Váratlanul demokratikus, jogállami beszédet mondott az új köztársasági elnök. Legalábbis annak tűnőt. Legalábbis az első részében annak tűnőt.

Ha megpróbáljuk előítélettől mentesen vizsgálni megválasztása után tartott első beszédét, önkéntelenül is felkapjuk fejünket Áder János bevezető mondataira. Ezek olyanok voltak, hogy bármelyik elődje (persze mínusz doktor úr) szájából elhangozhattak volna, csak éppen a helyzet, az ország politikai helyzete változott meg olyannyira, hogy ezek a szavak ma reményt keltőnek számítanak.

A józanság, a mértéktartás fontosságának hangsúlyozása, a bizalom és a fenntartások egyként való megköszönése. Magyarságunk tisztelete, európaiságunk tisztelete, nemzeti közösségeink tisztelete, alkotmányos jogintézményeink tisztelete. (Kiemelés tőlem, nem véletlenül, mert normális országban ez a célkitűzés frázisnak hatna, nálunk kis túlzással hírértékű bejelentés... Ide jutottunk.)

Ne arról szóljon az életünk, miként toroljuk meg a másikon sikertelenségünket. Ehelyett szóljon inkább arról, hogyan tegyük helyre kudarcainkat és tévedéseinket.

A múltat be kell vallani. Végre nekünk is helyre kell tenni tévedéseinket, tanulnunk kell kudarcainkból.

Egymás lekicsinylése, a kettős mérce állandó alkalmazása nem visz előre. Egyetlen államalkotó közösség tagjai vagyunk.

Beszédének ezen első részében az új államfő - el kell ismernünk - nagy lépést tett afelé, hogy eljusson a nemzet egységének megtestesítéséhez. Majd sasszézott egyet és a kormányerők táborát is megnyugtatta. Alaposan.

Az alaptörvényről azt mondta, hogy az "szilárd és legitim fundamentuma közös értékeinknek".

"Meggyőződésem, hogy új alaptörvényünk minden tekintetben megfelelő irányt és kereteket jelöl ki számunkra ahhoz, hogy politikai nemzetként mindig helyes megoldást találjunk a XXI. század alapkérdéseire és kihívásaira."

Az alaptörvényben rá rótt felelősséget viselni fogja, a jogokat és kötelezettségeket maradéktalanul érvényesíti.

Hát ez a baj.

Áder János beszédében úgy tett, mintha nem egy ledózerolt demokrácia romjain emelnék most őt a köztársasági elnöki tisztségbe. Mintha minden rendben lenne, mintha csak annyi dolga volna, hogy "könyörtelenül" érvényesítse akár küldőivel, a kormányerőkkel szemben is az új alaptörvény tartalmát és szellemiségét.

De hiszen ma már ez az alaptörvény szimbolizálja a nemzet megosztottságát!

Képmutató politikusok egész sora bizonyította az elmúlt években, hogy a nyilvánosság előtt elmondott szavak nem hitelesek. Ma ezt mondom, holnap azt. És mindegy, hogy milyen súlyú fórumon beszélek. Áder János hiába hatódott meg saját szavaitól, a társadalom számára akkor lesz hiteles elnök, ha valóban őrködik a jogállamiság, a demokrácia felett. Ez akkor sem lenne könnyű feladat, ha nem azok küldték volna, akik, s ha tényleg le tudná most vetni politikai egyoldalúságának köpönyegét, ahogy nyilván nem lesz erre képes (nem is ezért állították őt oda).

Tegyünk együtt azért, hogy közéletünk a teljesítmény megbecsüléséről szóljon? Rendben. De az első vita arról fog kialakulni, hogy mit nevezhetünk teljesítménynek. Az országot megrokkantó, éjt nappallá tevően zajló matolcsyzmust? A politikai intézményrendszer uralásának évtizedekre szóló bebetonozását? (Hogy oligarcházásba bele se menjek.)

Amikor Áder beszédének legpatetikusabb részében a társadalom különböző rétegeihez tartozókhoz szólt külön-külön, s a megalázottak, a megszomorítottak kerültek sorra, arra kérte őket, hogy ne adják fel a tisztes életbe, a tisztes boldogulásba vetett reményt, mert Magyarország nem mondott le róluk. Ezek a szavak azért hiteltelenek, mert a megnyomorítottak nem kis része Áder eddigi pártjának, az őt új tisztségébe jelölő Orbán Viktornak köszönheti kilátástalan helyzetét.

Illúzióink nem lehetnek, de beszéljenek a tettek. Hajrá, Áder János!