Tiszta sor, hogy Ukrajnával nem lenne szabad semmilyen Európa-bajnokságot rendeztetni, hát még nem labdarúgó EB-t, ami mégiscsak a legnépszerűbb sportág nagy ünnepe.

Európai politikusok sorra jelzik, hogy "bojkottálják" az ukrajnai EB eseményeit. Ha elmennének, többségük még vágókép sem lenne egy-egy közvetítés elején, vagy a szünetben, így azonban, hogy nem mennek, s ezt látványosan deklarálják, hírértékű a "nem-ottlétük".

Áder János még nem is vette át a köztársasági elnöki tisztet, de máris bejelentette, hogy hanyagolja a jaltai csúcstalálkozót, s hamarosan Orbán Viktornak is döntenie kell. Nem lesz könnyű, szerintem megpróbál a végsőkig kivárni.

Mert ugye a mi miniszterelnökünk nem akárki a foci világában. Már játékoskarrierje is említésre méltó, de az egykori álomhoz képest (beférni a Székesfehérvári MÁV Előre csapatába) is sokkal többre vitte politikusként. Sokat tehetett és tesz szeretett sportágáért, világsztárokkal parolázik, olyan meccseket néz a díszpáholyból, amelyekre magyar halandó még jegyet se kap - meg ilyenek. Ha Áder "horgonyember", akkor Orbán "labdaember". Mindene a foci, s ezt nem szégyelli. Ma is rendszeresen kimegy a Videoton meccseire, s nézi a játékot - ez gyakorlatilag az egyetlen ellenzéki átok, ami fog rajta. (Szörnyű lehet végigszenvedni egy hazai bajnoki meccset!)

Orbán ad arra, hogy jelen legyen a nemzetközi labdarúgóéletben. Nincs információ arról, hogy befejezte-e már aktív sportpályafutását, de az biztos, hogy első miniszterelnöksége idején még nem a magyar demokratikus jogállam lebontójaként, hanem a világ egyetlen aktív igazolt labdarúgó miniszterelnökeként híresült el.

És most itt van ez a hülye EB. Ráadásul közös lengyel-ukrán rendezésben, vagyis ha a lengyelek a barátaink és nekik az ukránok a barátaik, akkor nekünk is barátaink a kijeviek. A visegrádi négyek is sokkal keményebbek voltak korábban, míg nem vált világossá, hogy egy Ukrajna elleni bojkott a lengyeleket is sújtja.  

Hm. Mégis dönteni kell. Sőt. A döntés kommunikációja is fontos. Szorgoskodhatnak most a miniszterelnöki boszorkánykonyhában.

Vannak személyes szempontok is, például Orbán ismeri Timosenkót, találkozott, tárgyalt vele. Ugye ő, a szőke, fonott hajú exminiszterelnök az, aki az egész galibát okozza azzal, hogy börtönben van, meg beteg, meg néha megverik a fogdaőrök.

Mi legyen?

Sokan erőltetettnek fogják tartani az összekötést, de a foci EB sorsának alakulása egy kicsit még Gyurcsány Ferenc jövőbeni "életfeltételeire" is hatással lehet. Ha ugyanis az EU egy ilyen, unión kívüli történetre is rendkívül élesen reagál, nyilván még jobban figyelik, hogy miként számolnak le hatalomváltás után egy uniós tagállamban a korábbi politikai adminisztráció egynémely vezetőjével. A legutóbbi bírósági ítéletek (Szilvásy-ügy, Dávid Ibolya-ügy) nem abba az irányba mutatnak, hogy Magyarországon a bíróság a személyes politikai bosszú terepe lehet, de azért voltak, vannak kísérletek a dolgok ilyetén való "rendezésére".

Az események felgyorsulásával lassan az válik majd gyanússá, aki nem dönt saját személyes bojkottjáról. Megoldás lehetne ha csak Lengyelországban nézne meccset labdaemberünk, de ott nyilván nem olyan ízletes a szotyola, mint Kijevben.

Tanácsom nincs, csak tippem: Orbán nem fog Ukrajnába utazni, s ezt a döntést megkönnyítené számára, ha az EB is elmaradna. Erre számítok.

Nyilvánvaló diplomáciai bakiról van szó, Madridban nem tudták, hogy Orbán Viktor a legendás 2-es számú mez tulajdonosa. Van még feladat a nemzetközi diplomáciában és Magyarország országimázsának alakításában