Valami kimozdult a helyéről és azóta folyamatosan nem passzolnak a dolgok. A legnagyobb baj pedig az, hogy kezdünk hozzászokni az irracionális jelenségekhez. Fel sem tűnnek már olyan dolgok, amiket csak néhány éve még el sem tudtunk képzelni. Megszokjuk, de facto elfogadjuk, hogy megszűnik a normalitás, lassan az extrém válik természetessé. Ha pedig egy pillanatra megvilágosodunk, ijedten nézünk körbe: most jól látjuk vagy mi vagyunk hülyék, hogy ezt vagy azt a dolgot nem tekintjük természetesnek?
Ha egy jobbikos képviselő véletlenül őszintén, "csomagolás nélkül" mondja ki, ami a pártjának alapgondolata, az lehetővé, indokolttá, elfogadhatóvá teszi, hogy néhány nappal később Magyarország miniszterelnöke nyíltan zsidózzon a parlamentben? ("Mi magyarok, megvédjük zsidó honfitársainkat.") És ha már így történik, azt másnap a zsidó közösség képviselőinek őfőméltósága elé járulva hálásan meg kell köszönnie? Mégis, mi van itt?
A kormány egyik tagja szintén a parlamentben mentegetőzik zsidó származása miatt, mondván, értsék meg, nem tehetek róla, ebbe születtem, nem választhattam meg a családomat. És ezt a felszólalást agyba-főbe dicséri mindenki, úgy idézi Fónagyot a média napokon át, mint aki megadta a kellő választ az antiszemitáknak! Hol élünk? Hát mindenki meghülyült?
A magyar társadalom, (beleértve az értelmiség túlnyomó részét is) külső szemlélődőként nézte végig, amit ezzel az országgal műveltek 2010 nyara óta. Mint aki obligón kívül van, nincs érintve ebben az egészben. Mostanra pedig már szinte mindenki meg van zavarodva. Kapkodjuk a fejünket, s ahova csak nézünk, mindenütt a parlamenti kétharmad gátlástalan, minősíthetetlen einstandolását látjuk - nagyobb társadalmi felzúdulás nélkül.
Nyíltan folyik a társadalom tömegeinek lebutítása, kizárólag ezt jelenti a magyar oktatási rendszer "reformja". A cél olyan szintre levinni az emberek tájékozottságát, ismeretszintjét, ambícióját a tudás megszerzésére, hogy igénye se legyen nagyobb összefüggések megismerésére. Érje be a lózungokkal. Legyen neki fontosabb egy-két korsó sör, egy Fradi-meccs vagy a Dankó rádió műsora, mint hogy elmenjen mondjuk például regisztrálni a választásokra. " A parasztnak elég annyit tudni, hogy álljon az eresz alá, ha esik az eső."
Ez valóban hosszú távú politika, a hatalom bebetonozásának része. Nem a nép felemelkedését szolgálja, hanem azt, hogy az az 1 millió szavazó, aki Orbánra fog voksolni akkor is, ha a fene fenét eszik, a többi választótömeghez viszonyított arányát tekintve eldönthesse a maga javára a választást - örök időre, újra és újra. Persze négyévenként, mert itt demokrácia van.
És mit csinál eközben a politikai ellensúly szerepét betölteni hivatott ellenzék? Szemantikai vitát folytat arról, hogy a "tárgyalás a csatlakozásról" vagy a "tárgyalás az együttműködésről" kifejezés használata a helyesebb - ennek összes következményeivel együtt. Még sehol a diktatórikus hatalom leváltása, de már azon versenyeznek, hogy ki legyen az összefogás fő ereje, kihez kelljen idomulnia az összes többinek. Hol esett szó érdemi konszenzushoz vezető közös többszörösökről, azokról az axiómákról, amikkel MINDEN erő egyetérthet, beleértve akár még a Fidesz jelenlegi híveit is?
Mesterházy az Együtt 2014 zászlóbontásakor búgócsigázik Attikával (mert már korábban megígérte neki), az LMP kisgazdásodik, a liberálisok visszatérni szándékozó politikusai képtelenek túltenni magukat (és a társadalmat) azon, ami az SZDSZ-szel történt, a DK-sok hiába beszélnek sokak szívéből, nem értik meg, hogy Gyurcsány Ferenc maga a Piszkos Fred: aki mellé odaáll, annak vége!
