A törvényhozás mai ülésén - várhatóan kora este - módosítja az Országgyűlés munkájáról szóló törvényt és az ehhez szorosan kapcsolódó határozatot, amely a Házsszabály rendelkezéseit rögzíti.

Utóbbi dokumentumból idézek:

Az országgyűlési képviselőcsoportok
A képviselőcsoport megalakítása és működése
13. § (1) Képviselőcsoport alakítására a képviselők előző általános választásán országos
pártlistát állító és mandátumot szerző, ugyanazon párthoz, vagy annak jogutódjához tartozó képviselők jogosultak. A képviselők előző általános választásán közös országos listát állító és mandátumot szerző pártokhoz, illetve azok jogutódjához tartozó képviselők közös vagy önálló képviselőcsoport alakítására jogosultak .

(...)

76. §
E határozat az Országgyűlésről szóló 2012 . évi... törvény hatálybalépése napján lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.

Mindenekelőtt leszögezem, hogy Gyurcsány Ferenc szerepéről meglehetősen súlyos az értékítéletem. Előbb kormányzási képtelenségét, majd felfogóképtelenségét bizonyította, s történelmi szerepe van abban, hogy Orbán Viktor kétharmados parlamenti többségére hivatkozva napjainkban is folyamatosan bonthatja le a demokráciát Magyarországon.

Mintha kifejezetten egymás ellen pozicionálták volna magukat, éveken át egymást tartották egyensúlyban, egyik nélkül nem létezhetett a másik, úgy kellettek egymásnak, mint egy falat kenyér. (Közben tönkrement az ország.)

Azonban a 2006-as választások elvesztése Orbán Viktorban rendkívül mély nyomokat hagyott. Mint amikor egy sima kis kocsmai ökölharcban az egyik fél hirtelen rugós késének pengéjét pattintotta volna ki, jelezve, hogy mostantól már vérre megy a dolog.

Nem könnyen, de (részben a "politikai pofozópartner" hatékony segítségével) sikerült megnyerni a következő nagy ütközetet. Ezután látszólag elegáns államférfiúi magatartás következett, valójában politikai számításon alapuló ármány: Gyurcsány Ferencre nem csapunk le, minden egyes mondata, minden egyes perc, amit a közéletben tölt, ajándék a kormányerőknek, hiszen minimum eltereli a figyelmet saját "üzelmeikről", de ennél is nagyobb jótétemény, hogy akadályozza az életképes ellenzék kialakulását, főleg a szocialisták-szociáldemokraták hatékony újraszerveződését.

Vajon miért kell eltelnie két évnek ahhoz, hogy a sok fenyegetőzés után lassan érdemben is történjék valami a volt miniszterelnök kriminalizálása ügyében? Most elkövetett jogsértést vagy nem? Van ellene bizonyíték vagy nincs? Talán csak nem játszadozás folyt eddig, hogy a média újra és újra Gyurcsány ügyeiről szóljon?

Úgy tűnik, a kéjes élvezet eddig tartott, ma határkőhöz érkezünk, Orbán Viktor közjogi aktussal akadályozza meg, hogy korábbi riválisa, a politikai értelemben rég halott ex-pártelnök-exminiszterelnök akár csak a parlamenti bolhacirkuszban is felléphessen, élve azokkal a jogokkal, amelyek a rendszerváltás óta minden hasonló esetben megillették a politikai tényezőket.

Előbb a DK-sok kiválásakor Mesterházy Attila szocialista frakcióvezető írásos jelentésének szóhasználatára hivatkozva akadályozták meg, hogy Gyurcsányék azonnal új frakciót hozzanak létre - ha nem a "kiléptek" szó szerepelt volna Mesterházy levelében, akkor valószínűleg ez nem sikerülhetett volna.

Aztán felgyorsították az Országgyűlés működését szabályozó jogszabály-módosítások előkészítését, s mielőtt letelne a függetlenek közötti száműzetés féléves határideje, kiderült, hogy most már semmiképpen nem lesz mód új frakció létrehozására Gyurcsányék számára.

Erről a fent idézett passzus gondoskodik, amelyet tehát "a folyamatban lévő ügyekben" is alkalmazni kell.

Ez bizony ismét visszamenőleges jogalkotás, a hatalmon lévő erő napi politikai érdekeit szolgáló "kétharmados jogsértés" lesz.

A fideszesek két dologra hivatkoznak. Egyrészt azt állítják, hogy az eddigi házszabály sem tette volna lehetővé a DK-frakció megalakítását. Ez nem igaz, csak nagyon nyakatekert értelmezési érvekkel, s az eddigi precedensek (kisgazda 36-ok, néppárt-frakció) figyelmen kívül hagyásával vezethető le a tiltás. A másik szóvirág egyenesen megmosolyogtató. Azt mondják a derék fideszes politikusok, hogy nekik nem áll érdekükben Gyurcsányék "független"-kalodába szorítása, hiszen éppen azzal tesz nekik jót Gyurcsány, ha sokat szerepel a nyilvánosság előtt, újra és újra felvállalva a mumus-szerepet.

Nem népszerű feladat és nem is szívesen teszem, de le kell írnom: a döntés, amit ma a Fidesz-KDNP-frakció szavazataival várhatóan elfogad a parlament, újabb szög lesz a demokrácia koporsójába. Motivációja egyértelműen a kicsinyes politikai bosszú, a korábbi, s már legyőzött ellenfél megalázása, megfosztása azoktól az eszközöktől, amelyek igénybe vételével valamennyire még számottevő szerepe lehetne a politikai közéletben. Ismét a játékszabályok meccs közbeni megváltoztatásáról van szó, hiszen a jelenlegi ciklus zajlik, s nem csak nem illendő, hanem valószínűleg alkotmányjogilag is aggályos ilyen változtatást végrehajtani úgy, hogy annak érintettjei nem csak a következő parlament tagjai lesznek, hanem már a mostaniak is.

Milyen érdekes, hogy a zsebbe vágó (egyébként ugyanezen jogszabályokban szereplő) szigorítást, a képviselői jövedelemszerzési korlátozást majd csak a  következő ciklus indulásakor léptetik életbe... Vajon mi okozza az eltérő megközelítést?

Gyurcsány eddigi szerepe ide vagy oda, a demokratikus gondolkodású embereknek ki kell mondaniuk, hogy ma ismét súlyos demokráciakorlátozásra készül a Fidesz. Tiltakozni kell a politikai hatalomgyakorlás érdekében bevetett fegyver ellen, mert az nem más, mint a joggal (kétharmaddal) való ismételt visszaélés.

Nem először és sajnos valószínűleg nem utoljára.


(forrás: "független Szabad Európa")