A Hírtelevízió által élőben közvetített csütörtök délutáni brüsszeli meghallgatás "magyar hőse" egyenes derékkal, mosolyogva állta a hozzászólások rohamát - más kérdés, hogy a felvetésekre érdemben nem válaszolt. A végén aztán kard ki kard!

Ha valaki arról érdeklődött, igaz-e, hogy kriminalizálják a szegény embereket, megbírságolják a hajléktalanokat és ha azok nem tudnak fizetni (hogyan tudnának?), akkor börtönbe csukják őket? - a miniszterelnök-helyettes úr azt válaszolta: most adtunk át egy 600 "férőhelyes" hajléktalanszállót Budapesten és az a cél, hogy ne legyenek az emberek utcán a mostani mínusz 10-15 fokos hidegben.

Ha valaki azt kérdezte meg, igaz-e, hogy a kormány képviselői mást mondanak Brüsszelben és mást otthon, akkor a válaszban Navracsics úr arról beszélt, hogy a média miként tudósított a legutóbbi európai parlamenti meghallgatásról.

Navracsics úr az ülés elején még fergeteges önbizalommal oktatta az emberi jogi kérdésekben elég jártas képviselőket, hogy mi a demokratikus gondolkodás és viselkedés lényege, hogy az érveknek komoly szerepük van, és talán majd az európai unió tisztségviselői is megfelelnek ezeknek az elvárásoknak, s módosítják eddigi álláspontjukat a magyarországi fejleményekkel kapcsolatban.

A kisebbségek ügyét maga Navracsics miniszterelnök-helyettes úr tartotta rendkívül fontosnak, hiszen már első megszólalásakor elmondta, hogy a Fidesz küldött először cigány képviselőt és siketnémát az Európai Parlamentbe és mozgássérültet a magyar törvényhozásba. (Ekkor jött az első pofon, történetesen jobbról, a Navracsics úr jobbján ülő levezető elnöktől, aki megjegyezte, hogy a spanyolok már korábban küldtek cigány képviselőt az EP-be... Szinte hallottuk, ahogy Navracsics úr elmorzsol egy káromkodást és felhorkan: na de a siketnémák szegmensében aztán tényleg mi vagyunk az elsők!)

Természetesen Navracsics úr megkapta a segítséget az övéitől. Vezérfonal volt a kettős mérce, hogy bezzeg a (konkrétan meg nem nevezett) szomszédunkat nem basztatták, amikor angol nyelvű rádióadót szüntetett meg, korlátozta a kisebbségek jogait és nem engedte be a szomszéd EU-s tagország köztársasági elnökét a területére. Járóka Lívia elmondta, hogy soha kormány ennyit nem törődött még a cigánysággal, mint a mostani magyar, amelynek az egész európai romatársadalom nagyon sokat köszönhet. Áder János magára vállalta minden olyan kérdés megválaszolását, amely a magyarországi bírósági szervezettel kapcsolatos, hiszen, mint mondta (magyarul, hogy ne lehessen félreérteni): "A miniszterelnök engem egyébként korábban az igazságszolgáltatás irányításával, annak a reformnak az irányításával, politikai felügyeletével bízott meg, amiről itt nagyon sok kérdés elhangzott. Tehát ha ezzel kapcsolatos részletkérdéseik vannak, állok az önök rendelkezésére. Ugyanígy a választójogi törvény kidolgozását is én felügyeltem. Korábban elhangzottak ezzel kapcsolatban is mindenféle kritikák. Ha netán itt is vannak még aggodalmaik, szintén állok a rendelkezésükre."

Szó esett még a jogszabályok betűje mellett azok szelleméről, de ez sajnos valahogy elsikkadt a vitában.

