A hazai politikai közéletben nincs fix pont, csak egy. A Magyar Országgyűlés ülése SOHA nem kezdődik el a hivatalosan kiírt kezdési időpontban.

Mondhatni, ez rendszerfüggetlen. Stadinger Istvántól Kövér Lászlóig minden házelnök szart (utóbbi most is szarik) arra, hogy a televízió által közvetített egyenes adás jóvoltából egy egész ország látja, hogy képtelenek elkezdeni a munkaidő kezdetekor a törvényhozást.

A különbség annyi, hogy rendszerváltás előtt az NDK-tól műsorcsere révén hozzánk került "Zenés ajándékkosár" vetítésébe kezdett a reménytelenségben megőszült aktuális adásrendező, aztán a Horn-érában természetfilmet vetítettek, manapság pedig szép magyar tájakat mutatnak "holtidőben".
--------------------------------------------------------------------------------
FRISSÍTÉS
Fodor István egykori "rendszerzáró házelnök", ideiglenes államfő posztom élesítése óta jelezte: az ő idejében bizony időben kezdődtek meg a plenáris ülések. Őt tehát megkövetem az általánosításért.
--------------------------------------------------------------------------------
Egy újszülöttnek minden vicc új alapon egy időben megpróbálta a tévériporter kitölteni a várakozás idejét azzal, hogy felolvasta a kezében lévő programot: milyen témákat tárgyal a parlament a most kezdődő ülésnapon, kik jelentkeztek napirend előtti felszólalásra, stb. Húzta az időt, nyomta, nyomta a dumát, de általában nem volt elég muníciója, mégiscsak el kellett kezdeni a Havasok vagy a Vértes hegység bemutatását, legalább le is nyugodott mindenki, mire kezdődött a parlamenti adok-kapok. Ha szerencséje volt, 8-10 perc után megjelent a pulpituson Kövér László és a szpíker diadalittasan jelenthette: "Át is adom a szót a házelnöknek!"

Soha egyetlen ülésvezető politikus nem tartotta szükségesnek, hogy megindokolja a késést, hogy elnézést kérjen. Pedig tudják, hogy élő adásban vannak, hogyne tudnák. (Még az ülésnap megnyitásának eléjük tett, hivatalos forgatókönyv-szövegében is benne van: "... és azokat is köszöntöm, akik a tévé képernyőjén követik nyomon munkánkat".)

Ők természetesnek tartják, hogy a 13.00-as kezdés 13.08 is lehet. Hát ezért is probléma (bár messze nem ez a legnagyobb probléma), hogy olyan emberek döntenek az ország sorsáról, akiknek soha nem volt normális munkahelyük, el sem tudják képzelni, hogy rendes melóhelyen nem beérkezni kell óra nullakor, hanem megkezdeni a munkát.

Mondhatja bárki, hogy ez apróság, legyinteni sem érdemes rá, de szerintem nem így van. Jól mutatja ez a kis adalék, hogy a magyar politikai elit mennyire pökhendi, mennyire lenéz minden mást, amit nem ő csinál. S közben elvárja a saját munkája iránti tiszteletet.

A T. Ház tekintélyére oly kényes Kövér Lászlónak szeme sem rebben, amikor rendszeresen 4-5 perces késéssel érkezik az ülésterembe mint levezető elnök, eszébe nem jut, hogy kimentse magát, neki ez így természetes, örüljön mindenki, hogy egyáltalán benézett ma.

Hétfőn csoda történt. Nem csak az, hogy a megszokott 8-10 perces csúszás helyett több mint 15 perces késéssel kezdődött meg a plenáris ülés. És megmagyarázták, hogy miért! Na nem a házelnök, a pulpitusról, ő egy büdös szót sem szólt erről most sem, de legalább Nika ("báb") György, a tévénézőknek mentegetőzött kicsit kenyéradói nevében. Hát az történt, hogy ülésezett az Interparlamentáris Unió magyar tagozatának közgyűlése (ez a testület valószínűleg minden idők legnagyobb politikai gittegylete) és nem tudták megválasztani elsőre Ertsey Katalint e testület fontos alelnöki posztjára, csak másodikra! Azta!

De legalább most már nyugodtan alszom, kezdtem éppen ideges lenni, hogy esetleg talán hadat üzentünk Szíriának, ezért késik olyan sokat a kezdés.