Paks bővítése után a garázsban egyszerűen rádugjuk majd az autónkat a konnektorra. Persze.

Mottó:

"Kedves nézők! Amint újabb információkkal rendelkezünk, természetesen, megosztjuk majd önöket."

A paksi üzlet kapcsán jól bemutatható, miként működik az Orbán rezsim kommunikációs és propaganda-rendszere. Az egyre határozottabban kézben tartott "közszolgálati" média produkciója után, mint minden fontosnak ítélt témában, jön a második hullám, amely a tájékoztatás mellett már a meggyőzés, az adott orbáni döntés melletti érzelmi azonosulás demonstrálására, elérésére hivatott.

Előbbiről ("közszolgálati") média most csak annyit, hogy egyre kevésbé szempont a szakma eredeti, klasszikus szabályainak való megfelelés, a látszat fenntartása, az objektivitás "eljátszása". Már nem kellenek trükkös megoldások, nem folyamatosan következtetések levonására késztetve kell kilúgozni a választópolgár agyát, nincs erre idő és az állampolgár sem alkalmas önálló gondolkodásba: pacekben meg kell mondani, miként vélekedjen erről vagy arról a dologról. Ennek megfelelő a szakmai működés struktúrája, a napi munka mechanizmusa a "közszolgálati" szerkesztőségekben, amiről - megjósolom - rendszerváltás után sok érdekes anekdotát fognak majd nyilvánosságra hozni a mai aktív szereplők.

Na de mostani értekezésünk tárgya a hírekben szereplő tények kormányzati magyarázatát adó információk "elsajátíttatásának" második hulláma. A kormánykoalíció úgynevezett "szellemi holdudvarának", a médiát heti gyakorisággal végigjáró megmondóemberek tevékenységéről van szó. Itt élnek ők köztünk, rendszeresen bejönnek a nappalinkba (a tévé képernyőjén), láthatóan egyszerű emberek, mint mi, csak okosabbak, többet tettek az ország fejlődéséért, mint mi, ezért érezhetően eleve tisztelnünk kell őket, s különben is, minimum egyszer kezet fogtak Orbán Viktorral, ez látható a magabiztosságukon.

A paksi szerződést a hírek után mindjárt ők is elkezdték magyarázni. Nem kellett nekik más, mint hogy Orbán Viktor, Lázár János és Giró-Szász András megmondja a "fő lényeget". Azt azután ők már majd a saját nyelvükre fordítják le, hozzáadják szakmai ismereteiket, személyes hitelüket (haha).

Nyilvánvaló, hogy nem rendeztek számukra központi felkészítő (gyorstalpaló) tanfolyamot a moszkvai szerződés-aláírás napján. Rutinos versenyzőkről van szó, mindegyikük pontosan tudja a dolgát: kivenni egy-egy elemet a téma elsődleges kommunikációjából, ahhoz érveket találni és meggyőzően előadni.

Összefoglalom, mit jelent ez paksi ügyben.

Óriási bizniszről van szó, olcsó hitelt kapunk, és majd csak akkor törlesztünk, amikor már olcsó az áram, így "simán" kitermeli magát az egész. Függőségről szó sincs, csak olyan ez, mint az eddigi volt, egyébként is, akárkivel szerződnénk, az "függőség" lenne. Célszerű az oroszokkal megegyezni, hiszen Paks orosz technológia. Ez az egész nem egyszerű üzlet, hanem nemzetstratégiai kérdés, biztosítja függetlenségünket az energia terén. Egyébként is a szocik országgyűlése kötelezte a szerződés megkötésére a kormányt, amit most viszont hajlamosak elfelejteni a "fiúk". Bár Orbán Viktor szerényen nem hirdeti, mozaikokból össze lehet rakni egy képet, ami hatalmas fejlődést mutat. Nincs messze az idő, hogy az olcsó paksi árammal töltjük majd fel a kocsinkat, egyszerűen rádugjuk a konnektorra.

(Megjegyzem, rendkívüli mértéktartás a megmondóemberek részéről hogy legfeljebb új munkahelyek ezreiről beszélnek, egyelőre nem használják érvként, hogy a szerződésben szereplő 40 százalékos magyar beszállítói arány erősíti a hazai vállalkozásokat. Nyilván jobb a dolognak erről a részéről hallgatni, hiszen mindenki tudja, milyen vállalkozások fognak részesedni ebből az üzletből.)

Az alábbi összeállítás - a teljesség igénye nélkül - igyekszik bemutatni, hogy miként fordítják le a kormányzat holdudvarába tartozó értelmiségi megmondóemberek az egyedül helyes orbáni döntés indokait az egyszerű emberek nyelvére - előre kivédve egyúttal a várható támadásokat is.

Jó szórakozást!

(Felkészül: Mráz Ágoston Sámuel, Lánczi Tamás, Kiszelly Zoltán, Simon János, Kiss Ulrich és még sokan mások.)