Meg lehet ezt úszni személyi torzulás nélkül, hogy valaki a hatalom közelébe kerül? - kérdezte Kepes András Orbán Viktort 1994-ben.

A műsor a Desszert című csevegős műfajú produkció, amelynek egyik 1994-es adását a húsvéti ünnepek alatt ismételte meg a közszolgálati M3 csatorna.

Nagyon érdekes adást láthattunk, amelynek a jelenlegi miniszterelnök (akkori liberális ellenzéki politikus...) mellett Bojár Gábor fizikus, menedzser és Mészöly Kálmán labdarúgó-mesteredző volt a vendége.

Tehát 1994-ben járunk, Orbán Viktor még igazolt labdarúgó (a MEDOSZ Erdért játékosa), de délutánonként már sok dolga van, ezért egy szakember külön foglalkozik vele délelőttönként, amiben nincs sok köszönet, hajtja őt rendesen a salakon. Szerény, önmagáról láthatóan kedvező képet mutatni igyekvő, szimpatikus fiatalembert ismerünk meg ebben az Orbán Viktorban, aki csak nyomokban emlékeztet a maira. Akkor még sokkal gyorsabban beszélt, jóval zártabban ejtette ki az "á" hangot, érződik vidéki származása. Kepes András rendkívül finoman szóba is hozza azt a kényes témát, hogy milyen motivációt jelent a vidékről "felkerülők" számára a közeg, ahonnan jöttek, a bizonyítási kényszer.

Ezt a kérdést O.V. ma már sokkal ingerültebben utasítaná vissza, akkor enyhén kimért, de nagyon határozott hangon határolta el magát az ilyesfajta felosztástól. Ugyanakkor megtudhattuk, hogy szülei azt tűzték ki célul: ő legyen a család első, egyetemet végzett tagja. Politikusi pályára tévedését édesapja már nem nézte jó szemmel, hiszen kitaníttatták őt, rendes szakmát adtak a kezébe, az lett volna a családi elvárás, hogy a diploma átvétele után kezdjen el dolgozni, menjen el ügyvédnek, élje a rendes emberek életét.

"Ő azt a világot ismerte, amikor az ember az iskolából kijön, a munkahelyre beáll és akkor dolgozik."

Akik karrierként választják a politikusi életet, azok most jönnek - mondja az 1994-es Orbán Viktor, aki társaival, saját értékelése szerint még "morális felindulásból" került a politikusi pályára.

"Erkölcsi indíttatás volt 1985 és 1990 között, mikor láttuk, hogy recseg-ropog a rendszer, lehet valamit csinálni, értelmiségiek vagyunk, ilyen szempontból van felelősségünk, talán némileg több, mint az ország más polgárainak az ország jövőjére. Szóval a mi dolgunk, hogy lássunk sok mindent előre, hiszen mi vagyunk, akiket iskoláztattak, meg taníttattak, ezért talán nekünk ezt látni kell és úgy láttuk, hogy itt most sorsfordító idők lesznek, ebben részt kell venni és nagy lehetőségek vannak, nem a mi számunkra, hanem az ország számára, ezek egy része egyébként meg is valósult az ország szempontjából."

"A Fideszben az mindig úgy volt szokás, hogy 8-10 ember, aki régről vitte ezt a pártot, az le szokott ülni egymással és ilyen morális kihívások idején megbeszéljük, hogy akkor most ki mit gondol."

Szóval azért abban a szimpatikus Orbán Viktorban - mai szemmel, mai ismeretek birtokában - mégiscsak benne volt napjaink Viktátora, az a politikus, amivé lett ő az eltelt 22 évben.

Például azt mondja, hogy a munkájában szeretni azt lehet, hogy az ember mégiscsak napról napra valami fontos dolgot csinál. A törvényjavaslatok elfogadása 10 millió ember sorsát befolyásolja. Szakmai, jogász szempontból ez nagyon vonzó dolog. (Még vonzóbb lehet úgy befolyásolni embermilliók életét, hogy a törvényhozás már csak az ő szándékainak végrehajtója - úgy gondolom.)

De olyan is van, amit már 1994-ben nem szeretett a munkájában ez a szimpatikus politikus:

"Amit nem szeretek benne, az a közszereplés, az első. Nagyon nem szeretem. Az állandó reflektorfényben való létezés, az, hogy nem tud az ember igazából maga lenni, nem tud az utcán úgy végigmenni, hogy ne kelljen arra gondolni, hogy most nézik, hogy mindjárt megkérdezik."

Ebből a nagyon őszinte vallomásból számomra az tűnik ki, hogy Orbán Viktor majdnem három évtizede áldozatot hoz értünk. Megváltoztatta az életét, hogy befolyásolhassa 10 millió ember sorsának alakítását, s gyanítom, hogy ma meg is van sértve, hogy ezt az áldozatot az ország fele nem ismeri el, nem értékeli, nem becsüli semmire. Sőt...

Aztán egy másik, nagyon jellemző szakasz a beszélgetésből: néhány árulkodó pillanat arról, hogy mennyire gyenge Orbán Viktor kudarctűrő képessége. Meglepően őszinte mondatok:

"Én rágódom inkább. Engem azért bánt, hogy... Össze lehet esküdni az ember ellen, meg kiderül, hogy az ellenfél az aljasabb volt, mint mi magunk, és ezt nem vettük észre időben, ezt mind ki lehet találni, valami ilyesmit. De az embert mégiscsak rágja, hogy hol hibáztam el, szóval mi volt a hiba, mi az, amit ha másképp csináltam volna, akkor az egész pontosan a fordítottjára sült volna el. Én sokkal inkább ülök a kudarcon, próbálom boncolgatni, nem tudom magam könnyen túltenni rajta."

Szóval valószínűleg innen ered a kényszer, hogy mindent egy lapra kell feltenni, s ha az bejön, akkor utána már cinkelt kártyával lehet biztosítani a további sikereket. Csak a siker, a siker és még egyszer a siker az elviselhető. Ez a nagyon markáns tulajdonság erősödhetett még tovább Orbán Viktor politikai kudarcai miatt, s vezetett a mára kialakult, teljesen más személyiséghez.

És hát, a bevezetőben idézett riporteri kérdés, miszerint meg lehet-e úszni a hatalom közelébe kerülést személyi torzulás nélkül. Az 1994-es Orbán Viktor válasza:

"Hát..., erre nincs személyes válaszom, mert még nem kerültem életemben oda, tehát majd hogyha egyszer ez megtörténik véletlenül, akkor majd visszaemlékezve meg tudom mondani. Ismerek nagyon sok olyan nyugat-európai politikust viszont, akiről a legjobbakat tudom mondani és azt tudom mondani, hogy személyiségtorzulás nélkül élte ezt meg. Nagyon komoly liberális pártkapcsolataink vannak és ott van néhány... Lambsdorff gróf úr például, aki a német liberális pártnak a vezetője, egy mindenfajta személyiségtorzulástól mentes ember, a holland liberális párt főnöke, szóval vannak olyan, már az 50-es-60-as éveiket taposó politikusok, akik kiváló morális állapotban vannak. Hát, ez biztató, szerintem."

Köszönjük az M3-nak, hogy műsorra tűzte ezt a beszélgetést (reméljük, senkinek nem lesz baja ebből), nagyon tanulságos volt, amellett, hogy végtelenül elszomorító, hiszen kiáltó a kérdés: hova tűnt ez az Orbán Viktor???

A beszélgetésből önkényesen kiragadott részletek, Orbán Viktor-szereplések: