Megdöbbentő, hogy kormányzati tisztviselők mit engednek meg maguknak a törvényhozásban, amikor választott parlamenti képviselők - megszabott procedúra szerint - kérdezik őket. Hétfői parlamenti bohóctréfa nyolc és fél percben.

Többször foglalkoztam már azzal, hogy Orbán Viktor kegyelméből államigazgatási adminisztratív pozíciót betöltő (perc)emberkék miként igyekeznek teljesíteni a szerintük rá háruló feladatot, s az őket kérdező, interpelláló parlamenti képviselőknek tisztességes, szakszerű magyarázat helyett nem csak udvariatlan, hanem kifejezetten agresszív, politizáló stílusú, támadó választ adnak. Rétvári Bence, Fónagy János (és sorolhatnám) egyszerűen képtelen megérteni, hogy neki nem az a dolga, hogy visszatámadjon, felrójon a kérdezőnek bármit. A konkrét kérdésre kellene válaszolnia, szenvedélytől mentesen, tárgyszerűen. Nem, ők kibontakoznak. Bizonyítanak. Megmutatják, hogy megérdemlik az államtitkári fizetést, hűséges szolgáik uruknak. POLITIZÁLNAK.

És tehetik, senki nem vonja felelősségre őket, gyanítom, még dicséretet is kapnak.

Hétfő délután Karácsony Gergely független képviselő interpellálta a felsőoktatásért felelős minisztert. Kellően unalmasan előadott mondandója során tényeket sorolt arról, hogy a Fidesz szembe került saját koncepciójával, hogy a kormány tönkre tette a felsőoktatást, az ország jövőjét. Blablabla, csak a megszokott,mondhatja mindenki, ez úgyis lepereg a kétharmadról, semmilyen tény rájuk olvasása nem téríti el őket a politikai szolgálattól.

Tehát szép csendben végig is aludta volna mindenki ezt az időszakot, ha az interpellációra válaszoló Doncsev András államtitkár nem akarta volna bizonyítani ember és Orbán Viktor előtt, hogy ő legény a gáton. De akarta. Ezért ekézni kezdte Karácsony Gergelyt.
 
Amikor már több mint egy perce beszélt Dopeman-ról, az ülésen elnöklő Ujhelyi István megkérte, hogy az interpellációra válaszoljon. "Ha engednék, rátérnék" - mondta erre Doncsev, minden elképzelhető pimaszsági rekordot felülmúlva. És azonnal idézni kezdte Pityinger munkáit, "mint például Drogsztár, A halott ribanc nem ugat és a Megyünk lopni zeneszámok." Így folytatta:

"Ön valóban a kormány felsőoktatási intézkedéseit kívánja bírálni? Ön komolyan gondolja, tisztelt képviselő úr, hogy erről a hogy is mondjam, "szellemi katedráról", erről a sajátos erkölcsi piedesztálról kíván minket kérdezni? Tisztelt képviselő úr! Ön magának osztaná azt a szerepet, hogy a felsőoktatás szétverésével vádoljon bennünket, miközben önök - különös barátaikkal egyetemben - a magyar politikai kultúrának a szétverésén fáradoznak? Tudja, mit, képviselő úr? Én nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek."

Doncsev úr válaszának e pontján (midőn 2 perc 30 másodperc telt már el a rendelkezésére álló időből,) rátért az érdemi mondandóra:

"Egyébként, ami a felsőoktatást érinti... (Na! Naaa - hallatszik sok bekiabálás a teremzajból jól kiszűrhetően) A felsőoktatás - köszöni szépen, jól van. A januárban létrehozott felsőoktatási kerekasztalnak köszönhetően, mely a felsőoktatás valamennyi legitim szereplőjét tömöríti, az valóban minőségi, versenyképes, felelősségvállalásra építő rendszert alakítottunk ki, amelynek a finomhangolása most zajlik. Köszönöm szépen."

Az államtitkár ezek után elégedetten leült, jó érzését a nagy számú kormányoldali képviselők hosszú tapsa is táplálta.

Kormányzati válasz egy ellenzéki interpellációra 2013-ban. Csoda-e ha Kövér László feleslegesnek tartja az általa irányított törvényhozást, mint a parlamenti demokrácia terepét? Hát erre tényleg semmi szükség.

Doncsev úr egyébként nagy elégedettségében észre sem vette, hogy az elnöklő Ujhelyi István rövid átkötő szövegében még porig alázta, megemlítve, hogy az államtitkár válaszadási idejéből megmaradt egy teljes perc...

Mármost az interpellációról azt kell tudni, hogy jó előre be kell adni, annak írásos szövegétől nem szabad eltérni. Így a kormány képviselője alaposan fel tud készülni a válaszra, ne kell rögtönöznie. Doncsev úr nem is rögtönzött, látható a felvételen, hogy az asztalon lévő spirálfüzetére sandítva olvassa a teljesen nem oda illő választ. Ennyire vette komolyan a feladatát, ennyire méltatta a T. Ház tekintélyét ez az államtitkár - ki is vívta övéinek elismerését.

Karácsony Gergely válaszában csak hüledezni tudott, hogy "Ez most mi volt?" Mint mondta, ő nem a kormány Pityinger-ügyi államtitkárához intézte szavait.

Pedig de.