Az Együtt 2012-vel szemben még illő türelmesnek lenni, de sok idejük már nincs. Már csak azért sincs, mert először egészen egyszerű axiómákat kellene megfogalmazni - ahogyan arról szó is volt az Erzsébet-híd lábánál október 23-án.
ADÁSHIBA 2.0 Posztom címe utalás Szakonyi Károly Adáshiba című színdarabjára, amelyben maga a Megváltó jelenik meg egy lakás nappalijában, de hiába tesz még csodát is, le se szarják, mert mindenki el van foglalva a tévéműsorral, meg a saját piszlicsáré dolgaival. Szakonyi a darabot 1970-ben írta és a következőt fűzte hozzá: "Történik napjainkban, sajnos." |
És akkor most következzenek a szégyen percei.
Él közöttünk egy ismert értelmiségi, aki elvégezte azt a munkát, amit hónapok óta misztifikálnak jól és rosszul fizetett "hivatalos forradalmárok", lánglelkű civilek és napjaikat ön- és közmarcangolással töltő értelmiségiek.
Hankiss Elemér nemrég indított blogjában két posztot szentelt annak, hogy szerinte mire kell kiterjednie egy társadalmi szerződésnek. Letette az asztalra azt a csomagot, amit már Orbán országlásának első éve után ki kellett volna dolgoznia az itt élő sok okos embernek.
És a poszt az ismeretlenség homályába süllyedt. Nemhogy nem erről beszél négy napja minden értelmiségi fórum, médium és civil közösség, hanem a leírtak gyakorlatilag senkit nem értek el! Az első részt 39-en, a másodikat 175-en lájkolták. A mondandónak nyoma sincs a lapokban, a neten, a politikusi-politoológusi tévé- és rádióbeszélgetésekben. Istenem, hogy ez mekkora szégyen mindnyájunkra nézve!
Ha én király volnék... (1.)
Ha én király volnék... (2)
Kedves Hankiss Elemér!
Elnézését kérem, hogy a két posztot nem csak elérhetővé teszem a fenti linkek segítségével, hanem a tartalmukat ide is másolom. Jó szándékkal teszem, s ezzel is szeretném kifejezni, hogy teljes egészében azonosulok az Ön által írtakkal és szeretném elérni, hogy minél szélesebb körben kapjanak észbe az emberek: le kell zárni az eddigi rossz megközelítéseket, erre van szükség, amit Ön leírt!
Emberek! Itt van a szamárvezető, vegyétek kézbe, gondolkodjatok el, nyissatok új lapot, cseréljétek ki a lelketeket, sajátítsátok el ezt a mentalitást, fogjatok össze és valósítsátok meg! Valósítsuk meg!
Ha én király volnék ... (1)2012.11.27. 12.33 -
Így inkább arra vállalkozom, hogy elképzelek egy véleményem szerint kiválóan alkalmas miniszterelnököt, és megnézem, mit csinálna, ha rászakadna, vagy továbbra is őt terhelné az ország vezetésének a feladata. Évtizedek óta rengeteg megoldandó probléma van az országban. Kiemelek közülük néhányat, jó néhányat, főkép olyanokat, amelyeket nem lehet ripsz- ropsz, egy-egy sebtében kikavart törvénnyel vagy kormányrendelettel megoldani. Lesznek közöttük olyanok, amelyekről már sok szó esett, vagy akár agyonbeszéltük őket, anélkül, hogy csak belefogtunk volna is a megoldásukba. Mások több, sokkal több figyelmet érdemeltek volna. Nem foglalkozom gazdaságunk súlyos problémáival és fontosnak teendőivel, mert közgazdáink és politikusaink – ki így, ki úgy -- ezeket napi rendszerességgel elemzik. Úgy vélem tehát, hogy egy új vagy egy újraválasztott miniszterelnöknek többek között a következő problémák megoldásán kellene, kell dolgoznia. POLITIKA Törzsi háború. Mindenekelőtt szembe kell néznie az évtizedek óta folyó törzsi háborúval. Azzal, hogy a magyar társadalom két részre szakadt: a két tábor a a zéró-összegű játszmák paranoiájának lázában kíméletlen politikai/ideológiai/gazdasági háborút vív egymással, és ezzel tönkreteszi az országot. – Mindent el kellene követnie, hogy ez a szakadék fokozatosan bezáruljon. Mit tehet? Együttműködés. Minden rendelkezésére álló eszközzel az együttműködést kell szorgalmaznia. Sikerre azonban csak akkor van esély, ha az első lépéseket – mégpedig nem álságos PR jelleggel, hanem