Dr. Schmitt Pál jövője biztosított. Nem csak azért, mert az emlékezetes jogszabály-változtatás miatt limitált hivatalban töltött idő nélkül is jár majd neki élete végéig az apanázs. Nem marad hasznos teendő híján sem, amikor majd lehajtott fejjel el kell kullognia a Sándor-palotából: az olyannyira fontos magyar-bolgár kapcsolatok személyes szószólója lehet.

Körülbelül úgy, mint ahogy a már szinte élőhalott Tony Curtist (isten nyugosztalja) a Magyar Turizmus Rt. hatalmas csinnadrattával megbízta, hogy legyen Magyarország arca a nagyvilágban, de főleg Amerikában. (Jut eszembe, a szerződést újra elő kéne venni mintának, hisz olvashatni a bulvárlapokban, hogy Gábor Zsazsa hazakészül, szeretné, ha itthon temetnék el. Ebből talán ki lehetne hozni valamit marketingszempontból, különösen, ha leporoljuk azt a korábbi Fidesz-érában - fideszes szakemberektől - nagy pénzért megvett pr-ötletet, hogy Magyarországot a nagy H-betűvel hirdessük a világban. H - mint Hospital. A dolog összekapcsolása Gábor Zsazsával persze hozzáadott érték, ezért már én is kérek valamit!)

Annak idején is feltűnő volt, hogy Orbán Viktor állítólag egy neszebari képeslapon, de a hivatalos verzió szerint is mindenképpen bulgáriai szabadságáról írva jelölte meg Schmitt Pál nevét, mint olyan emberét, aki megtestesítheti majd a nemzet egységét, meg aki nem motorfék lesz, hanem düzni (akármi legyen is az).

És most meg mit olvasunk? A Le Monde hétvégi száma foglalkozott néhány mondat erejéig dr. Schmittel, természetesen német kollégájának lemondása kapcsán. E hírből derül ki, hogy Bulgáriában nagy visszhangja volt a magyarországi plágiumesetnek. A téma nem jött le a lapok címlapjáról, s a bolgár zemberek büszkék arra, hogy ha nem is szándékosan, de ilyen rendesen meg lett tisztelve már nem élő honfitársuk. (Tudniillik Nikolaj Georgiev, akitől a mi elnök urunk a gyanú szerint simán lenyúlta dolgozatát kisdoktori disszertációjához.)

Büszkén dobog magyar szívünk, hiszen látható, hogy egy balkáni nép végre helyünkön kezel minket, elfogadja, sőt, hálás is, hogy szellemi téren tőlük merít ez a Nobel-díjasokban közismerten oly gazdag ország, ráadásul annak legfőbb közjogi méltósága. Elnöki pályafutása után a tudományközi "együttműködés" személyes megtestesítőjeként ródsózhatna dr. Schmitt Pál Szófiától Plovdivig, Várnától Micsurinig.

Megemlíti a Le Monde azt is, hogy Kövér László házelnöknek annak idején voltak fenntartásai Orbán Viktor személyi döntésével kapcsolatban. Érdekes, hogy a Le Monde-cikk szemlézése után jelent meg az MTI Kövér László-interjúja, amelyben a fideszes politikus megvédi dr. Schmitt Pált. Szerinte nem időszerű a köztársasági elnök lemondásának felvetése, meg kell várni a SOTE által kiküldött szakértői bizottság jelentését a dolgozat ügyében.

"Ettől az ügytől függetlenül Schmitt Páltól nem lehet elvenni mindazokat az érdemeket, amelyeket az életpályája során akár a sportban, akár korábban a közéletben, akár az elmúlt másfél-két esztendőben szerzett. Az is nyilvánvaló, hogy legyen bármilyen kimenetele ennek az ügynek, az nem Schmitt Pálról szól, még csak véletlenül sem szól Schmitt Pál tudományos teljesítményéről, az ennek a kormányzó erőnek a lejáratására irányuló szándékról szól" - hangzik az egyenes idézet.

És itt tulajdonképpen meg is nyugodhatunk, végre egyenes beszédet hallunk egy fideszes politikustól. Az ő szemében Schmittnek érdemei vannak (nem is egy, mert többes számban fogalmazott), s nem a köztörvényes szellemitulajdon-lopás, hanem a politikai l,art pour l,art kedvéért támadja őt valami sötét erő.

Így a címben felvetett szörnyű hangzású szóvicc-kérdésre is megvan a válasz. Dr. Schmitt Pálnak természetesen maradnia kell.

A bulgáriai író-olvasó találkozók szervezőitől még egy kis türelmet kérünk.