Olvasom, hogy Mesterházy Attila, az MSZP elnöke Brüsszelben lobbizott azért, hogy Magyarország lakosait (szándékosan fogalmazok így, ő a "magyar emberek" kifejezést használja) ne büntessék azért, mert "...egy kormány és egy miniszterelnök rosszul cselekszik, és állandóan harcolni akar a szövetségeseinkkel és a barátainkkal".

Erről beszélek.

A Klubrádióban aztán a saját hangján is előadta, mi is indokolta a brüsszeli fellépést.

"Olyat nem lehet támogatni szerintem egyetlenegy magyar politikusnak sem, hogy a kormány hibái miatt, a miniszterelnöknek a hogy mondjam, a ... most udvarias akarok lenni...: téves víziója miatt Magyarországot, a magyar népet, a magyar embereket büntessék és szankcionálják. Tehát azért mondjuk azt, hogy ez az atombombaszerű megoldás, ami a szavazati jog megvonása vagy pedig forrásoknak a felfüggesztése, számunkra nem elfogadható. Gondoljunk bele: Magyarországon az összes fejlesztés, ami történik az országban, annak 97-98 százalékát európai uniós forrásokból finanszírozzuk. Tehát kezdve a különböző építkezések, óvoda, bölcsőde, iskola, kórház, útfelújítás, mind-mind európai uniós forrásból van. Na most, hogyha ezeket felfüggesztik, amúgy sem túl gyorsan és hatékonyan használják fel, na akkor meg aztán végképp nehéz helyzetbe kerülünk."

Így mondja, hozzátéve, inkább támogatnák azt, amit Martonyi külügyminiszter is pedzegetett, hogy a magyar kormány kérje a Velencei Bizottság véleményét a mostani, negyedik alkotmánymódosításról. A Fidesz ellenzékben úgyis mindig számukra mérvadó, mértékadó szakmai véleményként hivatkozott a Velencei Bizottság állásfoglalásaira.
 
Ezek bizony ijesztő mondatok, s több, rendkívül kényes kérdést is felvetnek. Természetesen az első az, hogy akarhatja-e, kívánhatja-e felelős magyar politikus, hogy az Európai Unió szankcionálja Magyarországot mindazért, amit az Orbán-hatalom művelt az elmúlt csaknem három évben. Túl egyszerű rávágni, hogy aki ezzel egyetért, az hazaáruló.

Vajon a NER által az elmúlt években megnyomorítottak tömegei nem éppen Brüsszelre tekintenek úgy, mint az egyetlen esélyre, hogy valaki megfékezze ezt az ámokfutást? Nem bizonyosodott be már többször is, hogy Orbán Viktor kizárólag az erő nyelvén ért?

A magyar történelem szempontjából tragikus kétharmad mellett a honi  ellenzék állapota, megrogyása, a köztiszteletet kivívni képes markáns ellenzéki politikusok hiánya vezetett oda, hogy az ember kénytelen az EU intézményeiben reménykedni, hátha annyira veszélyesnek érzik ezt a rosszindulatú daganatot itt, Európa közepén, hogy élnek a meglévő eszközökkel a beteg megmentése érdekében. S ha ezek az eszközök nem hatékonyak e példátlan kór megfékezésére, akkor újakat találnak ki.

A másik kérdés a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének politikai helyzetértékelési képességével, ha úgy tetszik, államférfiúi készségével, tehetségével, teljesítményével kapcsolatos. És ez nem kevésbé kényes, mint az előző.

Azt mondja Mesterházy Attila, hogy egy kormány hibái, egy miniszterelnök téves víziói miatt büntetné az EU Magyarországot a szankciókkal. Félve teszem fel a kérdést: hol élt Mesterházy Attila az elmúlt három, sőt, az elmúlt 24 évben? Hát tényleg nem vette észre, hogy az Orbán-kormány csak a szakmai területeken halmoz hibát hibára? A politikai szférában óramű pontossággal hajtotta, hajtja végre, amit eltervezett? Ráadásul mindezt előre meg is mondta, senkit nem érhetett meglepetés. ("Kis többség, kis változás, nagy többség, nagy változás".)

Olcsó poén lenne wellnessezni, de tényleg, hol volt Mesterházy Attila, amikor az Orbán-hatalom módszeresen, könyörtelenül, embertömegek személyes sorsára való tekintet nélkül építette le a jogállamot? És amikor a mű elkészül, a szocialisták vezére a segítségére siet? "Vannak még hibák elvtársak, de ezekért nem szenvedhet az egész nép, hiszen ezeket a hibákat a vezetők követték el." És akkor ez így rendben van, rendben lesz a következő néhány évtizedre szólóan?

Valahogy nem látom a szocialisták tömegeit az utcán, nem érzékelem az indulatot, az emocionális "elég volt" hangulatot az MSZP-sek körében. Mintha jól elvolnának a legnagyobb ellenzéki párt szerepében. Tényleg ennyire rövidlátóak lennének?

Vessünk egy pillantást arra is, miként tekinthetnek Brüsszelben erre a szocialista fellépésre. Vajon a hazafit, az elvi szilárdságú hős politikust látják Mesterházyban? Vagy egy olyan ellenzéki figurát, aki megvédi "házi zsarnokát", nem tart igényt a kordában tartás egyetlen jelenlegi eszközére, arra, hogy az EU megszorongassa Orbán Viktor tökét. Persze a magyarok tökét is, mert az ő töke a mi tökünk is. Vagy fordítva, ebbe kis híján belezavarodtam - de azért érthető, ugye?

Vajon mire számít Mesterházy a brüsszeli lobbizásért cserébe? A középen álló fideszesek kegyéért harcol? A sajtóvisszhang a nullával egyenlő, politikai elemzést a brüsszeli "kiállásról" nem találtam. Elvi politizálásról lenne szó? Félre a praktikummal, fenébe a hazai jogtiprással, magyar embert ne bántson az EU! Erről van szó? És ettől majd jobb lesz itthon nekünk?

Akárhonnan emelek ki gondolatot a fent meghallgatható rádiónyilatkozatból, elborzadok, hogy ez az ember ennyit ért a jelenlegi helyzetből? Megmagyarázza nekünk, hogy itt minden az EU-pénzből épül? Igen, valóban. De nem csak az óvoda és a bölcsőde, hanem az orbáni "nemzeti nagytőke" is. Kik nyerik a beruházásokra kiírt pályázatokat? Vajon melyik politikai erő bázisát erősíti minden egyes EU-finanszírozta beruházás?

Természetesen a dolog nagyon kényes. Valóban elég hülyén veszi ki magát, ha egy komoly politikus Brüsszelben azért lép fel, hogy vegyenek el a saját hazájától. Már csak azért is kínos ez, mert az illető egyúttal beismeri saját tehetetlenségét, azt, hogy az ellenzék képtelen bármit is tenni a jelenlegi katasztrófahelyzet megváltoztatásáért. De ennél talán még akkor is jobban járt volna Mesterházy Attila, ha - államférfihoz méltóbb módon - hallgat.