Három határozati javaslat közül azt fogadta el csütörtökön az Európai Parlament, amely egyértelműen elmarasztalja Magyarországot, az Orbán Viktor vezette kormány mély aggodalmakra okot adó politikáját. Az első kormánypárti reakciók szerint a jobboldalt mintha az előjelek ellenére is meglepte volna a "jogi következményekkel nem járó" döntés.

A határozatban az EP súlyos aggodalmát fejezi ki "a demokrácia gyakorlásával, a jogállamisággal, az emberi és szociális jogok gyakorlásával, a fékekkel és ellensúlyokkal, az egyenlőséggel és a diszkriminációmentességgel összefüggésben".

A dolog előkészítése jobboldalról már napok-hetek óta folyt. Szájer József már egy hete széttárta a kezét és felhomályosított mindenkit: ha összefognak a kommunisták, a zöldek, a liberálisok és a szocialisták, akkor bármit el tudnak fogadtatni. Ez mindjárt pozicionálta is a várható elmarasztaló döntést: lényegében véve ugye nem is az Európai Parlament elmarasztalásáról van (lesz) szó, hanem csak annak egy része hozta a döntést.

Ez ugye olyan, mintha azt mondanánk, hogy a magyar kormány nem az egész magyar nép nevében kormányoz, hoz döntéseket, hanem csak a szavazópolgárok 53 százaléka nevében. Természetesen ezt nem mondhatjuk.

Nyilván jelentős lobbizás folyt az EP folyosóin, s ennek eredményeként ma reggel egyáltalán nem volt biztos, hogy a magyar kormány és Orbán Viktor számára legkínosabb döntés születik.

A reggeli hír szerint:

"A voksolásra beterjesztett határozati javaslatok közül az egyiket a szocialista, a liberális, a zöld és az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) nevet viselő - több mint háromszáz képviselőt tömörítő - frakciók közösen nyújtották be, a másikat néppárti képviselők jegyzik (271 képviselő), a harmadikat pedig az Európai Konzervatívok és Reformisták képviselőcsoportja (53 képviselő). A strasbourgi parlamentnek összesen egyébként 736 tagja van."

Tabajdi Csaba e cikkben még úgy nyilatkozott, hogy nagyon kétséges a négypárti javaslat sorsa, mert ha a néppártiak beállnak a konzervatívok javaslata mögé, akkor az többséget kap, és a négypárti javaslatról már nem is fognak szavazni.

A végeredmény: a legsúlyosabb, az orbáni politikát elmarasztaló határozatot 315 támogató vokssal, 263 ellenszavazattal, 49 tartózkodás mellett fogadták el.

Az Orbán Viktor Magyarországát elmarasztaló határozat szövege.

A jobboldaliak nyilván már az elmúlt napokban érzékelték, hogy hiányzik a semleges tömbből az orbáni politika (viselkedés, kultúra, stb) iránti szimpátia, és néhány napja megpróbálnak legalább valami belpolitikai hasznot kihozni a dologból. Ez részben annak a veszélyes játéknak a folytatásában nyilvánul meg, amely az unióellenesség lappangó parazsát szítja, részben pedig az ugyancsak Orbántól eredő "a-baloldal-ráront-nemzetére" kiszólás kibontását jelenti. (Ezt a célt szolgálta a Gyürk-levél, a szocialisták felszólítása, hogy ne szavazzák meg a határozatot. Még jobboldali újságíró is üzent itthonról: a szocik jaj de jól jönnének ki a dologból, ha nem szavaznák meg az elmarasztalást. Megszavazták. Most majd persze rosszul jönnek ki.)

A Hírtv-ben már a mély szomorúsággal ismertetett alaphír azonnali elemzésekor, a déli híradóban azt mondta a "szakértő", hogy újra kellene értékelni a hazaárulás fogalmát Magyarországon. Ez nyilván elsősorban politikai igényként fogalmazódik meg, de jogi érvényesítése nélkül semmit sem ér. Várhatjuk tehát a büntető törvénykönyvhöz beadott egyéni képviselői indítványt, amely kimondja majd, hogy aki Magyarország érdekeivel ellentétes nemzetközi döntést támogat, az kötél általi halállal büntetendő. Természetesen a Navracsics-féle barátkozós "new deal" jegyében a javaslatot majd megvitatják az ellenzékkel is, amelynek azonban meg kell értenie, hogy ha a jövőben is ráront nemzetére, nem csak polgártársai megvetésével kell számolnia, hanem személyes egzisztenciája is veszélybe kerülhet.

A vitákban, kormánypárti reagálásokban egyelőre nem esik szó a brüsszeli-strasbourgi mély aggodalom tényleges összetevőiről. Erre még várnunk kell. Meddig vajon?