Megkezdte a jótékonyságot a pénzemből Schmitt Pál bukott köztársasági elnök. A hangsúlyt nem a "pénzemből" szóra helyezem, hiszen Göncz Árpádtól Kövér Lászlóig minden államfő az én pénzemből (meg a többi állampolgáréból) jótékonykodott. A gond Schmitt Pállal van.

Azzal, hogy szemmel láthatóan a mai napig úgy érzi: tisztességben megőszült politikusként, a nemzet apukájaként vonult vissza. Nos tehát, így viszont arra kényszerülünk, hogy ismét emlékeztessünk mindenkit: egész életében a csalás, a sokakban már évtizedekkel ezelőtt undort keltő (mosolygó) joviális viselkedés, a hatalomhoz való dörgölőzés egyengette Schmitt Pál rendszereket átívelő karrierjének útját.

Amikor pedig kiderült, hogy a király meztelen (nem ért semmihez, szavai üres lózungok, valójában egy rendkívül korlátolt képességű karrierista próbálja eljátszani az államférfi szerepét), nem akarta megérteni, hogy lelepleződött, továbbra is a magas hivatal adta tekintély hullámain ringatózva hülyített mindenkit. (És hát ugye akkor még nem beszéltem a jogállamiság szétverésében "a kormány motorjaként" játszott dicstelen szerepéről, amivel súlyos károkat okozott ennek az országnak.)

Mindezeket tetézte gyáva, sunyi magatartása plágiumügye kapcsán. Összevissza hazudozott ebben az ügyben, árnyékot vetve elnöki hivatalára is. Miután helyzete tarthatatlanná vált, s ő, a politika felett álló, független államfő a Fidesz tehertétele lett, kényszeredetten, sértetten elvonult. Azóta egyetlen teendője lehetne, ha bizonyítani szeretné, hogy valami szikrányi becsület mégiscsak maradt benne: megírni a "magasabb követelményeket" kívánó doktori disszertációt, bizonyítva, hogy ő ember a páston még ma is - ahogy egyébként meg is ígérte. De a vele kapcsolatos sajtóhírek nem erről szólnak.

Hiába van több ingatlana is, sajnálkozva tárta szét a karját: nem tud kiköltözni az elnöki rezidenciáról, mert valahol laknia kell, meg "ami jár, az jár".

Aztán innen is visszavonulásra kényszerült. De látjuk, (nyugalmazott) államférfiúi életét úgy kívánja folytatni, mintha mi sem történt volna. Ott virít a londoni olimpikonok oldalán, sörhasú főnökének nyújtja a szotyis zacskót a Videoton lelátóján, s bátran osztogat a volt államfők számára költségvetésileg biztosított jótékonysági büdzséből.

Kifejezetten azt a látszatot kelti, hogy ő egy dolgos életút utolsó szakaszában van, becsületes, tisztességes múltja feljogosítja arra, hogy éljen a nem neki kitalált és tálalt eszközökkel.

Így viszont, hogy saját döntéséből politikai közszereplő marad, kénytelen elviselni, hogy minden hasonló szereplésénél emlékeztessünk a lényegében konszenzusos véleményre: Schmitt Pál egy sima csaló, egy politikai és emberi nulla, egy sokakban undort keltő kaméleon, aki visszaél mindazzal a lehetőséggel, amit a magyar nép (képviselői útján) a valóban tisztességben megőszült politikusok számára kívánt biztosítani.

A Blikk információjában a Schmittet istenként tisztelő Kiss Norbert "hivatalvezető" nyilatkozik. Egy fiatal ember, aki a társadalom számára hasznos munkát is végezhetne (a kubikolástól kezdve a szobafestés-mázoláson keresztül a tudományos tevékenységig) de ő megelégszik azzal, hogy havonta felveszi a fizetését a semmiért (a mi pénzünkből). Végül is - másutt nagyobb kárt is okozhatna...