Tegnapi posztomban - amúgy szinte mellékesen - ostoba, kivagyi hídsétának neveztem Sólyom László köztársasági elnök 2009. augusztus 21-i akcióját, azt, amikor annak tudatában, hogy nem engedik be Szlovákiába, mégis nekiindult a határhídnak, hogy kiprovokálja a "fizikai be nem engedést".

Ez ügyben egy kommentelő nekem rontott, mondván, nehogy pont én minősítsem a volt köztársasági elnököt, aki annál is kevesebb vagyok, hogy lenyaljam a koszt a(z elnök úr) cipője talpáról. Nem gondolom, hogy ezt maga Sólyom László írta be, mert ő saját kinyilatkoztatása szerint olyan rossz véleménnyel van a névtelen szerzők által írt blogok tartalmáról, hogy nyilván nem is olvas ilyeneket. De a megközelítés, miszerint Sólyom úr olyan nagy ember, hogy mi földi halandók a csizmája talpáig sem érünk fel (így szerencsére ugye nem is tudnék arról a lábbeliről lenyalni semmit) - bizony ismerős, éppen a volt köztársasági elnök úr egynémely megnyilatkozásából.

Elismerem, sommás volt a tegnap odarettyintett vélemény, (de hát a poszt nem erről szólt,) most viszont akkor nézzük meg pontosan, mit is jelent az Európai Bíróság keddi ítélete, amely Szlovákiának adott igazat és kimondta, hogy jogszerű volt megtagadni az államelnökként érkező Sólyomtól a belépést Szlovákiába.

Mindenekelőtt azt, hogy így utólag nevetségessé vált Sólyom László akciója. Ne legyen félreértés, engem is felháborít, hogy nem engedték be a határon, s ha a helyében vagyok, valószínűleg én is "megdemonstráltatom" a másik felet, mert én is szeretek kritikus pillanatokban fasza gyerek lenni, és hát derüljön csak ki látványosan, a sajtó nyilvánossága előtt, miként mutatnak ajtót (képletesen) egy EU-ország határán a szomszédos állam főjének. Mert hiszen Sólyom tudta, hogy nem fogják beengedni, még úton volt, amikor megkapta az erről szóló hivatalos szlovák tájékoztatást.   

Most mégis azt mondom, a Magyar Köztársaság elnöke felelőtlenül járt el - és ezzel az állításommal a bírósági döntés után nincs értelme vitatkozni. Lejáratta a köztársasági elnöki intézményt, alapot adott arra, hogy fél Európa rajtunk röhögjön és végül nevetségessé tette saját magát. Milyen kínos most végignézni a bírósági döntés apropójából elővett és leadott felvételeket: Sólyom László peckesen, határozott léptekkel, kicsit hátradőlve halad át a hídon, Szlovákia felé, körülötte több tucat ember, főleg testőrök, ugye, mert államfőről van szó. És a rövid nyilatkozata, miszerint ő államelnök, nem hagyja magát törvénysértésre kényszeríteni, nem megy be Szlovákiába. (Mert - ezt már én teszem hozzá: - ugye, a magyar hadsereg főparancsnokaként akár tankkal is visszajöhetne..., grrr.)

Vajon más megvilágításba kerülnek ezek a szavak azzal, hogy Magyarországot jól elhajtotta az Európai Bíróság?

Szerintem igen. Lehet, hogy a luxembourgi bírák csűrték-csavarták a jogot, bár az ítéletet előrevetítette az Európai Bizottság "nem állásfoglalása", majd a bíróság főtanácsnokának előzetes véleménye, miszerint Szlovákia nem sértett uniós jogot, legfeljebb a diplomácia szabályainak nem tett eleget, ami viszont a két állam "privát ügye".

A határozat alapján igenis kivagyi, ostoba lépés volt ez, ami, lám, kárt okozott Magyarországnak. A demonstratív jelleg sajnos a visszájára fordult, kiderült, hogy pofára estünk a nagy jogászkodásunkkal, legfeljebb az erkölcsi győzelem lehetett volna a miénk, de ahhoz például nem lett volna szabad jogi eljárást indítani.

Tudom, nem a köztársasági elnök, hanem a magyar kormány fordult Brüsszelhez, majd az ottani lerázást követően az Európai Bírósághoz. Ám Sólyom László ezt nem akadályozta meg, pedig ez egyetlen szavába került volna. Nem tette, nyilván azért, mert bízott abban, hogy a bíróság Magyarország javára dönt. Ebben - sajnos - tévedett. Hogy a döntésben szerepet játszott-e Orbán Viktor elmúlt két és fél éves ámokfutása (ami ellen Sólyom is felemelte a szavát!), azt valószínűleg sosem tudjuk meg. Biztos, hogy az EU-ban nagyon sokaknak elegük van a magyarokból, nem lenne meglepő, ha ez a velünk kapcsolatos bírósági ítéletekben is (legalább bizonyos keretek között) visszatükröződne.

Igen ám, de ha ez a lehetőség benne volt a pakliban, akkor talán nem kellett volna megkockáztatni a pert, el kellett volna könyvelni az erkölcsi győzelmet, a megalázásunkat pedig "felírni a többi közé".

Ha valakiről, Sólyom Lászlóról lehet mondani, hogy "jogilag pallérozott" ember. A mai napig azt tartja, hogy ő a politikától független államférfi, mindig a szakmai meggyőződése szerint jár el. (Nem célja e posztnak Sólyom tevékenységének átfogó értékelése, de azért az kikívánkozik belőlem, hogy ügyes, de ellenszenves módon csikicsukizott egész pályafutása során a nem vagyok politikus, de azért politikai motivációjú lépést teszek - kettősség között.) Na de kérem, itt egy bíróságon kenték el a pofánkat! Ha a dolog ennyire nem volt egyértelmű, hogy engedhette az európai jog ismerője, aki az akkor még Magyar Köztársaság elnöke volt, hogy így meghurcoljanak minket?

Sólyom László tehát hibázott, szép emberi gesztus lenne, ha ezt most, utólag ő is elismerné.

FEJEZZÜK BE A MÚLTAT - Milla-tüntetés október 23-án