Istenien szórakoztam a magát még mindig államférfinak gondoló Áder beszédén. Mégiscsak jó dolog ez a demokrácia, gyorsan hozzá tudnánk szokni!

Új hang jelent meg a T. Házban. Igazat szólt és reményt adott, még akkor is, ha tudtuk, Majtényi László megválasztására semmi esély.

Közvetlen előzmény volt, hogy valami nevenincs fideszes propagandista egy-két napja kiállt az újságírók elé, és olyasmit mondott, hogy Majtényi Lászlónak inkább a bábszínházban kellene indulnia valamilyen tisztségért. Humorosnak szánt megjegyzésével azt a kormányzati vádat mantrázta kreatívnak hitt módon, hogy Majtényi Soros-bérenc.

És eljött a nagy nap. A Fidesz, Kósa Lajos kegyéből az ellenjelölt is felszólalhatott a Házban. (Ezt az engedékenységet azóta Lajos valószínűleg megbánta.)

Majtényi úgy beszélt, mint egy polgár, akinek nincs veszíteni valója. Tény, kevés ilyen ember van ma az országban, de sokunk véleményét fogalmazta meg, Színes, elegáns, mégis gyilkos erővel ható odaszólásai mellett komoly érdemi mondanivalója volt. Felvázolta, miként kellene működnie ennek az országnak, "felhomályosította" talán a fideszeseket is, hogy miért veszélyes, ha a független intézmények helyett egyetlen ember kénye-kedve szerint alakulnak a dolgok. Megmondta "előre", hogy ha megválasztanák, milyen legitim eszközökkel harcolna a korcs hatalom ellen (a megszólalás korlátlan lehetőségével és jogszabályok benyújtásának eszközével). Hozzátette, megválasztóinak fél óránál tovább nem lenne hálás, vagyis egyértelművé tette, ha az "övéi" kerülnének hatalomra, ugyanúgy őrködne az alkotmányosság felett, mint most.

A sajtószabadságról szóló törvény, új alkotmánybírósági törvény, szociális törvény felsőoktatási és közoktatási törvény és a korrupció megfékezéséről szóló törvény - ezek állnak legközelebb Majtényi László szívéhez.

Már itt a vád, hogy ez egy ellenzéki programbeszéd volt. Igen! A normális Magyarország megteremtésének programbeszéde. Mi a gond ezzel??

"Aki minden hatalmat megszerez, törvényszerűen mindent el is veszít. Útja ezért politikai értelemben a semmibe vezet."

Majtényi oktatta a padsorokban ülő képviselőket, mint a hülye gyerekeket, jó volt nézni, hallgatni, na.

Ha jól belegondolunk, a méltóságot az eseménynek hivatalból "kölcsönözni szánt" kormányszínház előadása már akkor kabaréműfajra váltott, amikor Kövér László (a másik nagy államférfi) felolvasta St. Áder jelölt életrajzát. Egy fideszes karrierista szép életútja volt ez, konkrétan okadatolva, hogy miért nem képes egy ilyen ember megtestesíteni a nemzet egységét.

Áder komor arccal hallgatta vetélytársának beszédét és ez a komorság talán most mélyebb volt, mint az általában felvett államférfiúi(nak gondolt) arc. Talán megértette, hogy itt valójában csak egyetlen államférfi van a teremben és az nem ő. Ráadásul, ismervén saját beszédét, amit majd mindjárt elmond, valószínűleg már ekkor marhatta belülről a szégyen: mégis, milyen érzés lesz elmondani ezt ott fent a pulpituson, a most hallottak után...?!

St. Áder János negyedórás beszéde szánalmas vergődés volt. Jól mutatja a brüsszeli száműzetésből öt éve visszahívott fideszes káder politikusi képességeit, hogy előre megírt beszédéből képtelen volt kihagyni vagy legalább valamennyire átalakítani a Fidesz által nagyon utált politikai tiszteletkört: a köszönetet Majtényi Lászlónak, hogy vállalta a megmérettetést és "megosztotta velünk gondolatait"(!). Ez azért nagyvonalú St. Ádertől, mert Majtényi ezt is mondta:

"Köztársasági elnökként bizonyosan nem lennék odafagyott mosolyú köszönőember, sem pedig néma és komor szfinx. Olyan helyzetben, amelyben az alkotmányosság helyreállítása a tét, a köztársasági elnök felelőssége különösen nagy."

Nincs kétségem, hogy Majtényi eleget tudna tenni ennek a felelősségnek - akár a rendszerváltás után. Hétfői lenyűgöző szereplésének számomra egy vitatható pontja volt. Nem értek egyet azzal, hogy feltűzte a kokárdát, amit vélhetően a teremőrök osztottak szét az ülés elején, hiszen mindenkin pontosan ugyanaz a "modell" volt látható. Egyrészt azért nem tetszett rajta ez a jelvény, mert március 15. nem ma van, hanem szerdán lesz. Aki ma teszi ki, amikor még nem ünneplünk, pontosan olyan, mint az a túlzott magyarkodó, akit irodalmi idézettel állított pellengérre beszédében a valódi köztársaságielnök-jelölt. A másik ok: éppen a kokárda volt az, amelynek segítségével - akkor még kísérleti fázisban Orbán Viktor igyekezett kettészakítani a nemzetet. A viselése kettős jelképpé vált, az eredeti mellett annak jelképévé, hogy "a kokárda a miénk", azt nem tűzheti fel bármilyen idegenszívű, még ha magyarnak is vallja magát.

Nagyívű beszédét St. Áder azzal kezdte, hogy mindenki joggal várja tőle: számoljon be, mit sikerült megvalósítani abból, amit öt éve ígért. Teljes körű számvetésre persze ez a 15 perc nem elég, ezt mindenki megértheti.

"Inkább csak néhány példát szeretnék az önök figyelmébe ajánlani."

Mondta, majd öt és fél percig beszélt a második világháború végén Szerbiában történtekről, a "hideg napokról", s arról, hogy milyen személyes érdemei vannak a megbékélés elérésében. Ilyenek voltak beszédének arányai.

Nem szólt mindarról, amihez szégyenteljesen asszisztált, az ország kettészakításáról, a hatalomnak a joggal való súlyos visszaéléseiről, a mindent elborító, már hétköznapjaink részévé vált korrupcióról, az egyre súlyosabb következményekkel járó szegénységről, külpolitikai orientációnk kockázatairól és más, sokkal fontosabb dolgokról, mint amilyen egy-egy történelmi helyzet (egyébként jogos és megsüvegelendő) tisztázása partnereinkkel.

St. Áder János önmagát fényezte, méghozzá a Fidesz által naponta művelt verbális és tematikai körön belül. Ezért volt szánalmas a beszéde önmagában is, de Majtényiéhez képest különösen. Egyetlen érdemeként azt tudom felhozni, hogy most nem hatódott meg a saját szavaitól, mint szokott, de ennek nyilván az az oka, hogy a Majtényi-beszéd után érezte: rohadtul nincsenek egy súlycsoportban.

Ahogy a Magyar Narancs írta legutóbbi számában:

"Áder János díszfasznak is béna. Nem tud beszélni, nincs kiállása, nem volt szerencsénk az elmúlt időben egyetlen gondolatát sem megismerni, nincsenek múltbeli érdemei, amiket elő lehetne citálni rosszabb napokon."

Ideális választás Orbán Viktor számára.