Megrázó élményben volt része tegnap este a Nívó nevű jobboldali blog posztírójának: véletlenül megnézte az ATV Egyenes beszéd című műsorának egyik beszélgetését, a bauertamásost. (Nem tér ki arra, vajon fegyverrel kényszerítették-e, hogy ne kapcsoljon tovább, mikor feltűnik a képernyőn Kálmán Olga.)

A poszt a beszélgetés alapján próbálja levezetni, hogy a magyar bíróság igenis független.

Érvrendszere sajátos, onnan indul ki, hogy a kisemberek többsége soha nem találkozik bírósággal, ha egy ügye oda jut, már rég rossz neki. Ebből egyenesen következik(?), hogy Orbán Viktornak aztán tökmindegy, hogy miként dönt egy bíró az elé kerülő ügyben, legyen az akár polgári per, akár munkaügyi, akár büntetőügyi.

A poszt szerzője valami gazdasági okot sejt a háttérben, sok ezer milliárdos titkos "kaffkai" gazdasági pereket feltételez, olyanokat, "ahol nagyon nem mindegy, hogy kinek ítéli a nagy lóvékat a kirendelt bírókisasszony". De aztán ezt is elveti, viszont előhozza az esetleges összefüggést a bírók 62 éves nyugdíjkorhatárával. Aztán megint legyint egyet, mert a bírói szervezet fideszesítésére ugyan valóban jó módszer lenne ez, de mire menne egy fideszes hatalom a fideszes bírákkal, ha fentebb már ismertette a tényt: Orbán Viktort nem érdekli, hogy milyen ítéletek születnek.

Szóba kerül még Szájer József felesége "magas poziban valamelyik főbíróságon", de csak a gúnyolódás szintjén, hiszen ő "egy fideszes EP-képviselő élete párja, ezért a jó erkölcsbe ütközik, hogy wc-s néninél magasabb pozíciót töltsön be".

Szóval a lényeg, hogy a posztíró nincs meggyőződve arról, hogy bíróságunk nem független (az okos ember Brüsszelben persze ezt jobban tudja).

Nos, ha túltesszük magunkat azon az eldöntendő kérdésen, hogy vajon az írás egy kis groteszk, paródia, vagy humoros kiszólásokkal előadott komoly érvelés, s az utóbbi mellett döntünk, akkor felvetődik itt néhány kérdés. Egyben jó alkalom ez arra, hogy ne csak a bíróságok szerepéről, a velük kapcsolatos tényleges veszélyekről szóljak, hanem arra is rávilágítsak, hogy a fideszes propaganda mennyire nem veszi komolyan az antidemokratikus hatalomgyakorlással szembeni érveket.

Most is mi történt?

Bauer Tamás kristálytisztán vezetett le egy logikus érvrendszert, amit összefoglalok:

1. Magyarország vállalta az EU-csatlakozással az úgynevezett koppenhágai kritériumokat, emelyek teljesítése számon kérhető.

2. A gazdaság tartós növekedéséhez befektető, beruházó kell,

- ahol nincs beruházó, ott nincs növekedés,

- ahol nincs növekedés, ott nincs miből visszafizetni a hitelt.

- Beruházni ott fognak, ahol kiszámítható környezet várja a befektetőket.
 
Magyarországon megszűnt az Alkotmánybíróság korábbi ellensúly-szerepe. Emiatt meg lehetett/lehet csinálni sok mindent, például azt a végtörlesztést, ami elvitte az itt jelenlévő nemzetközi bankok tőkéjének egy részét. Ennek következtében a hitelezés lehetőségei beszűkültek, vagyis a kicsi és közepes vállalkozások sem jutnak fejlesztési hitelforráshoz. Ha lenne alkotmánybíráskodás, nem lehetne végtörlesztés, ahogy magánnyugdíjpénz-einstand sem.

A magyar jogi környezet vált kiszámíthatatlanná.

"Olyan országban, ahol nem független az igazságszolgáltatás, oda nem jön a befektető, nincs hitel, nem jön a befektetés - az ország nem fizetőképes" - mondja Bauer, és érvelése támadhatatlan.

Felteheti a kérdést a Nívó, hogy mitől nem független az igazságszolgáltatás? Majd nézzük csak jól meg egy idő után, a puding próbája az evés, meg ilyenek.

Hát azért, kedves Nívó, mert a kétharmados hatalom az igazságszolgáltatás működését a maga képére formálta, s mind szervezetirányítási szempontból, mind pedig (legfőbb garanciaként) a működtetés "humán oldalát illetően" gondoskodott arról, hogy szükség esetén bármikor jogszerűen(!) befolyásoljon bármilyen bírósági eljárást. Magyarországon élünk, nyilvánvaló, hogy egy ilyen, kétharmados parlamenti többségen alapuló, de erőszakos demokráciakorlátozással létrehozott rendszer (nevezzük NER-nek vagy bárminek) súlyos következményekkel jár. Beindít automatikus túlélési reflexeket az állampolgárokban, dolgozzanak azok áruházban vagy bíróságon, közszolgálati médiánál vagy okmányirodán. Ha az ember tudja, hogy mi az elvárás, akkor is alkalmazkodik, ha egyébként nincs Fidesz-tagkönyv a zsebében. Egy életünk van, muszáj megalkudni. (Hé! Nem ismerős érvelés? Kádár-rendszer, 1956-1989) 

A jogbiztonság szertefoszlásához tartozik az olyan típusú visszamenőleges törvényhozás, amely még csak nem is nem vészhelyzetben zajlik, s immár nem egyedi, hanem kezd beépülni a jogalkotási rendszerbe.

A jogbiztonság iránti bizalmat tapossa sárba a Magyar Országgyűlés működésének technikája és főként tartalmi "eredményessége", az, hogy bármit pillanatok alatt elfogad a T.Ház kétharmados szavazógépezete, egyre inkább napi aktualitásoktól is vezérelve.

Túl azon, hogy a tegnap esti Egyenes beszédben Bauer Tamás minden szava igaz volt, megjegyezném a Nívó szerzőjének, kínosan hallgatott írásában egy sokkal súlyosabb Bauer Tamás-kijelentésről. Az is elhangzott ugyanis a műsorban, hogy a közgazdász határozott véleménye szerint Orbán Viktor egyáltalán nem akar semmilyen IMF-megállapodást, arra játszik, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének távozásakor végre hozzáfér a jegybank devizatartalékához és azzal kihúzza a 2014-es választásokig.

Kedves Nívó, itt a téma, erről aztán érdemes elmélkedni!