Tanulságos ítéletről adott hírt az Index. A Fővárosi Törvényszék ma kihirdetett, sajnos még nem jogerős ítéletével elutasította a Legfőbb Ügyészség és Polt Péter keresetét Kis János valamint az Élet és Irodalom kiadója ellen.

Ezzel a bíróság nem azt erősítette meg, hogy Polt Péter egy ócska, tróger ember, a hatalom kiszolgálója, hanem csak azt mondta ki, hogy ha valaki ezt gondolja róla, akkor ezt a véleményét jogában áll tudatni a nyilvánossággal.

Külön pikantéria, hogy az írás szerint a legfőbb szügyész helybe ment a ló nemes szervéért, ugyanis "az alperesek több olyan újságcikket, interjút is idéztek a sérelmezett kijelentés megalapozottságának bizonyítására, melyekben jogászok az övéhez hasonló véleményt hangoztattak. Emellett emlékeztettek az ügyészség által 2001 és 2003 között megtagadott nyomozásokra az Országimázs Központ és a Happy End Kft. közötti szerződésekről, az MTV és a Millenáris Kht. gazdálkodásáról, melyekben az 1998-2002 közti kormányciklus nagyobbik kormánypártjához közelálló személyek is érintettek voltak."

Vagyis a per során Polt Péternek (remélem, ott volt!) végig kellett hallgatnia, hányan mondták már korábban is róla, hogy "ő bizony egy ócska, tróger ember, a hatalom kiszolgálója" (természetesen nem szó szerint értem, hanem a szemléltetés céljából, példaként említem az idézetjelek között lévő kifejezéseket).

Jelen posztnak nem célja annak vizsgálata, hogy Polt Péter vajon egy ócska, tróger ember, a hatalom kiszolgálója-e - bár az Index-cikk lényege az, hogy ha ezt Poldi bá így gondolja, akkor jogi következmények nélkül kimondhatja, ugyanis ez megfelelő összefüggésekbe ágyazva nem öncélú gyalázkodás, hanem politikai vélemény, méghozzá közszereplőről, sőt közhatalmat gyakorló személyről, s nem lépi túl a szabad véleménynyilvánítás jogilag kijelölt határait. "Az Alkotmánybíróság 36/1994. sz. határozata szerint az éles, erőteljes kritika is megengedett, ha az nem becsmérlő, nem öncélúan gyalázkodó."

De itt most nem erről van szó, még csak nem is Polt Péterről. Arra a fene nagy érzékenységre szeretném felhívni a figyelmet, ami a Fidesz szolgálatába szerződött embereket jellemzi. Ők, akik gátlás nélkül kiszolgálják az emberek nagyobb csoportjait bosszúból, politikai érdekből megnyomorító hatalmat, közben elvárják, hogy a közvélemény tekintse őket "független" szakembernek, értelmiséginek, kapja meg a kellő tiszteletet lelkiismeretes munkájuk. Na ez az, ami nem megy. Sőt. Helyesbítek. Valószínűleg már nem várják el, hogy ezt vagy azt GONDOLJA róluk az egyszeri ember (pedig de szép is lenne, ugye, ha ezt lehetne befolyásolni...), azt viszont már igen, hogy ne mondhassa ki, amit gondol. Vagy ha kimondja, jól büntessék meg. De hát ezek szerint ez se megy.

Hiába hitette el magával Schmitt Pál, hogy ő "az emberek embere", a Sándor-palota jólelkű, mosolygó sétálóművésze, a "közvélemény gyomra" ezt nem vette be. Ezért nem hunytak szemet a "magyar emberek" azon kis turpisság felett, ami a Kádár-rendszerben megszokott csalásocskának számított. Mindenki tudja, hogy Schmitt Pál nem a plágiumába bukott bele, hanem saját jellemtelen karrierjébe, amit lakájai megpróbáltak példamutató életútként feltüntetni.

Hiába írják majd be életrajzukba a magyar televízió, a magyar rádió és a magyar távirati iroda (a kisbetű szándékos - Poldi bá) jelenlegi vezetői, hogy közszolgálati sajtóintézmény pártsemleges, független szakmai vezetői voltak, nem tudom magam elé képzelni azt a humánpolitikai előadót, aki ezt olvasva ne temetné két kezét az arcába, megpróbálva legalább pár másodpercig palástolni a rá törő röhögéshullámot.

És így járnak majd a "független" médiatanács tagjai, bírósági vezetők, egyes vidéki és fővárosi színigazgatók, továbbá a népnemzeti kőfaragók és balett-táncosok. (Mert a talpnyalók mindenütt ott vannak.)

A jó hír az, hogy ezek szerint még ki lehet mondani azt, amit gondolunk róluk. Szembesíteni lehet a közéleti szereplőként a fejünkre szaró embereket saját szerepükkel, s minket sújtó jogi következmény nélkül figyelmeztethetjük őket: legalább szégyelljék magukat!

Ez volt a célja ennek a posztnak is.