Megint szembesülhet azzal a miniszterelnök, hogy lehetetlen helyzetbe lavírozta saját magát.

Simor András pénteken nyilvánosságra hozta Orbán Viktorhoz írt, csütörtöki dátummal ellátott levelét, amelyben a hiteltárgyalások megkönnyítése érdekében felajánlást tesz: amennyiben a törvényhozás visszamenőleg megszünteti az általa és az EU által többször kifogásolt jogsértést és visszaállítja a jegybankelnök eredeti fizetését, úgy mandátumának végéig (a jogsértés időpontjáig visszamenőleg) lemond javadalmazásáról, azt jótékony célra fordítja, s egy forint fizetésért végzi munkáját.

Mivel Simor András fizetése az Orbán Viktor által legkategorikusabban kifogásolt "anomáliák" közé tartozott, s a miniszterelnök számára azon néhány kérdés közé tartozik most is, amelyekben nem hajlandó engedni az EU-IMF-tárgyalások előkészítése során, Orbán Viktor most nehéz helyzetbe kerül.

Kimondatlanul is a pénzéhesség, a mohóság vádja vetült Simorra, amikor az orbáni retorika szembeállította a jegybankelnök 8 milliós fizetését a "pofátlan jövedelmek" elleni harc jegyében 2 millió forintban limitált állami vezetői javadalmazásokkal. Meg sem hallotta a miniszterelnök azt az érvet, hogy jegybankelnök mandátuma közben nemhogy nem illik, de jogsértő hozzányúlni a létező status quo-hoz, beleértve a független vezető fizetését is. Már amennyiben uniós jogszabályokat tiszteletben tartó országról, vezetésről beszélünk.

Tudhatta mindenki, hogy ez olyan botrány, amiért majd egyszer muszáj fizetni, s egyben azzal is számolni kellett, hogy a Kossuth téri kétharmados szavazógép által végrehajtott (EU-)jogsértés sötét árnyékot vet a magyar vezetésre. Eggyel gyarapítja azon ügyek számát, amelyek következtében mind távolabbra kerülünk Európától. Egy okkal több azok sorában, amik kifogásolását egyszerűen nem érti a magyar médiában megszólaló fideszes politikus. (Akkor sem, amikor a bírálóktól konkrétumot kér, és ezt kapja.)

Simor András ezzel a levéllel sarokba szorította a miniszterelnököt. Mondhatjuk azt, hogy demagógiára demagógiával válaszolt, de ennél nyilván többről van szó. Részben azért, mert a zsebéből nem csak a 2 millióban meghatározott fizetés és a 8 milliós járandóság közötti különbség fog továbbra is hiányozni, hanem magából a kétmillióból is 1.999.000 forint. A pénzéhes, csúnya jegybankár jellemzés mostantól nem képviselhető a közvélemény előtt sem, Simor, nem csak tartja a tétet, hanem rá is emelt. (Külön nagyon kínos, hogy a jegybankelnök leveléből kiderül, már korábban, kétszer is kezdeményezte a megegyezést a fizetéséről, de erre a mai napig nem kapott választ...)

Orbán Viktor két dolgot tehet. Vagy ragaszkodik a jogsértő (és később valószínűleg még komolyabb konfliktusokat okozó) "lex Simor" fenntartásához - és ezzel nevetségessé teszi magát, de mégiscsak elvi kérdésként fogja fel továbbra is a problémát.

A másik lehetőség: él a Simor által kinyitott kiskapu lehetőségével, visszakozik és ezzel korábbi érveit nullázza le, vagyis lejáratja, nevetségessé teszi magát.

Nem egyszerű probléma, hiszen, ha az első megoldást választja, akkor a tárgyaló partnerek szemében újabb bizonyságot tesz rugalmatlanságáról, tárgyalóképtelenségéről, nem beszélve arról, hogy ha kerek-perec szembesítik majd azzal, hogy a tárgyalások megkezdésének feltétele a jegybankelnöki fizetés visszaállítása - amúgy is meg kell hátrálnia...

A második változat sanszosabb, hiszen némi kommunikációs trükkel győzelemként is beállítható: lám-lám, csak elvettük a lét ettől a rohadék pénzembertől, a következő jegybankelnök pedig már abszolút jogszerűen kapja meg a 2 milliós limitet. 

A fiatal, hátrányos helyzetű közgazdászpalánták támogatására létrejövő alapítvány neve pedig legyen majd Simor-Orbán Kézfogás Alapítvány...