy rendet vágjon a saját maga által generált paragrafusdzsungelben. Nyilvánvaló, hogy ennek a jogszabálynak a hétfői végszavazását nem akarták megtartani. A kérdés már csak az, hogy miért?

Nyomós oknak kell lennie, mert a koalíció azt a látszatot is vállalta, hogy a jogszabály ellen tiltakozók akciói késztetik meghátrálásra. A Magyar Helsinki Bizottság, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, és a Társaság a Szabadságjogokért közös állásfoglalása mellett természetesen a Gyurcsány-féle, Parlament körüli élőláncra gondolok, amin nyilván jót röhögtek a fiataldemokrata és a kereszténynemzeti urak. Jelenthetett azért némi dilemmát a halasztás, nehogy már bárki azt higgye, hogy politikai eszközökkel (értsd: érvekkel, illetőleg utcai demonstrációval) meghátrálásra lehet őket kényszeríteni, még ha csak időlegesen is. Hát az ilyen látszatot nem nagyon kedveli ez az éra. (Az ATV Újságíróklubjának hétfő esti adásában még az is szóba került viccesen - ugye viccesen???!! - hogy Gyurcsánnyal akartak kibabrálni az események mozgatói, mert így legközelebbre újabb macerás feladat lesz a DK-nak a tiltakozók összegyűjtése...)

Mi történhetett akkor?

A választások szabályainak átírása a Fidesz számára egyre inkább a hatalmon maradás elengedhetetlen feltétele. Orbán Viktor néhányszor már megégette magát, ezért emberileg érthető, hogy szeretne biztosra menni. Miniszterelnök urunkról tudhatjuk, hogy rendkívül magabiztos ember, de olykor olykor hallani olyasmit, hogy mentálisan szélsőséges hullámok között mozog a hangulata, a munkaképessége és a kudarctűrő képessége. Általában mérhetetlenül magabiztos (kifelé legalábbis ezt mutatja), de talán néha elbizonytalanodik, maga is kételkedik a tündérmese valódiságában és a 2014-es győzelemben. Ezt persze nem mondja, erre csak abból következtethetünk, amit csinál. Például az alkotmánnyal, a választási szabályokkal stb. De így persze nehéz precízen tervezni, megjósolni a jövőt. Nem mindenki jósol kávézaccból, mint Olli Rehn, s jobb inkább túlbiztosítani a dolgokat, nehogy olyan kellemetlen meglepetés történjen, mint korábban egyszer-kétszer. Csakhogy így meg erősen fenyeget a túlnyerés veszélye. Okos politikus ugye (hogy ne mondjam, államférfi), képes hosszabb időre előre gondolkodni. Ha a rendkívül aránytalanná vált magyar választási rendszerben 90 százalékos parlamenti többséget szerez a jelenlegi kormány"koalíció", az kellemes érzés lesz ugyan, meg még kényelmesebb uralkodást biztosít, de azért okoz majd egy kis kellemetlenséget a Magyarországot talán még mindig demokráciának tartó nyugati partnereknél. Márpedig hiába mondják a regisztráció intézményéről, hogy az nem szűkíti, hanem bővíti a korábbi szabályozást, ezen egyrészt mindenki röhög, másrészt azzal, hogy konkrétan el kell menni fizikailag valahova regisztrálni (ugye tudjuk, hogy az ügyfélkapus internetes regisztráláshoz is ezt kell tenni), oly mértékben szűkülhet a szavazók köre, ráadásul elsősorban a valószínűleg a Fidesz ellen szavazók köre, hogy Orbán jelentősen túlnyerheti magát. Újra hallani egy esetleges ellenzéki szavazási bojkott lehetőségéről, ami megint kiveszi Viktor kezéből a pálcát, elrabolja az ellenzék földbe gyalulásának örömét. (A nemzetközi következményekről már nem is beszélve.)

De jaj, néha még az a rémálom is kísért, hogy az ellenzék összefog és ő söpri le kétharmaddal a magát pedig már jól bebetonozott NER-t. Ebbe meg aztán végképp rossz még belegondolni is, hiszen gratulálni kell majd Bajnainak, meg ilyen beszédeket mondani rögtön, hogyaszongya: "A haza nem lehet ellenzékben!". Ez már volt, nagy lelki megrázkódtatást jelentett.

Lehet, érdemes még egyszer átgondolni ezt az egészet, finomítani, kisakkozni, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon (urambátyám).

Ez az egyik variáció.

A másik az, hogy a miniszterelnök úr talán kapott külföldről valami üzenetet. Talán szóltak neki, hogy itt a Rubicon, tessék visszafordulni, mert kínosabb lesz ezt a dolgot egy már elfogadott jogszabály után visszacsinálni. Nem gondolom, hogy Orbán Viktor értékelné, hogy nem nyilvánosság előtt szégyenítik meg ilyesfajta üzenettel, hanem esetleg csak egy telefont kap, valamelyik nyugati ország nagykövetével megesett futó találkozása során ejtenek el előtte néhány szót. Láttuk már, hogy a nagy szabadságharcos végszükségben milyen bátran viselkedik: "Csak mondják meg, mennyi kell még és előteremtjük!"

Egy biztos. A nyugati politikusok nyilván mérlegelték, hogy ha nem térítik észre Orbánt, akkor később sokkal nehezebb lesz megoldaniuk a "magyar-problémát". Nekik nem az a fontos, hogy a mellüket verjék: lám, a kurucvezér úgy táncol, ahogy mi fütyülünk. Nem a babérokat akarják learatni, nem megszégyeníteni szeretnék ezt a bohócot, hanem elvágni egy terebélyesedő problémabokor gyökerét.

Természetesen a mi hős vezérünk nemet is mondhat. Elég sok jele van, hogy ilyesmin is gondolkodik. A felelősség egyedül az övé - ezt ő csinálta magának, hát most tessék, ki lehet élvezni. Mi pedig már a választási eljárási törvény sorsát figyelve levonhatunk majd bizonyos következtetéseket.