Neelie Kroes, a digitális és médiaügyekkel foglalkozó EU-biztos, az Európai Bizottság médiaügyekben illetékes alelnöke már bevezetőjében elmondta, hogy a nap során tárgyalt Navracsics úrral, aki ígéretet tett a médiaszabályozással kapcsolatos szükséges változtatások végrehajtására. Ő (Kroes) arra számít, hogy ezt a kötelezettségvállalást a lehető leghamarabb hivatalosan "megismétlik", akár már itt, a plénum előtt megteszi ezt Navracsics úr.

Vitaösszefoglalójában, válaszainak elmondásakor Navracsics úr erről megfeledkezett, ezért a levezető elnök emlékeztette egy levegőben maradt kérdésre: hajlandó-e a magyar kormány együttműködni az Európa Tanáccsal a magyar médiaszabályozással és annak működési tapasztalataival kapcsolatban és vállalja-e már most, hogy a vizsgálat alapján születő változtatási kéréseket végrehajtja.

"Amit mondtam, azt nem kell újra elmondanom. Mi úgy szoktuk meg a Magyar Országgyűlésben is, hogy komoly embereknek tekintjük egymást és hogyha valaki valamit mond, akkor az úgy van. Én természetesen, ha úgy gondolja a biztos asszony, minden panel végén elmondom, hogy a magyar kormány érdekelt az európai együttműködésben. Azt is elmondom, hogy a magyar kormány érdekelt abban, hogy a jogszabályaink az európai joggal összhangban legyenek és azt is elmondom, amit már többször egyébként a biztos asszonnyal telefonon is megbeszéltünk, emailben is megbeszéltünk: természetesnek tartjuk, hogy a megállapodásnak megfelelően az Európa Tanács javaslatait figyelembe vesszük a jogszabályalkotás során."

És a mondat végén levitte a hangsúlyt, ezzel itt akkor vége is a történetnek.

Ekkor azonban Kroes asszony a következőt mondta:

"Nem azt kérem, hogy vegye figyelembe. Azt kérdezem, elfogadja-e és végrehajtja-e azokat a konkrét ajánlásokat, amelyeket az Európa Tanács megfogalmaz."

"Amennyiben ezek a javaslatok nem ellentétesek a magyar jogrendszerrel és a magyar alkotmányossággal, akkor természetesen." - így Navracsics úr.

(De jaj, még ezzel sincs vége, pedig olyan kerek lenne...)

"Ez más, mint amit ön az irodámban mondott nekem!" - és Kroes asszony szavait bizony taps és gúnyos nevetés kísérte a teremben...

"Elnézést! Akkor hadd válaszoljak: nem más, ez ugyanaz! Én ugyanis a magyar alkotmányra és a magyar jogrendszerre felesküdött képviselő vagyok. Értelemszerűen nem tételezem fel, hogy az Európa Tanács ezzel ellentétes javaslatot tenne. Ezért természetesen végrehajtjuk. Mint ahogy azt már mondtam a bevezetőmben is, de nem tehet az Európa Tanács számunkra olyan kényszerre kötelezettséget, amely a magyar alkotmánnyal ellentétes lenne."

A fenti párbeszéd (idézetek szó szerint!) nagyon mély értelmű, sok mindent megmagyaráz és sok kérdést felvet. Most azonban csak arra térek ki, hogy akkor az EU tisztségviselői a jövőben majd úgy állnak fel a magyar küldöttségekkel folytatott tárgyalások végén, hogy diszkréten megkérik partnerüket, volna szíves leülni itt a díványra, tényleg csak pár perc, a titkárnő mindjárt behozza az emlékeztetőt, amit, khm, izé, alá kéne írni, hogy legyen valami nyoma ennek az egész dolognak. Persze ez nem bizalmatlanság, csak az önökkel folytatott eddigi tárgyalások tapasztalatai alapján bevezetett óvintézkedés. Nem is diszkrimináció, alkalmazni fogjuk más országok küldöttségeivel szemben is, ha azok nem azt kommunikálják az ajtó túloldalán, mint amit nekünk mondanak az asztal mellett.

Szép új világ jön, még az eddiginél is jobb lesz magyarnak lenni Európában.