Áder János szerdára virradóra felszólalt az ENSZ-közgyűlés ülésszakán, s érdekes dolgokat mondott.

Mielőtt rátért a vízgazdálkodás és a szanitáció kérdéseire, röviden bemutatta, milyen ország is volt és milyen napjainkban Magyarország.

"A mi generációnknak – csakúgy, mint szüleinknek – mindennapi élménye volt az emberi jogok és szabadságjogok hiánya. Függetlenség? Ugyan, hiszen szovjet csapatok tartották megszállva Magyarországot! Szabad választások? Miként? Amikor nem léteztek pártok, és politikai szervezetek alakítása még 1988-ban is államellenes bűncselekménynek számított. Az alkotmányos alapjogok: szólásszabadság, gyülekezési szabadság, a vallás szabad gyakorlása, egyesülési jog vagy csak papíron, vagy egyáltalán nem léteztek. A 80-as évek vége – a berlini fal leomlása, a vasfüggöny lebontása – hozza el Magyarország számára is a demokratikus átalakulást.

1990 tavaszán – több mint 40 év után – tarthattunk újra szabad választásokat. A békés átalakulás előkészítése, majd a választást követő évek a jogállam kialakítása szempontjából sikeres időszaknak tekinthető. Azonban egységes, új, az 1949-esre még számában sem emlékeztető alkotmánya nem született meg Magyarországnak. Ezt a hiányosságot pótolta a magyar Országgyűlés 2011 áprilisában, amikor elfogadta Magyarország új Alaptörvényét.

Európa legfiatalabb alkotmánya magában foglalja az emberi jogok európai kartájának szinte minden elemét, a fékek és ellensúlyok 1990-ben kiépített jogállami intézményeit. Új elemként pedig alkotmányos – jogállami – korlátokat állít a közpénzek felelőtlen elköltése, az államadósság mértéktelen növelése elé. Magyarország új alkotmánya alkotmányos garanciát ad a nemzetközi jogi kötelezettségek teljesítésére, és a nemzetközi jog általánosan ismert szabályainak betartására."

Áder János tájékoztatása egyoldalúra sikerült. A köztársasági elnök magyar nyelven előadott beszédében elfelejtette elmondani, hogy ebben az igen demokratikus közép-európai országban minden fontos kérdésben "a magyarok vezetője" dönt, aki pedig nem ő, a formáljogilag elsőszámú közjogi méltóság. Nyilván az idő rövidsége miatt kellett kihúznia beszédéből, hogy a hivatkozott "fékek és ellensúlyok rendszerét" a kétharmados parlamenti diktatúrával uralkodó magyar vezető kiüresítette. Részben adminisztratív módszerekkel, részben közvetve, megbízható embereinek független intézmények élére történő helyezésével és oda való bebetonozásával, gátlástalanul. Nem fért bele a beszédbe, hogy az ország sorsát egy szűkkörű osztálytalálkozón beszélik meg néhányan, hogy aztán a rokonság, a barátok és üzletfelek rendszerszerű működés során valósítsák meg a reggeli kolbászevés közben kigondolt elképzeléseket. Tájékozatlan maradt az ENSZ-közgyűlés a tekintetben is, hogy a büszkén felmutatott alaptörvény, "Európa legfiatalabb alkotmánya" olyan rugalmas dokumentum, amely ugyan gránit szilárdságú, végrehajtásának szabályai azonban folyamatosan módosíthatók, tetszés szerint, éppen azért, nehogy alkotmányellenesnek minősíthessenek néhány intézkedést  a korlátok között, de még működő jogállami intézmények.

Áder úr elfelejtette hozzátenni, amikor a közpénzek felelőtlen elköltésének jogállami korlátozásával büszkélkedett, hogy Magyarországon a kétharmados parlamenti többség lobbiérdeket is képes és hajlandó törvényhozási eszközökkel támogatni, olyan szabályozási keretet alakít ki, hogy abban intézményesülhet a korrupció, az állami pénzek legalábbis vitatható körülmények közötti elköltése.

Nem bocsátkozott olyan részletek felemlegetésébe, hogy ebben a gazdasági csőd szélén álló országban a törvényhozás, az államigazgatás, és az igazságszolgáltatás jó része a politikai bosszú eszköze, hogy a rendőség forródróton kér eligazítást a "független ügyészségtől" egy-egy kényes ügy vizsgálatakor: ugyan mit írassanak még alá az őrizetbe vett gyanúsítottal. Elfelejtette elmondani, hogy éppen most korlátozzák az általános választójogot, s további más rafinált eszközök segítségével készülnek "alkotmányos választási csalás" elkövetésére.

Jó messzire utazott Áder János hogy mindezeket elmondja/ne mondja el. Lehet, a hosszú utazás elfeledtette vele, hogy Magyarországon még nem teljes a diktatúra, szavai saját internetes honlapján is megjelennek. Rosszabb esetben már nem is érdekli, hogy mit gondolnak itthon a csúsztatásairól. A saját kreatúrájaként született "alkotmány" feldicsérése önmagában is büdös lenne (már úgy erkölcsileg, ha tetszenek sejteni, hogy mire gondolok), de Áder úr időközben a nemzet egységét megtestesítő államfő lett. Tudnia kell, hogy ez a dokumentum csak az "ő alkotmányuk".

És akkor arról még nem is beszéltem (ő sem), hogy a jelenlegi kormány olyan helyzetbe lavírozta Magyarország gazdaságát, hogy azzal embertömegek egzisztenciális biztonsága, konkrétan a léte került veszélybe.

Végül a legsúlyosabb: miként fog elszámolni itthon Áder János azzal, hogy az "Alkotmány" kifejezést használta, holott Orbán Viktor világosan megmondta, ez nem Alkotmány, hanem alaptörvény! Ezért még a köztársasági elnök is megütheti a bokáját...

Biztos még mindig az ENSZ-közgyűlés előtti beszéd jár a fejében - Obamának és Obamanének... (fotó: Fehér Ház)