A történetnek még nincs vége, de néhány tapasztalatot már érdemes összegezni az Orbán-hatalmat láthatóan váratlanul érő diák- és hallgatói ellenállási mozgalom kapcsán.

1. (És a legfontosabb.) A magyar kormány bizonyította alkalmatlanságát arra, hogy irányítsa ezt az országot. Nem először és persze nem utoljára. A miniszterelnök hektikus, hangulati alapon naponta, lassan már óráról órára változó "megoldásai" leplezik le a koncepciótlanságot, azt, hogy a döntések mögül teljes mértékben hiányzik a megalapozottság, a több lépésre előre gondolkodás. Még csak nem is a társadalommal, az érintettekkel való konzultációt hiányolom, hanem pusztán az ésszerűséget, a logikát. Azt kérdezem, hogy egy maguknak felállított, állítólag hosszú távra szóló, szakszerű és igazságos rendszer fundamentális elemeit hogy lehet tetszés szerint eldobni, majd elővenni, majd megint eldobni és mással helyettesíteni. Nincs az a józan gondolkodású egyszerű állampolgár, aki mindebből ne arra a következésre jutna, hogy ezek azt sem tudják, hogy mit akarnak.

Itt az ország irányításával vannak súlyos problémák. Erre világított rá mindaz, ami történt és ez majdhogynem független az ideológiai szempontoktól, más kérdés, hogy ideológiai szempontok miatt nem hajlandók meglátni a tényeket sem azok, akik futnak a pénzük után, hiszen a Fideszre szavaztak.

2. Orbán Viktor és a kormány ez ügyben megmutatta mindannak az esszenciáját, ami a kétharmados hatalom megszerzése óta minden téren jellemzi: a hatalmi gőgöt, a másik ember érdekének és véleményének semmibe vételét, s hatalmi eszközök igénybe vételét a hagyományos polgári eszközökkel élőkkel szemben

Egy egész ország nézte végig az elmúlt néhány napban, hogy az ország felelős miniszterelnöke mit adott elő, lejáratva saját magát (már azoknál, akiknél erre még volt lehetősége). Ne felejtsük, hogy először a szó szoros értelmében kiröhögte a diákokat. Heherészve viccelődött azon, hogy amiről nincs döntés, az ellen még ne tiltakozzanak. Az ember nem akart hinni a fülének. Mint ha nem a kormányszóvivő jelentette volna be a legfontosabb döntéseket.

És aztán mi történt? Megrettent az ország hajójának oly biztos kezű kormányosa néhány száz-néhány ezer fiatal gyerek utcára vonulásától? Vagy rájött, hogy ostobaságot csinált? Dehogy! Azt hitte szegény, hogy pragmatikus, "államférfihoz illő" döntést hozott. Pedig csak leleplezte önmagát: Magyarországon pillanatnyi ötletek alapján döntenek az ország hosszú távú sorsát befolyásoló kérdésekről. Hol jól, hol rosszul, bár előbbire nem nagyon láttunk példát és már önmagában ez is furcsa.

Kipécézni a diákvezetőket, megpróbálni lejáratni őket saját társaik és a közvélemény előtt, közvetlen, agitpropos sajtóirányítással olyan hangulatot kelteni a közmédia híradásaiban, hogy a szegény, nyitott, kompromisszumra kész kormány mindent megtenne, de ezek az anarchista diákok tárgyalásképtelenek, felrúgnak minden civilizált formát - na ez a Fidesz-gépezet, ez Orbán Viktor demokratikus politizálása. Nagyon sok embernek felnyithatta a szemét az elmúlt egy-két hét.

3. Nyilvánvalónak tűnik, hogy az ország irányítása azért sincs jó kézben, mert a miniszterelnök súlyosan téved konkrét helyzetek megítélésében. Először látványosan alábecsülte a hallgatói és oktatói tiltakozás jelentőségét, lehetőségeit, aztán meggyőződésem, hogy átesett a ló másik oldalára és megrettent, túlbecsülte a helyzetben rá háruló veszélyeket, ezért akarta még a hétvégén megoldani a "fölsőoktatás kérdését". Nem sikerült, mert hiába vonult vissza mindenben.

4. Mégpedig valószínűleg azért nem sikerült, mert az elmúlt két és fél év bebizonyította: bármit is mond a kormány elvileg autentikus képviselője (legyen az szóvivő vagy miniszterelnök) folyamatosan egyre kisebb időintervallum alatt derül ki az elhangzottakról, hogy hazugságok/tévedések/csúsztatások, de semmiképpen nem felelnek meg a tényeknek. Hát micsoda szégyen, hogy a marketingfogásként a Kossuth téren barátkozást kezdeményező, megbeszélésért kuncsorgó miniszternek a diákvezér azt mondja: akkor lehet szó bármilyen párbeszédről, ha írásban adjátok azt, amit itt most éppen hazudtál nekem.

Semmilyen bizalom nem maradt Orbán Viktor személye és NER-je iránt és csak magának köszönheti, hogy már azt sem hiszik el neki, amit kérdez. (Ide tartozik, hogy ma már felszisszenés nélkül néz végig az ember egy olyan híradót, ahol előbb bemondják, hogy a miniszterelnök hétvégi súlyos fogműtétje miatt nehezen beszél, ezért nem szólalt fel a parlament plenáris ülésén, majd leadnak egy tudósítást, megmutatva, milyen szépen szónokolt Orbán Viktor ugyanaznap délelőtt egy rendezvényen.)

Orbán Viktornak sajnos nem a fogával van baj. Nagyon nagy szerencse, hogy nem vagyunk atomhatalom...

Adj esélyt a békének! Orbán úr, szíveskedj távozni!