Az év talán legbotrányosabb hírével örvendeztette meg a nagyközönséget Karácsony első napján a Magyar Távirati Iroda. Ráadásul szinte sikerjelentésként tálalva az információt.

A hír arról szól, hogy január 1-jétől a jövő év végéig honvédségi lajtos kocsikból kapja az ivóvizet 123 magyarországi településen élő 340 ezer(!!!) ember. Nem ideiglenesen, valami csőtörés miatt, hanem ez lesz a rend - jó sokáig.

A két ünnep között "mintegy" 250 katonát telepítenek át a feladatra kijelölt honvédségi objektumokba, hogy ők előkészítsék a szükséges technikai eszközöket - közölte a Magyar Honvédség kedden.

A hír szerint "az Európai Bizottság 2012. május 30-i határozata alapján Magyarország 2012. december 25-ig kapott haladékot, hogy teljesítse az ivóvíz arzéntartalmára megszabott európai uniós határértékeket. A kormány szeptember 20-i határozata szerint az eddigi, literenkénti 20 mikrogramm helyett szigorúbb, 10 mikrogrammos határértéket kell teljesíteni".

A bejelentés több szempontból is botrányos és rávilágít arra, hogy hol is élünk. Olyan országban, ahol minden szarságra van idő, energia és pénz, csak az nem érdekes, hogy "honfitársak", "NER-tagok", igaz vagy nem igaz magyarok százezrei naponta mérgezik magukat a vízcsapból kieresztett vagy a kútból vödörrel felhúzott vízzel.

Az Országos Környezetegészségügyi Intézet szakembereinek egyik tanulmányából kiderül, hogy a Duna-Tisza közén észlelt mérgezéses eseteket követően 1981-ben végeztek országos felmérést, amely kiderítette, hogy hazánkban több mint 400 ezer ember fogyaszt magas arzéntartalmú ivóvizet. 1983-ban kezdődött meg az első arzén-mentesítési program, amelynek eredményeképpen 1998-ra elérték, hogy a közüzemi vízellátásban részesülők szinte teljes mértékben az akkor - Magyarországon - hatályos 50 mikrogram/literes határértéknek megfelelő arzéntartalmú ivóvizet kapjanak. (Később a megengedett határértéket 20 mikrogram/literre csökkentették, s így persze az érintettek köre jelentősen bővült.)

Ugyancsak 1998-ban az EU elfogadta az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83-as irányelvet, amely - a WHO ajánlását átvéve 10 mikrogram/literre csökkentette az elfogadható határértéket. Ennek alkalmazását 2003. december 25-i hatállyal tették kötelezővé.

Tehát amikor Magyarország 2004. május 1-jén az EU teljes jogú tagja lett, már ez az előírás volt hatályban. Mint annyi más kötelezettség teljesítése alól, felmentést kaptunk e téren is. De tudtuk, hogy ez a felmentés csak időleges.

A karácsonyi MTI-hír maga tartalmazza, hogy az Európai Bizottság 2012. május 30-i határozata alapján Magyarország 2012. december 25-ig kapott haladékot, hogy teljesítse az ivóvíz arzéntartalmára megszabott európai uniós határértékeket.

Kormányunk még ücsörgött a dolgon kicsinyég és csak szeptember 20-án hozott határozatot arról, hogy az eddigi, literenkénti 20 mikrogramm helyett szigorúbb, 10 mikrogrammos határértéket kell teljesíteni. (Csak emlékeztetőül: ugye a kormány büszkén kommunikálta, hogy gyakorlatilag nem is tartott nyári szünetet, annyi fontos teendőt kellett elintéznie. A később teljesen feleslegesnek bizonyult költségvetési viták, némi alkotmánymódosítás és ki tudja, még milyen halaszthatatlan teendők elvették az időt 3-400 ezer ember napi ivóvizgondjainak megoldásától.)

De persze van előnye is ennek a késlekedésnek. Hiszen így ugye már eleve nyilvánvaló, hogy a szigorú EU-előírásnak "ennyire rövid idő alatt" nem lehet eleget tenni. Tehát egy füst alatt intézkedni lehet a jó tartósnak kinéző ideiglenes intézkedések megtételéről is. (És aztán azt sikerként kommunikálni.)

A többször idézett hírben szerepel, hogy a szeptemberi kormányhatározat kitér az ivóvízminőség-javító program keretében megvalósuló beruházások "felgyorsítására", és ez alapján a nemzeti fejlesztési miniszternek és a belügyminiszternek kell "felülvizsgálnia" a projektek ütemtervét, "feltárni a gyorsítási lehetőségeket". És amíg a beruházások mindenütt el nem készülnek - jönnek a katonák a lajtos kocsikkal.

Ízlelgessük: idén szeptemberi döntés alapján "kezdik el feltárni" a beruházások gyorsításának lehetőségeit. Megvizsgálják még egyszer az eddigi projekteket. Esetleg forrás után is néznek. De nagy gond nincs, ott vannak a katonák, legalább valami értelmes munkát is végeznek. (Olyan apróságra már ne is térjünk ki, hogy a Magyarország számára biztosított moratórium december 25-én járt le - valószínűleg ezért ez a nap a kiadott hír keltezési dátuma -  viszont a lajtos kocsis vízszolgáltatást csak január 1-jén kezdik meg a katonák. Nyilván a szeptemberi kormánydöntés óta nem volt elég idő megszervezni azt a logisztikai műveletet, ami a két ünnep közötti 2 (kettő) munkanapra maradt. Így pedig ismét konkrétan EU-szabályt sértünk, nyilván megint dafke. Még azt is leszarjuk, hogy legalább formailag kijelenthessük: a határidő lejártának pillanatától megoldjuk valahogy ezt a problémát.)

Logikus a kérdés: mit csináltak az ország választott vezetői 2004. eleje óta ivóvíz-ügyben? Hogy fordulhat elő, hogy ennyi felkészülési idő, 9 teljes év nem volt elég arra, hogy kényelmesen teljesítsük az uniós előírást? És hát persze a legfontosabb: vajon megint az EU, Brüsszel, a vidéki kócerájt elvezetni sem képes uniós vezetők minket sújtó rosszindulatú, diszkriminatív vegzálásáról van szó? Vagy mégis arról, hogy a közösség tagjaként előírják nekünk, hogy biztosítsuk saját polgárainknak az egészséges élet feltételeit, ugyanazokat, amik megilletik a spanyol, a német vagy a szlovák polgárokat.

Naponta kis dózisú arzénes vízzel folyamatosan szennyezett magyar állampolgárok soha nem vonultak a Parlament elé, hogy feladataikra emlékeztessék a döntéshozókat. Az érintettek többsége szerintem ma sem tud veszélyeztetettségéről, s nyilván kényelmetlenségnek, macerának fogja majd fel a lajtos kocsis vízszolgáltatást.

De talán éppen ezért még nagyobb a politikai vezetők felelőssége. Szégyellje magát mindegyik, aki az elmúlt egy évtizedben szőnyeg alá söpörte ezt a problémát!