Politikai elemzés a rendszerváltás szellemi előkészítését szolgáló 1986-os Fordulat és reform (emlékezzünk csak, az egyik szerzője Matolcsy György volt...) óta nem kapott ekkora (sajtó)nyilvánosságot, mint a Haza és Haladás Alapítvány csütörtökön publikált tanulmánya a 2014-es parlamenti választás megnyerésének lehetőségeiről. Sőt, a példa természetesen kicsit sántít, hiszen a Pénzügykutató szellemi és humán bázisán készült akkori dolgozat a félillegalitás határán billegett, példányai a "korszerű technika", az akkor már ellenőrizhetetlen használatú fénymásoló készülékek jóvoltából terjedtek, mint a gépelt szamizdatok ugyanekkor vagy nem sokkal korábban.

A Gyurcsány-kormány operatív működtetésében játszott szerepével némileg kompromittálódott Szigetvári Viktor és Vető Balázs Átbillenteni, visszaszerezni, meghódítani című elemzése fontos dokumentum, kijózanítólag hat mindazokra, akik szerint az Orbán-hatalom leváltása csak idő kérdése, a választópolgárok elsöprik majd ezt a pökhendi, hazug rendszert, amely naponta bizonyítja, hogy érdemtelen és alkalmatlan a kormányzásra.

Nem lesz ez a dolog olyan egyszerű, sőt, nagyon konkrét, kiszámítható feltételei vannak - ezt sulykolja a dolgozat, konkrét, apró részletekig feltárva az Orbán Viktor által kreált csapdahelyzet szinte valamennyi ijesztő paraméterét.

Maga a dolgozat is érzékelteti, a nyilvánosságra kerülését követő közéleti megszólalások pedig egyértelműsítették, hogy nagyon nehéz feladat lesz létrehozni miniszterelnök által engedélyezett keretek közötti választási összefogást az ellenzéki erők között. Sőt. Az a további rossz hírem van, hogy Orbán Viktor bármikor behozhat az akadálypályára új ugratókat. Egyetlen csettintésére a cél előtti szakaszba pillanatok alatt vizesárkot, több méteres kőfalat építenek az éppen erre szerződtetett pályamunkások, miközben az ellenzék közös színekben induló lova már rég a pályán van.

Megteheti ezt Orbán Viktor, hiszen az elmúlt két évben minden intézkedése azt a célt szolgálta, hogy a demokratikus jogállamiság látszatát keltve, a jog hatalmával visszaélve a maga szabta feltételekkel folyjék az esélyeket tekintve egyre egyoldalúbb verseny. Természetesen úgy, ahogy neki a legkedvezőbb. Már régóta fel sem tűnik, hogy folyamatosan meccs közben változtatják a szabályokat, ami nemhogy nem illik, hanem homlokegyenest ellentétes az európai demokrácia szellemével, a jogállamisággal - de hát, mint tudjuk, a miniszterelnök úr szerint jöhet olyan helyzet, amikor ezt a bizonyos jogállamiságot valami más válthatja fel. Persze kizárólag a mi érdekünkben, hiszen ha nem ismerjük fel, hogy mi a jó nekünk, akkor kénytelenek kicsit korlátozni minket a döntésünk jogát illetően. Világos.

Visszatérve mondandóm fonalához: tehát a helyzet nem statikus, újabb és újabb orbáni szabálymódosítások várhatóak, aszerint, hogy a nagy ember mennyire látja veszélyeztetve a további hatalomgyakorlás (ál)demokratikus biztosításának feltételeit.

Az elmúlt időszakban világossá várt, hogy komoly segítségre a Nyugattól nem számíthatunk. Megszorongatták kicsit Orbán tökét, de alapvetően hagyták, hogy diadalittasan kommunikálhassa a magyar vezetés: zsebre raktuk Brüsszelt, megmutattuk nekik, hogy mi a magyarok istene, merre hány óra és mi az, ahol megtörik a hozzá nem értő, multicégek által ide-oda ráncigált segghülye EU-hivatalnokok hatalma (idézet nem szó szerint, de majdnem).

Hogy miért hagyták ezt szó nélkül, miért tűrik szemlesütve, abba ne menjünk bele. Talán volt más, fontosabb dolguk is, talán látták, hogy Orbán úgyis rendesen elszigeteli saját országát, talán hagyják megérni a jó ideje levegőben lógó példastatuálás feltételeit (ez esetben áldozati bárányok leszünk) stb, stb, sok magyarázat lehet. Egy biztos, a jelek nem azt mutatják, hogy a jogtiprások kifogásolására sorozatosan arroganciával és még nagyobb skandalumokkal válaszoló Orbán Viktor ámokfutását megpróbálná hatékonyan fékezni jelenlegi szövetségi rendszerünk. (Pedig egyébként a veszély nem kicsi, az ő szempontjukból sem...)

Valóban nincs más hátra, mint a diktátor feltételei között legyőzni a további szigorításra is bármikor kész hatalmat.

A Haza és Haladás Alapítvány dolgozata ehhez a technikai feltételeket tisztázza, dicséretes intaktsággal, szinte matematikai alapossággal. (És még egyszer hangsúlyozandó: a jelenleg megengedett játékteret figyelembe véve.)

De ezek mégiscsak technikai paraméterek, szükséges, de nem elégséges feltételek. Alkalmazásuk nélkül nincs esély Orbán leváltására, de ha a legjobb opció megvalósul (nem lesz könnyű...), akkor sincs garancia a sikerre, csak annyit mondhat el az összes érintett: ők a maguk részéről mindent megtettek. Ez tehát feltétlenül szükséges.

