Schmitt Pál még politikai agonizálásában is segítette elvbarátait, elvonta a figyelmet fontos közéleti-politikai fejleményekről, objektíve jó szolgálatot téve a kormányoldalnak.

A lemondott köztársasági elnök az elmúlt öt napban oly mértékben lekötötte a közfigyelmet, amire ritkán van példa ebben az országban. Voltak persze más hírek is a médiában, de a köztársasági elnök periodikus megszólalásaival és azok elképesztő irrealitást sugárzó tartalmával gondoskodott arról, hogy gyakorlatilag minden figyelmet magára irányítson.

Azt kell mondjam, hogy ez nem jött rosszul a kormányoldalnak, amely különben is viszonylag gyorsan megszabadult a tehertételtől, s csak később derül ki, hogy a Schmitt-bohózatban játszott elvitathatatlan szerepe milyen hatással lesz a politikai közgondolkodásra, "ráég-e a dolog" Orbán Viktorra és a Fideszre.

Volt azonban néhány dolog a viharos napok alatt, amin úgy lépett túl a közvélemény, mintha meg sem történt volna.

Kicsit ide sorolható a Károlyi-szobor szimbolikus értékű "eltakarítása" a Parlament közeléből. Ez ügyben kifejezetten el tudom képzelni, hogy a döntéshozók felgyorsították a folyamatot a Schmitt-botrány figyelemelterelő hatása miatt.

Március 27-én, kedden ébredtünk arra, hogy a Magyar Nemzet megszellőztette: nem Schmitt felelős a jogtalan doktori címért, hanem egykori opponense hibázott - ez lesz a vizsgálat konklúziója. Az "eredményhirdetést" hivatalosan másnapra, 28-ra tervezték, de a kiszivárogtatás után egy nappal korábban, tehát ugyanazon a napon, kedden felkerült az egyetem oldalára a lényeget összefoglaló jelentés.

Csütörtökre (29-re) virradóra tűnt el Varga Imre alkotása a Kossuth térről, mint gyorsan kiderült, jogszerűen, ugyanis fellebbezés híján (sőt, a nem-fellebbezési szándékról beadott nyilatkozatokkal!) jogerőssé vált a 26-án kiadott bontási engedély. Ha meg már van engedély, vigyük is gyorsan - bár ilyen rapid sebességgel menne minden hivatalos procedúra ebben az országban.

A bontás mégis vihart kavart, kicsit korán volt, ha a későbbi fejleményeket ismerték volna, nyilván egy vagy két napot még várnak az illetékesek. (Az MSZP pénteki tiltakozó megmozdulása - a visszhangokat elnézve - már szinte titokban zajlott.)

Az LMP népszavazási kezdeményezéséről a Schmitt-ügy végkifejletének, a sértődött elnök lemondásának napján derült ki, hogy lényegében sikertelen, mert 200 ezer helyett csak annyi aláírást sikerült összegyűjteni, amelynek alapján az Országgyűlés dönthet a referendum kiírásáról. (A parlamenti szavazás eredménye pedig nem lehet kérdéses.) Sosem fog kiderülni, hogy ha nincs Schmitt Pál négynapos magánszáma és nem sátorozás, hídfoglalás "melléktermékeként" lehet csak propagálni az aláírásgyűjtést, akkor meglett volna-e a szükséges 200 ezer+.

A legnagyobb vesztes posztunk jelen megközelítése szempontjából az MSZP, amely ki tudja mióta készül arra, hogy imázst váltson, tettekkel bizonyítsa, hogy levetette régi, foltos ruháit, s megtisztulva áll a rengeteg bizonytalan választó (főleg a tőlük korábban elpártoltak) elé.

Erre a szombati tisztújító kongresszus éppen két közszolgálati Schmitt-interjú közé esik - erre aztán igazán nem lehett számítani! Tény ami tény, a szoci-kongresszusról egy betűvel sem jött át több annál, hogy Mesterházi maradt, minden úgy folyik tovább, mint eddig, pedig szerintem a szocialista boszorkánykonyhában (ha van ilyen) az volt a cél, hogy felmutassák a Gyurcsány- és korábbi kormányokban is szerepet vállalt, az MSZP-t zsákutcába lavírozó pilitikusok (Szekerestől Kis Péterig) háttérbe szorulását-szorítását. Erre nagy lehetőség volt ez a kongresszus, de a Schmitt-ügy keresztbe tett. Ráadásul az említett urak ott ülnek a parlamentben tehát a terv eleve nehezen volt végrehatható, így meg...

Mindehhez tegyük hozzá, hogy fű alatt fontos fejlemények történtek az EU-val zajló maratoni vitánkban is - a jelek szerint nem a magyar kormány sikerét eredményezve, hiszen további bírósági eljárások néznek ki.