komoly szándékkal és biztosítékokat adva -- a kormány teszi meg. Hangsúlyoznia kell, szavakkal és komoly tettekkel, hogy nem a pártja, s nemcsak a választói, nem „egy fél ország”, nem „a „jók”, nem „az igaz magyarok” vagy „igaz európaiak”, hanem minden magyar állampolgár miniszterelnöke. Be kell bizonyítania, hogy mindenki érdekeit egyaránt képviseli, tekintet nélkül a polgárok politikai vonzalmaira vagy hovatartozására, társadalmi helyzetére. Sőt, különösen gonddal ügyel arra, hogy az úgymond ellenzékben lévők és a viszonylag védtelenek jogai semmiképpen se csorbuljanak. Nem kéri számon, hanem iparkodik kijavítani elődei hibáit. Saját korábbi hibáit számba veszi és korrigálni próbálja. Nem akar mindenáron mindent megváltoztatni. Az elindult pozitív folyamatokat, vagyis azt, ami elődei munkájában értékes volt, tovább futtatja. Kormányába bevonja az ország legjobb szakértőit, függetlenül attól, hogy milyen politikai vagy világnézeti irányhoz tartoznak. Nagy körültekintéssel kell eljárnia, mert nehezen megválaszolható kérdés:fel lehet-e (átmenetileg) függeszteni a pártok közötti hatalmi harcot anélkül, hogy sérülnének a pártok küzdelmére épülő demokrácia alapvető elvei. Minden rendelkezésre álló eszközzel igyekszik felszámolni a klientelizmus jelenleg mindent átszövő rendszerét s gyakorlatát. Garantálja, hogy semmiféle gazdasági vagy más előnyt nem élvezhetnek a kormányhoz politikailag közel álló személyek, csoportok, erők. Bár ehhez egy ehhez Bismarck vagy egy Thatcher elszántsága és szigora kellene.[1] Igaz, a kormány és a kormányzó párt ezzel részben elvesztené gazdasági/anyagi hátterét, és híveinek/támogatóinak egy részét. De ez z egyetlen lehetőség arra, hogy a kormány kiszabaduljon a gazdasági részérdekek, kliensek fojtogató gyűrűjéből, s így a magánérdekekkel szemben jobban érvényesíthesse a társadalom közös érdekeit. A korrupció ellenes harcot minden kormány meghirdette és kudarcba futtatta. Újra kell kezdeni, az eddigieknél sokkal szigorúbban és következetesebben. Új megoldásokkal kell próbálkozni. Csak egy példát említek: A közbeszerzések bírálóbizottságait kizárólag kiváló külföldiszakértőkből kellene összeállítani, és a tagok nevét a döntés meghozataláig államtitokként kellene kezelni. KORMÁNYZÁS -- MAGATARTÁS Az ország sorsa nagy mértékben függ a a kormányzás, és a kormányzó politikai csoport magatartásától. Konszenzusra épülő kormányzásra kell törekednie, anélkül, hogy bármiféle eszközzel korlátozná az ellenzéki pártok kritikai szabadságát, gyakorlatát. Határozottságra, következetességre, kiszámíthatóságra van szükség, szemben az elmúlt tíz évben kialakult bizonytalansággal, tétovasággal, meggondolatlan rögtönzésekkel, anarchiával, és az anarchiára válaszoló görcsös tekintélyuralmi reflexekkel. Új gondolatokra, alkotószellemre van szükség. Komolyan átgondolt, az európai kultúrába beilleszkedő új kezdeményezésekre. Ennek érdekében az ország legjobb szakértőit kell bevonni – nem pusztán látványos politikai gesztusként -- a tényleges munkába. Döntési képesség. – A legjobb szakértőgárda, és a legjobb szakértői javaslatok sokasága sem képes kormányozni az országot. A döntés joga és súlyos felelőssége az országot irányító kormányé. Ámde: Szerénységre, önkritikára, s akár még némi öniróniára is szüksége van a döntéshozóknak. Minden áron védekezniük kell az önhittség veszedelmes fertőző betegségétől. Attól a tévhittől, hogy mindent tudnak, és mindent jobban tudnak, mint mások. Sőt, még arra az erkölcsi magaslatra is fel kell emelkedniük -- nálunk ez még egyetlen miniszterelnöknek sem sikerült --, hogy egyszer-egyszer bevallja: tévedett; máskép kellett volna döntenie. Nyitottság. A döntéshozatal folyamatát a legnagyobb mértékben ki kell nyitni, láthatóvá kell tenni a társadalom számára. Program, jövőkép. Közérthető programot és jövőképet kell megfogalmaznia a kormánynak. Olyan programot és jövőt, amelyben