De mitől fog Orbán megszégyenülten elkullogni egy ausztriai intézetbe? Nyilván csak a vereségtől. Az ország is ugyanott marad, a legnagyobb bajban, ha a sikeres összefogás ellenére is hatalmon marad ez az unortodox banda.

Miben lehet akkor bízni? Abban, hogy a választás még titkos, akkor is, ha előtte regisztrálni kell. A szavazófülkébe belépő emberben nem bízhat Orbán Viktor. Mindent megtett azért, hogy az összes magyar család a bőrén érezze a kétéves ámokfutás közvetlen következményét. Talán az ötgyermekes, szabadidejében vágtató lóról nyilazó jobboldali politológus kivételével senki sincs, akit ne aláztak volna meg, ne vettek volna ki pénzt a zsebéből, ne kérdőjelezték volna meg a magyarságát. Mindezt úgy, hogy mosolyogva, szinte már gúnyosan hazudtak az arcába a televízió képernyőjéről.

A választásokon részt vevők egy szűkebb körének nyilvánvalóan elegendő áttekinteni a kormányzási alkalmasság kérdéskörét. Azt, hogy a központosított hatalom, a centrális erőtér röpke két év alatt hova juttatta el ezt az országot. Gazdaságilag, mentálisan, minden szempontból. A nagy tömeg egyedei azonban inkább érzelemből szavaznak majd. És ők nem fogják elfelejteni mindazt, amit tapasztaltak. Azt, hogy valaki kiállt és személyében garantálta, hogy nem lesz kisebb a fizetésük, majd a cédula végén lévő összeg kisebb volt. Még a "megmentett devizahitelesek" szűk köréhez tartozók is emlékezni fognak arra, hogy miközben gondjaikat a szőnyeg alá söpörték (nézzenek majd szembe a komolyabb gondokkal néhány év múlva), addig a kormány kicsinyes presztízsszempontok miatt folyamatosan magasan tartotta a forint árfolyamát, közvetlen, kiszámítható kárt okozva nekik. A megalázott rendőrök, rokkantak, a közszférából indoklás nélkül elküldhető alkalmazottak, a "nem szeretem a tandíjt" mesével hülyített egyetemisták, az ispánrendszert visszahozó, helyi politikai uram-bátyám viszonyokat reprodukáló vidék közegében élők, a szélsőséges (és hallgatólagosan, vagy tevőlegesen kormányzati támogatást élvező) fellépések miatt komoly személyes fenyegetettséget érző emberek, a törvényhozási szintre emelt gazdasági korrupció kárvallottjai, a kulturális élet "politikai színekkel átszőtt" megnyomorításának áldozatai, a média bekebelezését szomorúan végignéző sajtómunkások - ők fognak regisztrálni és szavazni. Meg a családjuk. Meg a baráti körük.  

És ettől fél Orbán Viktor. Ezért próbál meg mindent megtenni, hogy elzavarásának feltételei a lehetetlenség határáig nehezedjenek meg. Ahogy közeledünk a választáshoz úgy fog egyre jobban rettegni, mert tudja, hogy ha innen veszít, akkor számára mindennek vége.

Márpedig világos, hogy egyszerűbb a szabályokat változtatni, hiszen az elmúlt két év pökhendi ámokfutásának kártételeit már nem lehet helyrehozni (kormányváltás után is nehéz lesz). Nem mintha látható lenne erre irányuló szándék a miniszterelnök részéről. Nyilván lesznek ígéretek, most már nem az elrugaszkodás éve jön, hanem a szárnyalásé, megérkeznek majd a konkrét "ígérvények" a diákoktól a nyugdíjasokon át a vállalkozókig címezve, de ezeket már csak az ortodox Fidesz-hívő fogja elhinni.

Mindez nem csökkenti az ellenzéki politikai erők felelősségét, hanem növeli. Mert van tét, komoly tét. Nem lehet széttárni a kezet, hja kérem, annyira szűkítették a lehetőségeinket, hogy tehetetlenek vagyunk. Mindent meg kell tenni, amit csak lehet. Az összefogásért is, a demokratikus, jogállami alternatíva felmutatásáért és a folyamatosan várható kormányzati tündérmesék hatásának semlegesítéséért is. (Ugye, kedves Lendvai Ildikó, Mesterházy Attila, mennyire kellene most egy jól működő baloldali médiarendszer? Nem olyan, ahol az éhhalál ellen küzdenek a dolgozók, nem olyan, ahol a szerkesztőket a régi módon ráncigálják konkrét napi pitiánerségek miatt. Ha ez ügyben még nem szégyellik magukat, hát majd fogják...)

Orbán Viktor politikai sírját Orbán Viktor ásta meg.

A matematikai modellezés nem alkalmas arra, hogy felmérje egy-egy választókörzet lakóinak lelkületét, az egyes embereken (hogy értsd, Viktor: a szavazópolgárokon) ejtett mély sebeket. Csak ebben bízhatunk. Abban, hogy az emberek mégsem hülyék, nem lehet velük bármit megcsinálni, büntetlenül. Nem lehet a szemükbe hazudni, tündérmesével bódítani őket, miközben könyékig nyúlnak be a zsebükbe.

Ha pedig mégis, akkor valóban jaj nekünk, mindannyiunknak.

Már a vakokban sem bízhatsz, Viktor! (Orbánviktor-simogató 2010 októberében a Vakok Állami Intézetében)