Hát itt a következő csomag. Bankadó örökre - ne legyen már vita, hogy mikor lesz megszüntetve. A társasági nyereségadó 50 százalékos kulcsa nyilván jótékonyan hat majd a befektetői tőke további özönlésére. Ma csak az energiaszolgáltatókat érinti, de holnap talán más szektorra is kiterjesztik, mert "nagyon beválik". Közmegelégedés. Természetesen a vezetékek adója sem szivárog majd át a drótokon, csöveken keresztül a magánlakásokig.
Orbán Viktor ugyanazt a pályát futja több mint két éve. És közszereplésein egyre inkább látszik, kiélvezi minden egyes méterét. Már be is vallja: jókat röhög az "unortodox" törvényhozási akciókat követő értelmiségi vitákon.

Amikor a kétharmados parlamenti többség birtokában, 2010-ben kiment Brüsszelbe, hogy elintézze az elődök miatt szerinte abszolút indokolt 7 százalékos hiányt (mármint annak jóváhagyását) és úgy zavarták haza, mint egy taknyos kölyköt, nos, akkor eldőlt minden.

Azóta nyílegyenes pályán halad. A legfőbb jellemző, hogy a Brüsszelnek, a "globalizmusnak", a rohadt bankoknak és multiknak való odadöngölés felülír minden ésszerűséget, józan gondolkodást. A sajátos magyar út azt jelenti, hogy felrúgunk eddig megkérdőjelezhetetlen(nek tűnt) rendszerelemeket, itthon és külföldön, gazdaságban és külpolitikában egyaránt. És ha a magyarázatot, a motivációt keressük, túl egyszerű pusztán a soha nem látott hatalmat biztosító kétharmadot "hibáztatni". Egyértelműen többről van szó.

Túl sok konfliktuson, személyes sérelmen, megbántottságon ment keresztül a magyar miniszterelnök, mire elérkezett oda, hogy élet-halál ura az országában. Egy olyan országban, amely szerves része egy nagyobb közösségnek, s ez a közösség nem hajlandó elismerni sem az ő támogatottságát, sem személyes érdemeit, ambícióit, sem teljesítményét, amely - lám - milyen hatalomhoz juttatta. Orbán Viktor szerintem meg van győződve arról, hogy nála sokkal gyengébb képességű nyikhajok szívatják. Ennek itt-ott konkrétan hangot is ad (lásd az EU-vezetők képességei és a vidéki kóceráj), de igazából a tettei beszélnek.

Jól ráérzett arra, hogy a demokrácia működési rendszere nem tud mit kezdeni azzal, ahogyan ő kikezdi a szokásjogot. Szándékosan sért szabályokat, mert itthon ugyan ki mondhatná meg neki, hogy állj, elég volt! Ha valami alkotmányellenes, semmi gond, majd beleírjuk az alkotmányba - ez már közhely, de gondoljunk bele, mit is jelent valójában! A külföldnek meg nem csak azért coki, mert különben sérül a nemzeti szuverenitás, hanem azért is, mert nincs olyan intézkedés, amire ne lehetne valahol példát találni - persze egész más környezetben, politikai és társadalmi kontextusban, de ez már nem érdekes. Amerikában meg verik a négereket, szól a korabeli mondás, mindenki söprögessen a saját portája előtt.

Megrettenve nézik nyugaton, hogy egy kis ország miniszterelnöke korlátlan pimaszsággal emeli fel szavát minden olyan esetben, amikor veszélyeztetve érzi érdekeit az unió potenciális irányváltása miatt, miközben láthatóan szándékosan kivonja magát a közös politikából rá háruló feladatok teljesítése alól, nem érti vagy nem akarja megérteni az európai eszmeiség lényegét.

Orbán Viktor érzi, hogy a tábora nem fog egy meghatározott mérték alá csökkenni, ezt nem csak a békemenetek mutatják, elég elolvasni a blogok kommentjeit, vagy belegondolni abba az egzisztenciális kényszerhálóba, amit az elmúlt két év alatt sikerült kiépítenie. Úgy érzi, semmilyen veszély nem fenyegeti, a legnagyobb cinikussággal beszélhet bármiről - például arról, hogy a 2010-es választási rendszer fenntartása a Fidesz érdeke lett volna...

Meghamisíthatja az adatokon alapuló értékelés-axiómákat (ő úgy vette át a kormányzást, hogy Magyarország Görögországgal együtt állt az államcsőd szélén), kiállhat még ma is azzal, hogy Magyarország megszorítások nélkül oldotta meg a válság problémáját. Micsoda kifacsart gondolkodásmód: ha azért nem fogadjátok el a hiányt csökkentő tételként a bankadót, mert az ideiglenes, az így befolyó összeggel csak megadott határidőig lehet számolni, akkor ezen változtatunk és az adó időtartamát örök időre kiterjesztjük! Ez az orbáni politika.

Hiába olvassa a fejére a hazugságokat a politikai, a gazdasági és a kulturális élet szinte minden (Fideszen kívüli) prominense, hiába nevetnek rajta értelmiségi körökben, hiába az internetes MÉM-özön, a soha nem látott olvasottságot kívívott második nyilvánosság konkrét, okos, kritikus leleplező munkája, ezekkel ő nem törődik. Mondja, mondja és mondja a magáét, ahogy Matolcsy és az összes többi csinovnyikja.

Nincs határa az ostoba, önemésztő gazdasági és politikai döntéseknek, a kocka réges-rég el van vetve, nincs visszaút, csak előre lehet menekülni. Józan megfontoltságot, ésszerű belátást, az ország érdekét szolgáló politizálást már nem várhatunk ettől az embertől.

Sírba fogja vinni Magyarországot.