Szakítania kell a kádárizmus „infantilizáló” gyakorlatával, amelynek ki nem mondott jelmondata az volt, hogy: „Értetek, de nélkületek”. Európaiság: Mindent el kell követnie annak érdekében, hogy az európai magatartáskultúra és világszemlélet megerősödjék a magyar társadalomban. Ki kell nyitni minden lehetséges, Európára nyíló ajtót, ablakot. (Sok lehetőség van erre, de itt most nincs helyem számba venni őket.) „Puritanizmus”. Fontos, hogy a kormány magatartása azt sugározza, hogy a politikai karrier nem a könnyű és tisztességtelen meggazdagodás eszköze, hanem az ország szolgálata. Sürgős feladat mindenféle kormányzati luxus leépítése. És még az sem volna nagy baj, ha megjelenne az a hírhedt, mitikus/humoros „bicikli” is, amellyel állítólag egy európai miniszterelnök járt be az irodájába. (A bejegyzés második részét néhány nap múlva teszem fel ebben a blogban) [1] Vagy gondoljunk arra, hogy például Bethlennek -- konzervatív híveinek frontális támadásával szemen is -- volt bátorsága arra, hogy bevezesse az erősen progresszív adórendszert, kirója a vagyondézsmát, kiterjessze a társadalombiztosítást a munkásságra (1928), támogassa Klebelsberg rendkívül költséges iskolaépítő programját; és így tovább. Ha én király volnék... (2)2012.12.01. 12.56 -[A "Ha én király volnék..." bejegyzés folytatása] DEMOKRÁCIA A miniszterelnöknek és a kormánynak mindent el kell követnie annak érdekében, hogy az ország Európa egyik példamutató demokráciává váljon. Helyre kell állítania és meg kell erősítenie a súlyok-ellensúlyok szerepét játszó intézmények autonómiáját, és nyugat-európai példák alapján kell átgondolni a választási törvény reformját. Egyenlőség. Kísérletet kell tennie a politikai elit formális vagy informális előjogainak felszámolására. A cél: minden állampolgár részére egyenlő jogok, egyenlő esélyek, egyenlő szolgáltatások, egyenlő védelem biztosítása. „Posztmodern demokrácia”. Közös gondolkodással el kell döntenie, hogy demokratikus intézményrendszerünket és gyakorlatunkat milyen irányba fejlesszük tovább (a jelenlegi „parlamenti”, „formális”, „többségi” típusú demokráciából a „plurális”, „konszenzuális”, „diszkurzív”, „interaktív”, „posztmodern” modell felé). Szakértők széleskörű bevonásával össze kell hangolnia a társadalomban működő, más és más és más játékszabályok szerint működő alrendszereket (Parlament – Kormány – Autonóm országos intézmények – Önkormányzatok – Piacgazdaság – Kultúra – Hitrendszerek -- Mentalitás – Mindennapi élet). Ha ugyanis ezeknek a szabályozórendszereknek a fogaskerekei nem illeszkednek egymásba, akkor a társadalom működése akadozik, az ország teljesítménye zsugorodik. Szorgalmaznia kell igazi pártok kialakulását. Szociáldemokrata párt: a társadalmi igazságosság képviselete. – Liberális párt: az emberi szabadság védelme. – Konzervatív párt: az értékes hagyományok és a szerves fejlődés védelme. Minden lehetséges eszközzel akadályozni kell a politika, a pártok és általában a politikai élet oligarchizálódását. TÁRSADALMI SZERZŐDÉS – TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁG A fejlett nyugat-európai társadalmak már sok-sok évtizeddel ezelőtt megkötötték a maguk „társadalmi szerződését”. Nálunk viszont mind a mai napig még kísérlet sem történt egy ilyen írott vagy íratlan szerződés megkötésére. Pedig a viszonylagos társadalmi békének és együttműködésnek nélkülözhetetlen előfeltétel egy olyan szerződés, amelyben a társadalom tagjai megállapodnak a következőkben:
