A Kossuth-díjas író bejelentette, hogy emigrál, s a jobboldal köreiben most nyilván örömünnepet ülnek, pedig a dolog végtelenül szomorú.

Kertész Ákos leírta a véleményét. Ha szigorúan a tartalmat nézzük, nem ment messzebbre, mint a blog.hu baloldali kommentelői - nem egy-kettő, hanem "az átlag". Lehet, hogy véleményének megalapozottsága vitatható volt, de a történet ezek szerint nem a "Budapest díszpolgára" cím megvonásával végződött, hanem ott kezdődött.

Kertész Ákost kikezdte, ízekre szedte a jobboldal, s ebben egységes volt a politika és a mainstream(!) média. Mintha várták volna, hogy valaki nyisson végre, minden  haragot dühöt rázúdítottak. Megdöbbentő az írót ért fizikai atrocitás, kétségbeejtő maga az emigráció, a történet várható következménye a közéletben, hatása Magyarország külföldi megítélésére és persze az itthon maradtak személyes közérzetére.

Amikor jócskán utólag napvilágra került, hogy Mohácsi Viktória egykori SZDSZ-es képviselő, volt magyar európai parlamenti képviselő politikai menedékjogot kért Kanadában, az eseményt gúnyos felhanggal "értékelte" a jobboldali média. "Nem értették", hogy egy ilyen művelt, képzett ember, akinek jó állása volt, hogy hivatkozhatott megélhetési problémákra. "Biztosan talált volna állást, ha valóban dolgozni akart volna, a cigányság helyzete legalább is adott volna munkát, de hát Mohácsi az övéit is cserben hagyta" - ez volt a konklúzió.

Most sem a dolgok lényegét vizsgálják majd a Kertész-üggyel foglalkozó megmondó emberek. Lesz egy kis örömködés, néhány éles szemű fröcsögő felteszi majd a kérdést: ugyan miért Kanadába emigrált, miért nem Izraelbe? Borítékolható, hogy a fejleményt a magyarság megtisztulásának jeleként fogják értékelni és ezzel igazolni fogják mindazt, amiért Kertész az országból való elmenekülést választotta.

Hogy ez megtörténhetett, azért Orbán Viktort személyes felelősség terheli. Nem csak azért, mert maga is zöld utat adott a hecckampánynak azzal, hogy a parlamentben egy kérdésre válaszolva ezt mondta: "Kétségkívül lehangolja az embert, ha egy Kossuth-díjas író rasszista szamárságokkal traktálja a hallgatóságot".

Nem csak azért, mert ő akarta, hogy a horthysta szellemiség térjen vissza Magyarországra.

Nem csak azért, mert eltűri a szélsőjobboldal térfoglalását.

Nem csak azért, mert jól láthatóan sakkozik a Jobbikkal, mint politikai tényezővel, s az "egyet balra, egyet jobbra - mi vagyunk középen" politikájával ő maga tette legitimmé a Jobbikot, mint a politikai váltógazdaság potenciális elemét.

Hanem elsősorban azért, mert személyes politikai ambíciói annak idején az ország kettészakításának útjára hajtották őt. A kokárda kisajátítása, a "haza nem lehet ellenzékben" kiváló tömörséggel megfogalmazott politikai ars poeticája vezetett ide - és persze még nincs vége.

Lehet, Orbán  Viktor igazából azt szeretné, ha mindenki emigrálna Kanadába, vagy ahova akar, azok közül, akik nem rá szavaztak? Lehet, hogy az ő számára az "erős hatalom - erős ország" azt jelenti, hogy ha három-ötmillió ember egyöntetűen ugyanazt mondja, akkor Európának is kussolnia kell?

Nincs kétségem, hogy Orbán Viktor nem sajnálja Kertész Ákos távozását. Én igen. És félek attól, ami ezután következik.