Hosszú ideje pedzegetik a kormánypárti nyilatkozók, s most egyértelművé tették: két ügynöklista lesz. Egy nyilvános és egy nem nyilvános. Utóbbin (vagyis tehát továbbra is az ismeretlenség homályában) azok maradhatnak majd, akikről a hatalmon lévők úgy döntenek, hogy annak idején maguk is áldozatok voltak. (Cserébe esetleg még egyszer kérnek majd valamit.)

Gulyás Gergely fideszes képviselő egy vasárnapi konferencián jelentette be, hogy még ebben a hónapban parlament elé kerülhet az ügynökkérdést rendező törvényjavaslat. Az elképzelés szerint "főszabályként lehetővé kell tenni az iratok nagyobb nyilvánosságát. Ez alól csak a személyes, illetve a különleges személyes adatok élvezhetnek kivételt. A dokumentumok nyilvánosságra hozásakor viszont a jelenlegi ügynökfogalom egységét meg kell bontani: a fideszes képviselő külön kategóriába sorolná a közszereplőket; azokat, akik saját akaratukból működtek együtt, illetve írtak jelentéseket, továbbá azokat, akiket kényszerítettek az állambiztonsági szolgálatokkal való együttműködésre."

Régóta halljuk fideszes politikusoktól és a kormányzati értelmiségi-tudományos holdudvar képviselőitől, hogy azért nem egyszerű az ügynöklista nyilvánosságra hozatala, mert a beszervezett ügynökök egy része maga is áldozat volt, megzsarolták valami diákkori csíny miatt, esetleg családja sötét foltjával zsarolták, vagy szexuális másságát, valamilyen aberrációját használták fel arra, hogy beszervezzék.

Nyilvános lista híján csak feltételezés, hogy az egykori jelentők kilétének nyilvánosságra hozatala rendkívül kínos lenne a Fidesznek és a KDNP-nek egyaránt. Biztos, hogy nem véletlenül húzódik e kérdés rendezése 22 éve, s mára már óriási irodalma van az ügynöklista nyilvánosságával kapcsolatos vitának.

Talán nem járok messze az igazságtól, ha úgy gondolom, hogy a vezető kormánypártok az idő jótékony hatásában bízva próbáltak mind ez idáig menekülni az esetleg kellemetlen politikai következmények elől. Ha meghal mindenki, aki érintett volt, de legalábbis időben távol kerül attól, hogy Magyarország sorsának befolyásolására alkalmas pozíciót töltsön be, a következmények káros hatását minimalizálni lehet.

Inkább vállalták a kínos magyarázkodást, de nem csináltak semmit. Volt szó esetlegesen hamisított beszervezési nyilatkozatokról, az ominózus, minden adatot tartalmazó mágnesszalag feldolgozásának időigényességéről, arról, hogy ma is szinte minden adat hozzáférhető (persze tudósok számára, akik a megismert információkat jog szerint nem hozhatják nyilvánosságra...).

Most valami történt. A Fidesz (valószínűleg maga Orbán Viktor) végre elhatározta magát. Lám csak, a védekezésből át lehet menni támadásba! Hiszen ha kettébontják az ügynöklistát aszerint, hogy az érintettek maguk is áldozatok voltak, vagy inkább hazaárulók, akik meggyőződésből, vagy anyagi előnyök érdekében jelentettek ismerőseikről - legalább három legyet is üthet a Fidesz egy csapásra!

Egyrészt indokolttá válik az eddig megmagyarázhatatlan időhúzás, hiszen minden egyes ügynöksors külön-külön vizsgálandó. Másrészt két lista lesz, egy olyan, amely nyilvánosságra kerülhet és egy másik, amelynek szereplői továbbra is névtelenek, megismerhetetlenek maradnak. És a harmadik légy: nagy balhék következhetnek a ránk váró hónapokban (mondjuk például a gazdaságban, nemzetközi politikánkban), s ezekről jócskán elterelheti a figyelmet egy-egy jól bepácolt, de frissében tálalt ügynöksztori.

Természetesen nem gondoljuk, hogy pártparitásos bizottság fog dönteni arról, hogy ki melyik listára kerüljön. Bizony borítékolni lehet, hogy fideszes "szakemberek" végzik majd a szortírozást, s ennek következményét az olvasóra bízom. Nem elhanyagolható az az előny, hogy ha valaki a nyilvánosságra hozható listára kerül, annak történetét gyakorlatilag azonnal megismerheti majd a közvélemény. A többivel meg tessék türelmesen várni, nem kis munkáról van szó, nem várható el, hogy egyik hónapról a másikra hitelt érdemlően megállapítsák az adott ügynökről, hogy áldozat volt-e vagy szemét hazaáruló.

Nem kétséges, sok esetben előfordul majd, hogy találnak mentő körülményt az egykori besúgói munkára, másoknál pedig nem lesz ilyen. A még ma is aktív és esetleg a közéletben tevékenykedő érintettek reszkethetnek, vajon melyik listára kerülnek? Az utolsó lehetőség áll előttük, hogy valamilyen módon deklarálják a NER iránti elkötelezettségüket, hűségüket a néphez és a párthoz. (És ha jól számolom, ez már a negyedik légy.)  A tét nem kicsi, indulhat a harc az áldozati szerepért. Óra indul...