Ezen belül mindent el kell követni annak érdekében (az adórendszer átalakításával és más eszközökkel), hogy a jelenlegi, elfogadhatatlanul nagy társadalmi különbségek fokozatosan csökkenjenek. -- Ehhez a társadalom felső harmadát meg kell győzni arról (az ellenzékkel és szakértőkkel közösen), hogy egy méltányosnak érzett társadalom és gazdaság jobban működik, gyorsabban fejlődik, s ebből nekik is hasznuk származik. Nehéz lesz. Az emberi és állampolgári jogok szigorú, következetes védelmében. A szociális háló jellegében és sűrűségében. Minimum abban, hogy ebben az országban senki sem éhezhet, fázhat, és senkinek sem kell fedél nélkül élnie. A társadalmi mobilitás újraindítását biztosító intézményrendszer létrehozásában, működtetésében. POLGÁROSODÁS Rendkívül nehéz feladat, de meg kell próbálni minden lehetséges módon felgyorsítania polgárosodás, vagyis az autonóm és felelősségteljes polgárok társadalmának kialakulását. Ezt szolgálhatná például: A ténylegesen működő, interaktív demokrácia kiépítése helyi, regionális és országos szinten. A jogok és kötelezettsége, a jogok és felelősségek erős összekapcsolása. Kedvező banki feltételek megteremetésével, a folyamatos és szerény felhalmozás lehetővé tétele minden család számára. A kezdő vállalkozások a jelenleginél erőteljesebb és átgondoltabb támogatása. Földosztás – egy-egy család polgári megélhetését biztosító birtoknagyság kialakítása, illetve a dán-típusú szövetkezeti rendszer kialakítása. Az oktatási rendszer átalakítása a legjobb európai hagyományok és új kezdeményezések szellemében. Annak ösztönzése, hogy -- ápolva a nemzeti hagyományokat --, az iskolák a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben nyissanak ki a világra, a 21. század új kérdéseire s lehetőségeire. A példamutató polgári magatartás jutalmazása, kitüntetése. A társadalmi önszervező képességének erősítés, többek között a társadalmi szervezetek, egyesületek, klubok, érdekvédelmi csoportok, kezdeményezések munkájának támogatásával.
A magyar társadalom jelenleg igen rossz lelkiállapotban van. Az emberek jelentős hányada (többsége) elvesztette hitét önmagában, egymásban, az ország vezetőiben, a siker lehetőségében, önmaga és az ország jövőjében. Lelki állapotára s magatartására kisebb-nagyobb mértékben jellemző
Ez a kudarcélmény, ez a reményvesztés jelentős mértékben gátolja, az ország fejlődését, már-már lehetetlenné teszi a válságból való kilábolást. Az emberek mentalitásának, önképének, társadalomképének, magatartásának az átalakulása sok tényezőtől függ, s e tényezők közül néhányat gondos munkával befolyásolni lehet (közvetve a kormány munkája is szerepet játszik, pozitív vagy negatív értelemben, ezen a területen). Az egyik ilyen tényező – természetesen – az emberek anyagi/gazdasági helyzete, biztonsága, a jövőben kínálkozó lehetőségek skálája. Fontos az is, hogy az emberek úgy érezzék: megbízhatnak az ország intézményrendszerében, mert az illetékesek jól és felelősségteljesen végzik a dolgukat, s ennek eredményeképpen az ország viszonylag „jól működik” Fontos, hogy úgy érezzék, az ország többé-kevésbé jó irányban halad. Fontos az, hogy úgy érezzék, a kialakult társadalmi rend többé-kevésbé méltányos, igazságos. Fontos, hogy úgy érezzék, megbecsült és felelősségteljes tagjai a társadalomnak; munkájuk fontos eleme a társadalom teljesítményének. Fontos, hogy jó szívvel el tudják fogadni a társadalmi együttélés kialakult szabályait. S végezetül, mindezek eredményeképpen, fontos az, hogy előbb-utóbb úgy érezzék: ez az ország az ő országuk. *** Ha én király volnék, főne a fejem ennyi probléma s ennyi teendő láttán. A miniszterelnököknek is volna mit tenniük, ha volna idejük, erejük és szándékuk arra, hogy mindennapi konkrét teendőik – és politikai csetepatéik mellett – a társadalomnak ezekkel a bonyolult és nehezen kezelhető problémáival is foglalkozzanak. Nem durva beavatkozásokkal, hanem a társadalommal való állandó párbeszédben, gondos, körültekintő munkával. |
Az utolsó 100 komment: