Hányszor, de hányszor megfogadtam, hogy nem foglalkozom többé Schmitt Pállal, édes istenem! De egyszerűen nem megy, mert ahelyett, hogy csendben meghúzná magát, esetleg bocsánatot kérne, ő igényt tart "becsületes életművének elismerésére".
NEKI ÁLL FELJEBB!
Rábizonyították a lopást, a hazugságot, visszaidézik "karakán kiállását" (hehe), hogy ő most is, ilyen idősen is megmutatja, és megszerzi a doktori címet a mai szabályok szerint. És persze meg se próbálja. Tárogatózik, motorozik, térdére ülteti az unokákat: prüntyüli-müntyüli, itt van a hazudós nagypapa.
Az évezred bohóca úgy értékeli ügyének végleges lezárását a számára jogi vereséget hozó döntést, a SOTE Jogorvoslati Bizottságának jogerős döntését, hogy az ŐT IGAZOLJA.
És egyben "elegáns gesztusként" visszaadja doktori címét (amit már elvettek tőle, jogerősen).
Nincs szó a nyilatkozatban perekről, amiket majd ő indít azok ellen, akik kétségbe vonják a szavait, nem számol be eddigi sikeres felkészüléséről - a doktori cím megszerzése érdekében ígért erőfeszítéseiről.
Megpróbál úgy távozni a közéletből, hogy az utolsó szó az övé legyen, ez maradjon meg az emlékezetben: ő nyert.
HÁT NEM!
Schmitt Pál, a magyar nyelv szabályaival köszönőviszonyban sem lévő volt "álamfő", Fidesz-káder hazudott, csalt és lopott.
A konkrét doktorit illetően fordított sorrendben: lopott, csalt és hazudott. De egyebekben az egész élete egy nagy hazugság volt, politikai szélkakas, gerinctelen, karrierista sportolóból lett hajbókoló, semmihez nem értő politikus.
Áltisztességben megőszült, mosolygó, joviális bunkó, korunk igazi magyar hőse.
Ezúton jelzem, ne gondolja azt, hogy helyreállt a becsülete. Ellenkezőleg. Most tuszkolta magát még mélyebben a sárba, szégyenteli órákat, napokat, éveket okozva saját lemenőinek, akik nem győzik majd titkolni és szégyellni, hogy egy ilyen ember leszármazottai.
Folytassa csak tevékenységét "a magyarság és az Olimpiai Mozgalom szolgálatában". Mi pedig röhögünk tovább...
Budapest, 2013. május 16., csütörtök (OS) -
A Semmelweis Egyetem rektorához 2012. április 12-n benyújtott felülvizsgálati kérelmemre, valamint a Fővárosi Törvényszék korábbi határozata alapján felállított Jogorvoslati Bizottság által hozott jogerős, a Szenátus korábbi döntését felülíró határozat velem szemben etikai vétséget nem állapított meg; éppen ellenkezőleg: a Magyar Testnevelési Egyetemnek a doktori fokozat adományozására vonatkozó gyakorlatát és eljárását minősítette jogszabályba ütközőnek, továbbá etikailag kifogásolhatónak, ahogy az értekezést hivatalos eljárásra bocsátotta.
Ezen határozat alapján a becsületem helyre állt, a felülvizsgálati kérelmem eredményre vezetett.
A határozat megismerése után, tekintettel annak tartalmára, a tisztesség úgy kívánta, hogy egy akkor hibás egyetemi gyakorlat és eljárás alapján nekem ítélt kisdoktori címem használatáról az alábbi nyilatkozattal lemondjak.
"Tisztelt Jogorvoslati Bizottság!
A tisztelt Jogorvoslati Bizottságnak a mai napon hozott I. sz. határozatára való tekintettel, amelyben a Magyar Testnevelési Egyetemnek a doktori (doctor universitatis) fokozat adományázására vonatkozó, nem jogszabályszerű gyakorlatát állapította meg, ezennel a doktor univ. cím használatáról lemondok azzal, hogy ezen törvénybe ütköző eljárásról nem volt tudomásom, a dolgozatomat jóhiszeműen, az akkori elvárásoknak megfelelően készítettem el és nyújtottam be.
Kérem a fentiek szíves tudomásul vételét.
Budapest, 2013. május hó 3.
Schmitt Pál"
A lemondó nyilatkozatot a Jogorvoslati Bizottság tudomásul vette, annak tartalmát nem vitatta.
Tekintettel arra, hogy a jogerős határozattal az ügy lezárult, őszintén remélem, hogy folytathatom munkámat a magyarság és az Olimpiai Mozgalom szolgálatában.
Az utolsó 100 komment: